Csipkerózsika, Mulan, Elza és a többiek: mesehősök, akiket receptre kellene felírni
Talán számodra ismerős az, hogy amikor megfázás, influenza gyötör vagy más okból nyomod az ágyat, kedved támad Disney-mesét nézni. Utánajártunk, mi az oka annak, hogy a betegség idején annyira vonzóvá válik a 101 kiskutya vagy a Hamupipőke.
Valószínűleg már te is átélted azt, amikor láztól, fájdalomtól és szűnni nem akaró orrfolyástól szenvedtél, a legszívesebben kiléptél volna a bőrödből, csak hogy végre egy kicsit szusszanhass. Mivel a tested nem ruha, amit egyszerűen ledobhatsz, ezért inkább az álomvilágba menekültél vagy egy másik, kézenfekvőnek tűnő helyre: a fantáziavilágba.
Ám az ember ritkán kísérletezik ilyenkor új filmekkel és sorozatokkal, inkább azokat a műsorokat választja, amikről tudja, hogy feltöltik és simogatják a lelkét, ha már a teste épp nem működik megfelelően.
Gyógyító eszképizmus
Eszképizmusnak hívják azt, amikor erős késztetést érzel arra, hogy elmenekülj a valóságból. Talán megfigyelted magadon, hogy leginkább akkor tör rád ez a vágy, ha boldogtalan vagy elégedetlen vagy, ha rossz napod van, vagy ha nehéz időszakon mész keresztül. Ilyenkor úgy érzed, képtelen vagy megküzdeni a problémákkal, az érzéseiddel, és szeretnél egy kis „szünetet” tartani, ezért keresel egy alternatív világot, ahol végre kikapcsolódhatsz.
De nem kell lelki nehézség, elég indok lehet az is, ha fizikailag nem érzed jól magadat. ,,Ha valaki rosszul van, akkor nem akar jelen lenni és megélni a kellemetlenségeit, hanem elmenekül, és inkább filmeket, sorozatokat néz, videójátékozik, mindenféle úgynevezett átmeneti energiafelszabadítókat használ, ami ideiglenesen valóban csökkenteni tudja a kellemetlen állapotot, de hosszú távon romboló hatásúak lehetnek.” - mondja Sepsi Helga pszichológus, az Empátialabor Pszichológiai Központ alapítója.
A gyermekkor megidézése
Emlékszel arra, milyen kiváltságokban részesültél, amikor kisgyerek voltál? Nem kellett iskolába menned, és esetleg egész nap nassolhattál, pizsamában lehettél és késő estig meséket nézhettél. Még az is lehet, hogy néha betegséget színleltél csak azért, hogy egy csodákkal teli napban legyen részed, mikor jóformán bármit megtehetsz. Ennek az emléke felnőttként is erőteljesen élhet benned, így amikor lebetegszel, ösztönösen visszarepülsz a gyerekkorodba és felidézed a jól bevált „orvosságot”: pizsi, nasi, mese.
Valahol teljesen érthető, hogy megpróbálod elviselhetőbbé tenni az életet, ha már beteg vagy, és ezért gyerekkorod hőseihez fordulsz segítségért, mint amilyen Tarzan vagy Mulan. De nem is kell feltétlenül bekapcsolnia a nosztalgiának benned ahhoz, hogy vágyat érezz egy olyan könnyű tartalom megtekintéséhez, mint amilyen az Aranyhaj és a nagy gubanc vagy Vaiana, amiken nem kell gondolkodni, izgulni, hogy mi lesz a vége, csak élvezni a látottakat.
Boldogsághormont szabadít fel
Ahogy azt Sepsi Helga elmagyarázta, a képernyőhasználat csökkenti a szorongást, a fájdalomszintet, és ez kimutatható gyermekeknél és felnőtteknél is. Ez azért van így, mert egy jó mese képes kiszakítani a valóságból azzal, hogy átrepít egy fantáziavilágba, ahol azonosulhatsz a mesebeli karakterekkel, belebújhatsz a másik bőrébe, és új élményekkel gazdagodhatsz. Segít elszakadni a valóságtól, a fájdalomtól és a bezártságtól.
Ezerszer láttuk, mégis imádjuk őket - De miért olyan jó érzés gimis sorozatokat nézni?
Mike Kocsis hormonszakértő a Huffington Post egyik cikkében kifejtette, hogy a képernyőidő dopamint, vagyis boldogsághormont szabadít fel, ami függőséget is okozhat, ezért is annyira nehéz félbeszakítani a sorozatdarálást vagy nem elindítani a következő filmet. „A dopamin egy neurotranszmitter, amely az agy hipotalamuszából választódik ki. Ez kulcsfontosságú része az agy jutalmazási rendszerének. Valójában a dopamin hirtelen felszabadulása az oka annak, hogy faljuk a tévéműsorokat, mivel az eufória érzetét kelti”.
Ez kétségkívül jól hangzik, ám korántsem lehet kijelenteni azt, hogy a Disney-mesék darálása hosszú távon gyógyító hatással bírna. Ezért figyelmeztet Sepsi Helga a fokozott képernyőhasználat veszélyeire: „A képernyőfénynek stimuláló hatása van, ami zavarja a pihenésünket, márpedig a regenerálódáshoz pihenésre van szükségünk. A mesék és filmek nézése pedig inger dús tevékenység, ami nem feltétlenül segíti elő a gyógyulási folyamatot.”
A képernyőhasználat hátulütői hormonálisan is megmutatkoznak, amik szintén gátolhatják a regenerációt: „A legtöbb ember inaktív, miközben tévézik, és kizárólag a képernyőről kisugárzó kék fényre koncentrál. Viszont a kék fény elnyomja a melatonin alváshormon termelődését, így az agy azt hiheti, hogy még nappal van, és ezért késlelteti az alvást.” - teszi hozzá Mike Kocsis.
Jobb lenne inkább olvasni
Ha szeretnénk kiszakadni valóságból, és csökkenteni a fájdalmat, akkor Sepsi Helga inkább az olvasást javasolja. Gyerekek és felnőttek esetében is igaz az, hogy olvasásnál nem éri a beteget vizuális és hanghatás, vagyis túlingerlés, ami hátráltatná a regenerációját. Olvasás esetén egy belső kép alakul ki, ami kétségkívül lehet élénk, de nem okoz annyira intenzív benyomást, mint egy film.
„Kutatások alapján bizonyított, hogy az olvasás relaxált állapotot eredményez egy filmnézéshez viszonyítva, ami gyorsabb regenerációt, akár a betegségek lerövidítését is eredményezheti” - mondja a szakértő.
Persze nem arra buzdítunk, hogy soha többé ne fordulj a mesékhez, ha gyors orvosságra van szükséged egy betegségtől terhelt napon, csupán arra, hogy ha állapotod engedi, egy könyvet vegyél a kezedbe.