Az elveszett családi rituálék nyomában: így érheted el, hogy újra egy családként üljetek le a tévé elé
Emlékszel, amikor hétköznap délutánonként vagy minimum hétvégente együtt ültetek a családdal a tévé előtt és végig izgultátok a kedvenc sorozatotok következő epizódját? Napjainkban egyre inkább kiveszőben van ez a szép szokás, ami valójában sokkal többről szól, minthogy megnéztek egy műsort. Bogár Zsuzsa pszichológus és családterapeuta magyarázta el, miért tűnik el a rituálé a családok életéből és hogyan lehet azt visszahozni.
Talán neked is ismerős az a jelenet, ahogy rohansz haza az iskolából, mint az őrült, mert tudod, hogy négy órakor kezdődik a Jóbarátok, amit mindig együtt néztek a testvéreddel. Vagy szombat délutánonként a következő sorrendben nézted végig a tévéműsort a szüleiddel: Walker, a texasi kopó, Hercules, Xena, és talán még egy Baywatch vagy Vad Angyal is befigyelt, különösen, ha a 90-es években voltál gyerek. Ami akkor természetes volt neked, nem biztos, hogy a te gyermekednek is az! Sőt, talán ma már nem is vagy hajlandó leülni az édesanyáddal Dinasztiákat nézni, mikor te nézheted a saját telefonodról a Virgin Rivert, és ezzel többek között már fel is bukkant az egyik mumus, ami a közös családi programok felbomlásához vezetett.
A mumus neve: digitalizáció
Azzal valószínűleg egyetértesz, hogy eléggé felgyorsult a világ. Rohansz a melóba, intézed a kötelezettségeidet, vezeted a háztartást, sietsz a jógaórádra vagy a gyerekért az iskolába, és villámgyorsan azon kapod magad: eltelt a nap. Mostanra viszont menet közben, a vonaton vagy a buszon is megnézhetsz egy részt a kedvenc sorozatodból, bújhatod a netet vagy pörgetheted a videókat, esetleg podcastet hallgathatsz a kocsiban.
Jóformán bárhol, bármikor élvezheted a világháló, a streaming-szolgáltatók előnyeit, nem kell várnod arra, hogy hazaérj, és persze nem kell várnod másra. Fel tudod idézni, mikor volt olyan utoljára, hogy munka vagy suli után együtt vacsoráztatok, beszélgettetek, és filmet néztetek?
Talán azért nem, mert mindenki ment a saját szobájába vagy ha egy helységben is maradtatok, mindenki a telefonját bújta. Alig van már olyan, hogy „mi”, ugyanis a digitalizáció mindent az „én” felé tolt. Miért is harcolnál a távirányítóért, ha a saját tévéden is megnézheted a neked tetsző műsort? Miért is ülnél össze akár egy közös Netflixezésre, ha egyszer a saját készülékedről a saját sorozatodat is nézheted? Márpedig ennyi igazán jár neked, ha már annyit hajtasz, elviseled a főnöködet, a kollégáidat, a tanárokat, és alig jut időd önmagadra, és arra, amit szeretsz.
Már rég nemcsak a tévé nézése rejthet veszélyeket - hogyan tegyük biztonságossá a gyerek számára az online tartalomfogyasztást?
Nem az a baj, hogy kiélvezed az előnyeit, és egy nehéz nap után csak szeretnél megnézni egy részt A Bridgerton családból vagy vicces TikTok videókkal kapcsolódnál ki. A baj az, ha emiatt nem szánsz minőségi időt a családra és hagyod, hogy a régi szép családi rituálék eltűnjenek, amik valójában sokkal fontosabbak, mint azt gondolnád.
„A 80-as években háztartásonként átlagosan csak egy tévé volt, így adott volt, hogy aki szeretett volna megnézni valamilyen műsort, abba a többiek is becsatlakoztak. Manapság viszont nemcsak, hogy több tévéjük lehet az embereknek: a telefonjukon is bárhol, bármikor nézhetnek filmeket, méghozzá időbeli kötöttségek nélkül" – magyarázza a szakember.
„Olyat is hallottam a klienseimtől, hogy a szülők magyar szinkronnal nézték a filmet a nappaliban, a gyerek pedig fent nézte ugyanazt a szobájában, eredeti nyelven. Ez azért szomorú, mert így elszeparálódnak egymástól a családtagok, pedig nagyon fontos lenne a közös filmnézés, ami közös élmény jelent a család számára. Muníciót, témát ad, amiről később tudnak beszélgetni” – mondja Bogár Zsuzsa pszichológus és családterapeuta
Miért olyan fontosak a családi rituálék?
Nem tudom, te hogy vagy vele, nekem sokat jelentett, mikor a nővéremmel együtt gubbasztottunk a tévé előtt és Sliderst meg Csillagkaput néztünk, és azon izgultunk, vajon a főhősöknek sikerül-e megúszniuk a legújabb kalandjaikat, és vajon mit tartogat a következő epizód.
Természetesen az is előfordult, hogy ő megnézte velem a számára kevésbé izgalmas Elveszett ereklyék fosztogatóit, de cserébe végigültem vele a Vészhelyzetet. Volt mit várni és volt miről beszélgetni. Ezek az élmények kapcsolódási pontot jelentettek az életünkben, egyúttal segítettek szorosabb köteléket kialakítani. Bogár Zsuzsa is hasonló véleményen van: „Ahhoz, hogy a családban meglegyen az az összetartó erő, nagyon fontosak a közös tevékenységek, a közös élmények, mert ezek tudják erősíteni a kötődést" – magyarázza a szakember.
„Ha ezek nincsenek meg, akkor elidegenednek egymástól a családtagok. Egy idő múlva pedig kisül, hogy tulajdonképpen nem is ismerik egymást. Sokszor fogalma sincs a szülőnek arról, hogy a gyerek milyen filmeket, műsorokat néz, de a gyereknek ugyanígy nincs tudomása arról, mit csinál a szülő, vagy miket szeret. Nincs közöttük beszédtéma vagy közös pont, aminek a segítségével kapcsolódni tudnának" – hívja fel a figyelmet a súlyos tendenciára Bogár Zsuzsa.
„Továbbá az ilyen családi rituáléknak óriási szerepe van abban, hogy a gyerekeknek erős, biztonságos családi identitástudata legyen, és ez megadja nekik a valahova tartozás élményét. Sok kutatás arra is rávilágított, hogy a kamaszkori devianciák ellen nagyon jó hatású, ha a gyerek olyan családban nő fel, ahol megvannak ezek a rituálék, közös tevékenységek, szokások.”
Hogyan teremtsünk napjainkban családi ceremóniákat?
Kétségkívül nem könnyű feladat egy olyan világban, mikor megy a harc az énidőért, és egyáltalán a versenyfutás az idővel. A telefonok, a tabletek olyanok lettek, mint a lélegeztetőgépek, amik nélkül egy tapodtat sem lehet mozdulni, és a szakértő is csak megerősíteni tudja, hogy igazi kihívás a családi rituálé megteremtése:
„Úgy látom, ha a mai kamaszokat rengeteg inger éri a mindennapokban, különösen a virtuális világban, így rendkívül nehéz rávenni őket bármiféle közös programra, nemcsak a tévézésre, hanem akár egy társasjátékozásra vagy bármire, csak hogy együtt legyen a család. Ez sokkal kevésbé vonzó számukra a virtuális világhoz képest, ami annyi mindent kínál nekik! A szülőknek pedig sokszor könnyebbséget jelenthet hagyni, hogy a gyerek azt nézzen, amit akar, de legalábbis elfoglalja magát, mert addig is jut egy kis ideje magára.”
Szerencsére azért nincs minden veszve: Bogár Zsuzsa néhány hasznos tippel szolgál arra nézve, hogy alakíthatsz ki új ceremóniákat a szeretteiddel. „A családoknak meg kell teremteni a saját rituáléikat. Tudatosan be kell vezetni, hogy például minden pénteken vagy hétvégén egyszer együtt néznek filmet otthon, esetleg elmennek moziba vagy társasjátékoznak, de már a közös étkezés bevezetése is nagy szó lehet. Leginkább a szülőkre hárul a feladat, hogy ezeket a programokat vonzóvá tegyék a gyerek számára, hogy az ne kényszerként élje meg" – véli a szakember.
„Érdemes ott kell kezdeni, hogy teret és időt teremt a család arra, hogy együtt legyenek és beszélgessenek. Az ilyesfajta kupaktanácsok alkalmával lehet megvitatn, szavazni arról, milyen filmet nézzenek meg, mit játsszanak vagy éppen mit tegyenek és utána lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egy másik alkalommal más válasszon. Ehhez persze szükség van arra is, hogy legyen hajlandóság az együttműködésre, egyúttal kíváncsinak is kell lenni a másikra, ami szintén eltűnőben van" – magyarázza Bogár Zsuzsa.
„Mert arra ugyan kíváncsiak a családtagok, hogy Amerikában melyik celebbel éppen mi történik, vagy mivel töltötte a napját, de arra nem kíváncsiak, hogy a mellettük lévő szobában lévő testvér, szülő vagy gyerek napja hogyan telt és mi történt vele. Ezen legfőképpen a szülők segíthetnek, hiszen a gyerekek az ő mintáikat követik. Viszont, ha ez hiányzik a szülőkből, akkor érdemes lehet szakember segítségét kérni, hogyan tudják bevezetni ezeket a szokásokat, rituálékat az életükbe.”
Tehát, ha van hajlandóság, csapatszellem és az egész család kiveszi a részét belőle, akkor még visszahozható az a családi idill, amit a közös tévézés adott a 80-as, 90-es, de még a 2000-res évek elején. Ehhez pedig arra is szükség van, hogy újra nyiss a „mi” felé és kicsit háttérbe szorítsd az „ént”. Ennek nem kell kellemetlennek lennie, nem kell keserű szájízzel beadni a derekadat, főleg, ha tudod, hogy más is megteszi ugyanezt érted. Lebegjen a cél a szemed előtt: ápolni és elmélyíteni a családi köteléket a mindennapokban, ehhez pedig az egyik legjobb út a családi rituálékon keresztül vezet.