Világsztárokat is lencsevégre kapott Christian Dior divatfotósa, portréikat most te is megnézheted a Virág Judit Galériában
Világsztárok és csillogás, Párizs fekete fehér fotókon a Virág Judit Galériában. Különleges fotókiállítás nyílt, Wilhelm “Willy” Maywald (1907-1985) fotóművész, a Dior egykori házi fényképészének tárlata a Falk Miksa utcában. Maywald a párizsi művészvilág krémjének krónikásaként örökítette meg a legnagyobb sztárok, színészek, festők és szobrászok ellesett pillanatait. A kiállítást február 26-ig ingyenesen tekintheti meg a közönség.
A Virág Judit Galériának nem igazán fő profilja a fotográfia. Inkább arról ismert például, hogy elsőként rendezte meg 2019-ben a kortárs és háború utáni művek aukcióját, és ezzel átírta a kortárs piacot. A magyarországi műtárgykereskedelem meghatározó szereplője 1997 óta, aukcióikon számtalan rekord született már. És most a fotókiállításuk történetét úgy kezdhetnénk: egyszer volt, hol nem volt, volt valaki, aki hóna alatt két dobozzal besétált a Falk Miksa utcai galériába.
„Szép, elegáns dobozok voltak, fekete masnival átkötve, amit már eleve máshogy nyitunk ki, számítunk rá, hogy itt valami lesz. Találkoztunk már különféle megoldásokkal, volt, hogy pokrócban, ágyneműben, zacskóban hoztak be műtárgyakat hozzánk. Először félszáz fotót hozott André, de kiderült, hogy van még több is. Megszületett a gondolat, hogy mi lenne, ha olyasmit csinálnák, amit eddig nem, egy fotókiállítást. -– emlékszik vissza Bársony Balázs, a kiállítás kurátora, a galéria művészeti igazgatója.
És az úr, aki besétált, Balogh André magyar származású zenetörténész volt, aki New Yorkban élt akkoriban. A dobozokban a hóna alatt a Dior ház haute couture fotósának képei, melyeken a huszadik századi európai képzőművészet, film, irodalmi elit hírességei néznek ránk harmonikusan megkomponált, bensőséges fotókon. Wilhelm “Willy” Maywald a 20. századi fekete fehér fotográfia német származású, Franciországban élt, alkotott művésze.
Többek között Marc Chagall világhírű festőóriás, Jean Marais francia színészlegenda, Simone de Beauvoir francia írónő, Vivien Leigh kétszeres Oscar-díjas angol színésznő, Le Corbusier világhírű építész szerepelnek a Virág Judit Galéria falain. „Fennállásának 28 éve alatt most először fordul elő, hogy önálló fotókiállítást szervezünk. Rögtön egy olyan színvonalú tárlatot mutatunk be, amelyre az egész világon felkapják a fejüket. Maywald az ‘50-es évektől varázsolja elénk a párizsi művészeti elit nagyjainak elkapott pillanatait.
Ezek a fekete-fehér fotók elrepítenek egy különleges világba, ahol a luxus, a művészet és a hírnév alkot lenyűgöző elegyet” – vezet körbe Bársony Balázs kurátor. Willy Maywald talán az utolsók egyike volt a klasszikus, elegáns fekete-fehér képeket készítő művészeknek, aki soha nem is kezdett el színes filmmel dolgozni. A fény rögzítésének mestere volt, fotográfiáin a fekete-fehér szín megannyi árnyalatra bomlik szét a szemünk láttára.
Indiából Európán át az Oscar-díjakig - Vivien Leigh csodálatos és tragikusan rövid élete
Modelljei, a kor elitje, kifinomultan pózolnak kamerája előtt: egy párizsi kávézó teraszán ülve, az utcán vagy elegáns enteriőrökben, műtermeikben, esetleg színházi előadásuk maszkjaiban. Mindannyian gondosan öltözöttek, és legtöbbjük portréja előtt elidőzve valamilyen titokzatosság érezhető. Elegáns, érzéki és költői – egy letűnt korszak lenyomata. Szemtanúként láttatja velünk életünk mulandóságát.
A párizsi bohém művészvilág és Willy Maywald keddi lakásszalonja
Wilhelm Maywald 1907. augusztus 15-én született egy német szállodatulajdonos családba. Az Ecole des Beaux Arts tanulmányait követően 1931-ben véglegesen Franciaországba költözött, és Harry Meerson orosz divatfotós asszisztense lett. Elkezdett olyan tervezőkkel is dolgozni, mint Piguet és Schiaparelli. Fotói a Harper’s Bazaar, a Vogue és a Vanity Fair hasábjain jelentek meg. 1934-ben nyitotta meg fotóstúdióját a Montparnasse-nál, és sok művésszel is itt kötött barátságot.
Ez volt a fő oka, hogy oly sok portréja készülhetett el a XX. századi képzőművészet nagyjairól a műtermükben. „Utólag még az is kiderült, hogy Maywald lakásában élt valaha Paula Modersohn-Becker, korai expresszionista festőnő is. Egy házzal arrébb van egy fénykép Gauguinről, aki zongorázik egy pianínón, egy zakóban. Látszik a meztelen lába.”- anekdotázik Balogh André, a fotógyűjtemény tulajdonosa, aki miután 18 évesen, 1971-ben az érettségit megúszva édesanyjával Budapestről Párizsba emigrált, hamar megismerkedett a Dior ház egykori fotósával, Willy-vel, méghozzá egy Beckett színésznőn keresztül.
„Nancy Cole volt a világhírű Beckett színésznő, aki engem elvitt egy Open House-ra Willy Maywaldhoz. Keddenként volt nála lakás szalon, az akkori kor vezető művészeivel. Így ismerkedtünk meg. Később átköltöztem New Yorkba, ahol 50 évig éltem, de olyan jó barátságban lettünk, hogy Hálaadástól karácsonyig, minden évben kijött hozzám Amerikába. – meséli Balogh André.
A fotóművész alkotásainak egy része pedig úgy került Balogh André-hoz, hogy egy alkalommal, amikor egzisztenciálisan szorult helyzetbe került, akkor André édesanyja megvásárolt tőle ötven fotót, majd későbbiekben New Yorkban Balogh még vett tőle vagy száz képet.
Maywald és az amerikai „Schindler” találkozása
A második világháború kitörése után nem térhetett vissza Németországba, hiszen apját a zsidóknak nyújtott segítség miatt letartóztatták. 1939 és 1940 között Franciaországban internálták, mint az akkori németek nagy részét, akiket a háborús időkben nemkívánatosnak tartottak. Az előrenyomuló német csapatok elől menekülve, 1941-től bujkálva élt, többnyire Franciaország déli részén. Ebben az időszakban Varian Fry szervezetének is segített, amely számos művészt menekített az országból.
Varian Fry-t az amerikai „Schindler”-ként emlegetik, a Világ Igaza kitüntetést is megkapta, hiszen legalább 2000 embernek segített elmenekülni a borzalmak elől. Többek között Max Ernst, Peggy Guggenheim, Marcel Duchamp, Marc Chagall, és sok más művész és civil jutott el a fasizmus pokla elől Amerikába. A Netflix Transatlantic című minisorozata, amit Anna Winger (Unortodox) Julie Orringer The Flight Portfolio (Üldözöttek gyűjteménye) című regényéből rendezett, fikciós játékfilmes fordulatokkal, de megmutatja, ahogyan végül a franciákat kihagyva Spanyolországba és onnan Portugálián keresztül kimenekítik az embereket.
A kubizmus első magyar képviselője volt férjével a tragikus sorsú Dénes Valéria, akinek legdrágább képe 107 évig lappangott, majd 110 millió forintért kelt el
Egyébiránt a regény írónője Julie Orringer 2011-ben Magyarországon járt a világsikerű Láthatatlan híd című regényének bemutató körútján, anyai ágon magyar származású. Akkori, legelső regénye a magyar holokausztról szólt. 1942-ben a Mentőbizottság legális létezése véget ért, megkezdődtek a körözések. de Wilhelm Maywaldnak sikerült Svájcba menekülnie.
Fényes karrier sztárokkal, a Dior-ház fotósaként
A fotós a lebombázott Párizsba 1946-ban tért vissza, ahol részt vett Christian Dior háború utáni, legendás 1947-es New Look bemutatóján. Dior már a háború előtt, 1936-ban is találkozott a fotóssal a Café du Dôme-ban, aki 1938-ban lefotózta Diort és Robert Piguet-t együtt, mert akkoriban Dior ott készítette divatrajzait.
A New Look kollekció újradefiniálta a női divatot, hangsúlyozva a homokóra alakot szűkített derékkal és bő szoknyákkal, visszahozva az életet, a ringó nőiséget a háború borzalmai után. Maywald fényképei gyönyörűen ábrázolták ezeket a ruhadarabokat, romantikát és kifinomultságot sugallva. Természetes fényt és izgalmas perspektívát használt. Rendkívül jól tudta fényképezni a textíliákat – ha megnézel egy Maywald-fotót, pontosan tudod, milyen anyagból készült a ruha.
Leghíresebb képei közé tartozik Bar Suit című fotója, amely tökéletesen példázza a New Look stílust, és máig ikonikus megjelenítése Dior víziójának. Kevesen tudják, hogy a divattervező 1947-es bemutatkozásakor a ravensbrücki koncentrációs tábort túlélő, a halálmenetből megszökött húgának, Catherine Diornak dedikálta az ugyanebben az évben bemutatott Miss Dior parfümöt és az ihletője is Catherine volt, aki a kegyetlen poklot megjárva jázmint és rózsát termesztett édesapjuk dél-franciaországi birtokán. Nőiesség, testvériség, szeretet – ez a Miss Dior illata.
Az 1950-es évek aranykort jelentettek mind Maywald, mind Dior számára. Ahogy Dior egyre nagyobb hatást gyakorolt a divatvilágra, Maywald fotói kulcsszerepet játszottak a márka kialakításában. A fotós lencséje és a tervező kreativitása együtt divatmagazinok címlapjaira került. Christian Dior 1957-es halála meghatározó fordulópont volt számára. Portréfotósként továbbra is aktív maradt, festőket, művészeket, zenészeket és színészeket örökített meg.
Maywald 1968-ban fejezte be divatfotós pályafutását, Pierre Cardin, Jean Dessès, Jeanne Lanvin, Nina Ricci, Jean Patou és André Courrèges munkáit örökítette meg utoljára. Első nagy kiállításai 1981-ben Philadelphiában és New Yorkban, majd 1982-ben Houstonban és New Yorkban voltak. 1985 májusában Párizsban hunyt el. Képei rendkívül izgalmasak, mert olyan időszak dokumentumai, amikor még nem volt lehetőség bepillantani Franciaország kulturális életébe.
„Szerintem a Willy nagyon szuggesztív, valahogy ő ezt nagyon tudta.” - foglalja össze Balogh André a barát és a gyűjtő. „Rátekintek a Chagall fényképére, ahogy a tekintete rám néz, - most fut a hátamon a hideg – mintha élne, ahogy visszanéz, köszön, mikor megjövünk, elbúcsúzik, amikor elmegyünk” - fejezzük be az időutazást Bársony Balázzsal, a kiállítás kurátorával.
60 darab Maywald fotó mellett a látogatók megtekinthetnek egy különleges hazai fénykép tárlatot is, amelynek darabjai a legnagyobb magyar alkotókat ábrázolják Munkácsy Mihálytól, Czóbel Bélán, Anna Margiton és Victor Vasarely-n át a legismertebb kortárs művészekig, mint például Keserü Ilona, Nádler István és Maurer Dóra.
