Édith Piaf élete tragikusabb volt, mint sejtenéd
Bár gazdagságra és nemzetközi hírnévre tett szert, Édith Piaf élete kezdettől fogva tagadhatatlanul kemény volt. Sorra érték a tragédiák, több autóbalesetet is szenvedett, de újra és újra felállt, megigazította a koronáját, és továbbsétált.
Édith Piaf, más néven „A kis veréb”, az 1930-as évek végén a francia szenvedély és kitartás szimbólumaként emelkedett a nemzetközi sztárok közé. Olyan nagysikerű dalokat adott a világnak, mint amilyen a Padam Padam, a Mon Dieu, és a már szinte himnuszként ismert Non, Je Ne Regrette Rien, amit rendszeresen hallani hollywoodi filmekben is, mint amilyen a Leonardo DiCaprióval készült 2010-es Eredet.
Mi több, 2007-ben megjelent egy kiváló életrajzi film róla, a Piaf, Marion Cotillard francia színésznővel, akinek olyan szinten sikerült megidéznie a tragikus sorsú énekesnőt, hogy Oscar-díjat kapott érte. A díva viharos élete pedig nem akármilyen környezetben vette kezdetét…
Bordélyházban nevelkedett
Édith Giovanna Gassion néven született a párizsi Belleville-ben, 1915. december 19-én. Múltjának nagy részét rejtély övezi. Édesanyja, Annetta Giovanna Maillard, kávéházi énekesnő volt, míg apja, Louis-Alphonse Gassion, magasan képzett utcai akrobata. Amikor anyja elhagyta, 1916-ban apai nagyanyjához költözött egy bordélyházba Észak-Franciaországban.
A Szex és New York tette naggyá a Fendi ikonikus kistáskáját, amit egy világ imád, pedig egy kenyér nevét viseli
Gyermekkorában, háromévesen, megvakult egy szemfertőzés következtében, amit hiába kezeltek az orvosok, csak akkor szűnt meg, amikor a prostituáltak zarándokútra vitték Lisieux-i Szent Teréz tiszteletére. Édith Piaf később azt állította, hogy isteni csoda történt vele, és egész életében vallásos maradt. Miután meggyógyult, a temperamentumos, erőszakos apja visszavette, és vándorcirkuszokban lépett fel vele.
1932-ben beleszeretett Louis Dupontba, és egy évvel később megszülte lányukat, Marcelle-t. Louis azt akarta, hogy rendes munkát vállaljon, ezért rövid ideig egy koszorúgyárban dolgozott, de hamarosan otthagyta, akárcsak Louis-t. Még csak tizenhét éves volt, nagyon csekély anyai ösztönnel, de barátnőjével, Simone Berteaut-val, magukkal vitték a babát.
Azon a nyáron egy Juan-les-Pins nevű klubban kezdett dolgozni a Rue Pigalle-ban, és egyedül hagyta otthon a babát, amíg dolgozott. Végül Louis jött, és elvitte a lányát, Édith pedig úgy döntött, hogy nem megy utánuk. Marcelle ezt követően, kétéves korában, agyhártyagyulladásban meghalt. Később Édith Piaf azt mondta: prostituáltnak állt, hogy pénzt keressen a lánya temetésére.
Csillag születik
Végre beköszöntött az év, ami sorsfordítónak bizonyult Édith Piaf életében: 1935-ben felfedezte Louis Leplée szórakozóhely-tulajdonos. Felajánlotta neki, hogy énekeljen a népszerű éjszakai klubjában, a Le Gerny's-ben. La Môme-nak (A kis veréb) becézte, és azt tanácsolta neki, hogy mindig csak feketét viseljen a színpadon. A segítségével csillag született, és az évben villámgyorsan megjelent a díva első két albuma.
„A legnagyobb kihívás az volt, hogy elengedjem a kontrollt” – Tenki Dalmával beszélgettünk az Egykutya c. film forgatásáról
Louis Leplée-t 1936-ban maffiózók gyilkolták meg, és hírneve jelentős csorbát szenvedett, amikor a rendőrség azzal gyanúsította, hogy köze volt bizonyos bűncselekményhez. Raymond Asso producer vette át az aranytorkú énekes karrierjének irányítását – aki a szeretője is lett –, és művésznevét Édith Piafra változtatta.
Amikor kitört a második világháború, tovább dolgozott, és addigra már saját dalszöveget írt. Erőteljes hangja és érzelemgazdag szövegei elbűvölték a világot. Mindezt úgy, hogy Bernard Marchous életrajzíró szerint Édith Piaf sosem tanult meg kottát olvasni, sem pedig írni, hiszen rendkívül alacsonyan volt képezve. Bár az élete nagyon kemény volt, Marchous azt mondja, hogy a színpadon kívül mindig nagyon mulatságos és vicces volt. „Mindig talált valami nevetnivalót. Szeretett bulizni, inni és táncolni.
Művészként a szerelem szomorúságát és tragédiáját élte át, azonban a magánéletében tele volt örömmel.
Mint annyi tény Édith Piaf életéről, a háború alatti tevékenysége is vitatott. A németek imádták a dalait, és állítólag a fellépései alkalmával segített száztizennyolc francia fogolynak megszökni Németországból, a zenekarának álcázva. A történetet soha nem igazolták, vagy cáfolták. Az viszont biztosnak látszik, hogy ugyanúgy dolgozott, ahogyan addig, miközben viszonyt folytatott Yves Montanddal.
Ikonikus slágerét, a La Vie en Rose-t, 1945-ben írta, és két évvel később rögzítette Montanddal, akivel együtt szerepelt a Fénytelen csillag című filmben. Az évben teltházas koncertsorozatként adott New Yorkban, világkörüli turnéra indult, és beleszeretett Marcel Cerdan bokszbajnokba.
Tragédiák sorozata
Alig egy évvel azután, hogy megismerkedett Cerdannal, már közös házat vettek Párizsban, de sajnos nem sok boldog évet tölthettek együtt, mivel a férfi 1949-ben meghalt egy repülőgép-balesetben. Édith Piafot mélyen lesújtotta szerelme elvesztése, így alkoholba és morfiumba fojtotta bánatát. Ha mindez nem lett volna elég, autóbalesetet szenvedett, ami után olyan fájdalmai voltak, amiket szintén csak morfiummal tudott kibírni. Hamarosan odáig fajult a helyzete, hogy elvonóra ment, hogy megszabaduljon morfium- és alkoholfüggőségétől.
Az ötvenes évek elején összeházasodott Jacques Pills énekessel, a koszorúslánya pedig Marlene Dietrich volt. Úgy tűnik, Édith Piaf számára csak egyetlen Nagy Ő létezett, így öt év után zátonyra futott a házasságuk, de már előtte viszonyt kezdett Félix Marten énekessel. Viszont időközben újabb autóbalesetet szenvedett, és egészsége, finoman szólva, megromlott. Mégsem adta fel az éneklést, és keményebben dolgozott, mint valaha, ami azt eredményezte, hogy egyszer összeesett a színpadon. Számos műtét és egy év pihenő után újra munkába állt.
Nagy probléma, hogy nőként a ráncaink felé irányuló külső undort belsővé tesszük
Kimerülten és betegen, 1962-ben újra megházasodott, és hozzáment Théo Sarapohoz, egy huszonhat éves fodrászhoz és előadóhoz, akivel egy évvel korábban találkozott. Mint sok szeretőjét, Théót is titkárává és menedzserévé tette, illetve megpróbálta elindítani a karrierjét énekesként. Még 1963 elején felvette a L'Homme de Berlin-t, és ugyanabban az évben, októberben, negyvenhét évesen meghalt májelégtelenségben. Utolsó szavai állítólag a következők voltak: „Minden rohadt dologért, amit ebben az életben tesz az ember, meg kell fizetnie...” A párizsi Père Lachaise temetőben nyugszik lánya, Marcelle mellett.