Húszévesen még a csillogást jelentette számára a Playboy-villa, de harmincévesen már egy börtön lett számára - megjelent Hugh Hefner 38 éves özvegyének életrajzi könyve
Crystal Hefner nyers őszinteséggel mesél a Playboy-villa világáról. Életrajzi könyvében bemutatja, hogy milyen volt az élet a világ legnagyobb nőcsábászának feleségeként a legendás villa falai között. Nyíltan beszél arról, hogyan tárgyiasították a nőket, és milyen nőgyűlölő légkör fojtogatta a villa lakóit, de arról is, hogyan tudott továbblépni Hugh Hefner 2017-es halála után. Az exkluzív és felkavaró beszámoló bepillantást enged egy olyan életbe, amely kívülről csillogónak tűnt, de belülről tele volt szorongással és félelemmel.
Crystal Hefner (lánykori nevén Crystal Harris) könyvének hála most egy képzeletbeli utazást tehetünk a Playboy-villába. Láthatjuk, hogyan élt Hugh Hefner utolsó felesége, milyen nyomás nehezedett rá nap mint nap, és hogyan próbált megfelelni Hugh Hefner követelményeinek és a villa szigorú szabályainak.
Kívülről luxusvilla, belül fojtogató börtön
„Mindig haza kellett érnem este hat órára. Ha nem értem vissza, baj volt. Megharagudott és kiabálni kezdett velem” – írja Crystal, akinek több mint egy évtizedig volt az otthona a Playboy-villa, de valójában sosem érezte magát otthon a ház falai között. Mint írja, mindenhol ott voltak az ismeretlen vendégek, köztük gyönyörű lányok és persze a személyzet, akik nélkül egy lépést sem tehetett. A fiatal nő maga is úgy érezte, mintha csak egy vendég lenne ebben az otthonban, ahol valójában senkinek sincs állandó helye.
„Egyedül a kis pipereszobám adott nekem némi menedéket, ahol senki nem látott, és ahol nem kellett színlelnem az egész életemet, nem úgy, mint a villa többi részén, amely valójában egy börtön volt számomra.” De vajon milyen út vezette a villába Crystalt, és mikor vált számára börtönné ez a fényűző hely?
Miért választott hatvan évvel idősebb férfit?
Crystal fiatal lányként került be a Playboy-villába, amikor még minden csillogónak és izgalmasnak tűnt számára.
A Playboy-kultúra számára is a szépség és a hatalom ígéretét jelentette, és ez elbűvölte őt.
Már nagyon fiatalon felfigyelt azokra a nőkre, akik Hugh Hefner oldalán tündököltek, és valósággal utánozta a viselkedésüket, a megjelenésüket, mindent, csak azért, hogy hasonlítson a nagy nőfaló szeretőire.
„Huszonegy éves fejjel még azt gondoltam, hogyha Hugh Hefnerrel kapcsolatba léphetek, akkor már elértem valamit az életben. Aztán a felesége lettem, de a Playboy-villa és a Hef által kínált élet valójában nem sikert hozott az életembe, hanem épp ellenkezőleg, kiszolgáltatottá tett” – írja Crystal, akit a férfi eleinte elvarázsolt, de az évek során Hef viselkedése egyre jobban elnyomta őt azzal, hogy folyton parancsolgatott neki, zsarnokoskodott és rendszeresen fenyegette.
A feleség magának is szégyellte bevallani, hogy férje későbbi halála jelentette számára a szabadulást. Csakhogy Hugh Hefner özvegyének lenni sokkal nehezebb volt, mintha bárki más özvegye lett volna.
Minden titkot leleplezett, hogy magának és másoknak segítsen
Hef halála után Crystal hamarosan szembesült a nagy kérdéssel: hogyan tovább? Éveken át az a feladata volt, hogy beteljesítse Hef mítoszát, és továbbvigye az általa felépített imázst. Bár csupán fél évet voltak házasok, Crystal már régóta élt a villában, korábban pedig sosem foglalkozott mással, így nem tudta, milyen irányba kellene tovább mennie az életben. Ezen a ponton, harmincegy éves korában döbbent rá, hogy valójában sosem ismerte önmagát.
Tudta, hogy nem ragadhat benne abban az életvitelben, amiben korábban élt, ezért önismereti munkába kezdett, és első lépésben leírt mindent a Playboy-villában töltött időről, a jót és a rosszat egyaránt. Leírta, hogyan tárgyiasították a nőket a villa falai között, hogy milyen szigorú szabályokat kellett betartani az ott élő lányoknak, hogyan próbálták megtörni a legmagabiztosabb lányokat, és hogy mit kellett elviselniük azoknak, akik csatlakozni akartak Hef fényűző életéhez.
A második lépés már a továbblépést jelentette: Crystal hamar megtalálta a közös hangot azokkal a nőkkel, akik valamikor, valamilyen formában maguk is a Playboy-villa áldozatai lettek. Ez adott erőt neki ahhoz, hogy tovább küzdjön azokért a nőkért, akik önértékelési problémákkal küzdenek, és szó szerint áruba bocsátják a testüket.
Csak halála után derült fény Marilyn Monroe egykori nagy szerelmére - az „őrült magyar André” még a hírnév előtt szeretett bele a színésznőbe
„Bárcsak mástól hallottam volna”
Ma Crystal mindennapjai azzal telnek, hogy támogatja a hozzá forduló nőket, és ha kell, tanácsot ad nekik, ha kell, jótékonykodik, vagy egyszerűen segít nekik továbblépni, hogy elkerüljék azt az életet, amit maga is élt. Húszévesen még valóban a csillogást jelentette számára a Playboy-villa világa, de harmincévesen már egy börtön lett számára. Ma harmincnyolc éves, és ha újrakezdhetné, akkor biztosan más utat választana, de ahogy senki, úgy Crystal Hefner sem kezdheti újra az életét.
Arra viszont még van esélye, hogy tovább építse új életét, amely már nem a testiségről és a fényűzésről szól, hanem az élet elfogadásáról, úgy, ahogy van. „Most el akarom mondani a történetet, amit bárcsak mástól hallottam volna fiatal nőként, amikor az utam kerestem, még mielőtt elmentem volna arra a partira, ahol megengedtem magamnak, hogy ott maradjak, és olyan döntéseket hozzak, amelyek kihatással voltak az egész életemre.”
Crystal Hefner Csak jót mondj! - Hogyan éltem túl a Playboyt, és léptem tovább című könyve szeptember 24-én jelent meg magyar fordításban a Jaffa Kiadónál.