Vámpírok mindig is voltak, de a mi Bélánk tette őket igazán halhatatlanná

Helen Chandler és Lugosi Béla a Drakula című film egyik jelenetében
Helen Chandler és Lugosi Béla a Drakula című film egyik jelenetében
Fotó: Bettmann/Getty Images

Az éjszaka portyázó, emberi vérre vadászó szörnyek mindig megmozgatták az emberek képzeletét, azonban az erdélyi Lugosi Bélával költöztek fel a szélesvászonra, és változtak denevérből popkulturális ikonná. A mozikból a TV képernyőkre kerültek, ahol a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején még hetente lehetett várni a vámpírkalandokat, majd a streaming szolgáltatók megjelenésével egy szörnyekben gazdag évad akár egy hétvége alatt lecsúszott az igazi rajongóknak.

Azonban ennyi idő alatt maga az érdeklődés tárgya is jelentős átalakuláson ment keresztül. Lugosi Bélát a szexi vámpírfiúktól nagyon hosszú fokhagymafüzér választja el. Mégis, az első hollywoodi vámpír hatása a mai napig érzékelhető.

Hátborzongató kezdetek

A hősidőkben a vámpírok nem amerikai középiskolákba jártak, nem volt lelkiismeret-furdalásuk, ha vért akartak szívni, és mindenféle trükkjük és varázseszközük sem volt, amelyek segítségével nappal is az emberek között járhattak. Ezek a szörnyek kizárólag az éjszakára szorítkoztak, és senki sem képzelte őket vonzónak. A történetük kezdete egészen hátborzongató, ugyanis egészen a XX. század elejéig rengetegen féltek attól, hogy a halottak visszatérnek a sírból, és szó szerint kiszívják belőlük az életet.

Komolyan hittek abban, hogy az életükben sok kegyetlenséget elkövetők a halálukban sem lesznek jobbak, és a legváltozatosabb eszközökkel próbálták a gonosztevőket a föld alatt tartani. Előfordult, hogy a halottak fejét levágták, és az ölükbe helyezték, téglát tömtek a szájukba, esetleg vasrudat szúrtak a szívükbe, és így rögzítették őket a földbe, nehogy visszakóboroljanak az élőket kísérteni.

glamour plusz ikon Jenővári Miklós: „Gyorsan kellett felnőnöm”

Jenővári Miklós: „Gyorsan kellett felnőnöm”

Sőt, mivel az emberiség történetének legnagyobb részében fogalmunk sem volt arról, hogyan terjednek valójában a betegségek; eleink egészen kétségbeesett eszközökhöz nyúltak annak érdekében, hogy elkerüljék a fertőzéseket. Előfordult, hogyha egy családnál fertőző betegségben elhunyt rokont gyászoltak, és a temetés után más családtagok is megbetegedtek;

a hátramaradók az elhunytat okolták, aki minden bizonnyal visszatért az éjszaka leple alatt.

A megoldás egyértelműnek tűnt, a rokont ki kellet ásni, szétkapni a holttestet és a csontokat valamilyen rejtélyes alakzatban elhelyezni a földön. Lustábbak csak a kiásott test egyes szerveit égették el, és reménykedtek a legjobbakban.

Egy valódi erdélyi vámpír

A vámpírok legendáját az ír Bram Stoker repítette a folklór világából az irodalomtörténetbe, amikor megírta az erdélyi Drakula gróf történetét. Innentől pedig valóban csak egy lépés volt Hollywood és a halhatatlanság.

Lugosi 1882-ben, Blaskó Béla néven született a később művésznevét is adó Lugoson, nem messze Vajdahunyad legendák övezte várától. Egy pék legkisebb fiának szokatlan választás volt a színészi szakma a tizenkilencedik századi Erdélyben, azonban Béla hajthatatlan volt, és dacolva a szüleivel nagyon korán elköltözött otthonról, hogy a szenvedélyének élhessen.

A századfordulós Budapesten a fiatal, tehetséges, és nagyon jóképű Lugosi Béla már befutott színésznek számított, akinek nagy jövőt jósoltak a fővárosi színpadokon. Azonban a színész karrierjét átmenetileg megakasztotta az Első Világháború. Lugosi önként jelentkezett a frontra, és így, a Színházi Élet 1916-os cikke szerint „Az elegáns szalonszínészből szakállas, bajuszos marcona katona lett, aki legfeljebb gépfegyverek kattogásában álmodozhatott a tapsról.”

A nagy háború pedig mindent megváltoztatott Magyarország és a Lugosi Béla életében is. Számos baloldali érzelmű művészhez hasonlóan a színész is részt vett az őszi rózsás forradalomban, majd a Tanácsköztársaság hónapjaiban is aktív közéleti szerepet vállalva színházi szakszervezetet hozott létre. Azonban nagyon gyorsan fordult a kocka, a proletárdiktatúra hónapok alatt megbukott, és mindenkire vadásztak, aki részt vett benne.

Ezekben a vészterhes hónapokban rengeteg filozófus, képzőművész, író, fotográfus és filmes menekült el Budapestről egyik napról a másikra, hogy aztán külföldön itthonról elképzelhetetlen karriert fussanak be. Lugosi Béla is közöttük volt. Az emigráció egyik legnépszerűbb célpontja Bécs volt, így először a színész is az osztrák fővárosba, majd Németországba költözött. Lugosi azonban idővel úgy döntött, biztonságosabb, ha egész Európát maga mögött tudja.

glamour plusz ikon Futurisztikus divat: ilyen, amikor a sci-fi valósággá válik

Futurisztikus divat: ilyen, amikor a sci-fi valósággá válik

Csatlakozott egy kereskedőhajó legénységéhez, így kötött ki New Orleansban, majd onnan tovább utazott New York-ba. Ugyan nem tudott angolul, de Lugosi nem gondolta, hogy ez önmagában ok lenne arra, hogy feladja tengerentúli színészi álmait: első angolnyelvű szerepét fonetikusan memorizálta. A messziről jött idegen hamarosan meghódította az Újvilágot is, egyformán tehetségesen dolgozott színpadon és a kamerák előtt is.

1927-ben pedig megkapta a Broadway Drakula produkciójának fő szerepét, amelyet hamarosan meg is filmesítettek. A film női főszereplője Lucy, egy gyönyörű tizenkilenc éves lány, aki a történet kezdetén három potenciális vőlegény között hezitál. „Miért nem lehet egy lánynak annyi férje, amennyit csak akar?” – kérdezi Lucy, a világ azonban még nem érett meg a kérdésfelvetésre. Lucy már a promiszkuitás gondolatáért is súlyosan megfizet.

Drakula áldozataként ugyan halhatatlan lesz, de három exudvarlója szíven szúrja, lefejezi, majd biztos, ami biztos, teletömi a lány száját fokhagymával. Valószínűsíthető, hogy a szüzesség fontosságáról szóló üzenet átment a korabeli moziba járó lányoknak.

Drakula visszatér

Ugyan mai szemmel nézve ez a fekete-fehér horror klasszikus már inkább vicces, mint ijesztő, a vérszomjas gróf történetének filmes adaptációja óriási siker volt az 1930-as évek elején. A közönség teljes mértékben azonosította a karaktert a színésszel, akit innentől kezdve sokszor csak Bela „Dracula” Lugosi néven emlegettek. Azonban Lugosi hiába akart kitörni a horrorfilmek világából, a film, ami sztárra tette, egyben örökre szörnyek megformálására ítélte az egykori ígéretes Shakespeare-színészt.

glamour plusz ikon Nő a vízben: Hogy jutottunk el az életveszélyes szirénektől a villával fésülködő hebehurgya Arielig?

Nő a vízben: Hogy jutottunk el az életveszélyes szirénektől a villával fésülködő hebehurgya Arielig?

Lugosi Béla azonban egy dologban tényleg hasonlított Drakulára: a szerepe halhatatlan lett. A vámpírok rengeteget változtak, azonban a lassú és megfontolt beszéd, a kifogástalan modor és külső azóta is megihleti a modernkori vérszívókat Brad Pittől (Interjú a vámpírral, 1994) kezdve Robert Pattinsonon (Twilight, 2008) át egészen Keanu Reeves-ig (Drakula, 2025), hogy csak néhányat említsünk a vámpír történetek számtalan filmes adaptációja közül. Lugosi Béla pedig végül Budapesten is visszakerült a legendák sorába.

A 2000-es évek elején egy német szobrász, Hartmut Zech készített a Drakula-köpenyt viselő Lugosiról egy gerillaszobrot, amelyet a művész budapesti barátai az éj leple alatt csempésztek a városligeti Vajdahunyad vár sarkára. Ha nem hiszitek, járjatok utána!