Bridget Jonest már nem tudjuk úgy ünnepelni, mint 25 évvel ezelőtt
Világszenzációnak indult, elsöprő hírnévre tett szert az első két Bridget Jones film, ami egy harmincas nő párkapcsolati nehézségeit és a klasszikus szingli-lét viszontagságait tárta elénk. Azóta viszont annyit változott a világ, hogy felmerül a kérdés: tud még nekünk valamit adni Bridget Jones karaktere?
Pár nappal ezelőtt mutatták be a Bridget Jones filmek negyedik részét, ami Helen Fielding 2013-as könyvéből merít ihletet. Azt mutatja be, hogyan az immár ötvenes éveiben járó címszereplő hogyan navigál egyedülálló anyaként, két gyerekkel a modern világban, természetesen szingliként. Míg a franchise rajongói izgatottan várták a film megjelenését, addig sokan kételkedtek abban, hogy a legendás Bridget Jones-formula még mindig működik. Sajnos nekik lett igazuk.
Régen receptre írták fel a Bridget Jones filmeket
Az egykor szeretett, de mára ódivatúvá vált Bridget Jones az ezredforduló utáni posztfeminizmust ünnepli – de úgy, hogy közben rengeteget változott a világ, más számít szépnek, jónak, rossznak és humorosnak. Már nem ugyanazokon az obszcén, perverz vicceken nevetünk, mint amiken 1996-ban, az első regény megjelenésekor, ahogyan a testpozitivitás világkorát élve át sem lehet átérezni, miért tartja magát annyira kövérnek a túlzással is csak L/XL-es méretet hordó főszereplő.
A filmeket sorban megtekintve jól látszik, hogy mennyit változott a világ és mennyire más foglalkoztatja a nőket, mint 2001-ben, amikor a legelső mozit bemutatták. Jogosan merül fel tehát a kérdés: tényleg jó ötlet volt egy újabb produkciót forgatni az örök szingliséget bemutató karakterről? A Bridget Jones filmek központi kérdése, hogy hogyan lehet szingliként érvényesülni olyan világban, ahol mindenki azt várja, hogy randizzunk, párkapcsolatban legyünk, gyerekeket szüljünk, házasodjunk és persze, éljünk boldogan, míg meg nem halunk.
A ’90-es évek végén és a 2000-es évek elején, mikor az első könyvek íródtak, szinte minden egyedülálló harmincast ezt foglalkoztatott (erre épült a Szex és New York is), meg persze az, hogyan adjunk le öt kilót a tökéletes külsőért, és milyen is a jó szex. Bridget gondolatait is ezek a dolgok töltötték ki: egészen szerethető módon lavírozott a kaotikus mindennapok, a szerethető, de nagyon is lökött családi-baráti társaság, valamint az idealizált munkahelyi románcok között, mígnem megtapasztalta, milyen a való élet.
Az abszolút átlagos testalkatú, sőt, sokszor kifejezetten csinos, de magát rendkívül könnyen szerencsétlen helyzetekbe hozó, enyhén alkoholista, és cigarettafüggő főhősnő ideje azonban az évek folyamán lejárt. Például amíg húsz évvel ezelőtt kifejezetten menő volt a felnőtt, egyenlőséget és önállóságot maguknak megkövetelő, karrierista, feminista nőknek elszívni napi egy doboz cigit és berúgva énekelni a karaoke klubban, addig mára a másnapos vasárnapok és buliból hazataxizós hányások korszaka végérvényesen lejárt.
Ezek a dolgok ma már nem menők, sőt, kifejezetten cikis és szégyellnivaló, már-már gyerekes, melyek abszolút nem tükrözik a modern felnőtt, önálló és egészséges (valamint, nem utolsósorban szingli) nők viselkedését.
Szomorú melodráma lett a klasszikus romkomból
Ma sokkal menőbb egészségesen élni, magunkra odafigyelni, önismeretet és önszeretet gyakorolni és egy rossz párkapcsolat helyett egyedülállónak lenni – ahelyett, hogy roncsolnánk a testünket és a legnagyobb naivitással, önként vágnánk bele egy amúgy is kudarcra ítélt, toxikus és káros románcba.
Szerencsére ezt a franchise készítői is felismerték és a 2016-os Bridget Jones babát várban már egy teljesen más korszellemet láthattunk. Lényegesebb kevesebb volt a humor, valahogy modernebb, átláthatóbb és letisztultabb lett – valami olyat sikerült alkotni, ami még most is simán megállná a helyét a mozikban. Bár a film döntő többségében a főszereplő szingli volt (vagy éppen két pasi között őrlődött, mint mindig), a végén csak megkapta a happy endet - azt, amiről az első két filmben csak úgy álmodozott.
Sok munka, sok alvás, még több utazás — Ilyen a tökéletes szingliélet
Renée Zellweger karakterének meglett a nagy szerelem, a család, el lehetett volna vonulni kéz a kézben a naplementébe. De nem így lett: született még egy könyv és abból egy film, ami mindent félresöpör. A címszereplő ugyanolyan rendetlen, mint mindig, de most már nemcsak a saját magáért felel, hanem a gyerekeiért is. A pasi, akiről álmodozott és akivel családot alapított (Mark Darcy) ugyanis meghalt, Bridget pedig megözvegyült.
Ez már önmagában nagyon szomorú, keményen rá is nyom egy erős bélyeget a történetre sajnos már a film legelején. Felmerül a nézőkben a kérdés: hogyan lehet Bridget Jones filmet csinálni Mr Darcy (Colin Firth) nélkül? A válasz: sehogyan. Mégis lett egy, teljesen kisemmizve ezzel az egész franchise-t, kár volt eldobni a harmadik film végi happy endet. Nagyon lehangoló belegondolni, hogy szegény Bridget egész életében azt a férfit akarta, és mégsem jött össze neki a boldog befejezés.
Megjelenésekor tabukat döntögetett, erről ma már szó sincs
A Bridget Jones: Bolondulásig azt taglalja, hogy szabad-e egy ötvenes éveiben járó, megözvegyült nőnek újra randizni, újra szereti és szerelembe esni? Kellenek az ilyen filmek, de nem ebbe a sorozatba. A jól megszokott, ironikusan vicces szálak ugyanis komorrá változnak, Mr Darcy elhunyt karaktere pedig szomorú szellemként vetül Bridget minden egyes megmozdulására, ami önkéntelenül is egy szívfacsaró melodrámává alakítja az utolsó adaptációt.
Most is próbálkoztak humorral a készítők, de egy pillanatra sincs elfelejtve, hogy egy özvegy nőről van szó, akihez a barátnőkkel ágyban röhögős esték már nem illenek – főleg, hogy két olyan gyermek is képben van, akik elveszítették édesapjukat. Ez nem a megszokott, csajos Bridget Jones film, többet lehet rajta sírni és érzékenyülni, mint nevetni. Ami kár.
Az első film rendkívül népszerű volt, mert tabukat döntögetett: azt taglalta, hogy mi van akkor, hogy ha valaki még a 30-as éveiben is szingli és nincs gyereke? A második film bemutatta, hogy létezik igaz szerelem, a harmadik pedig rávilágított, hogy minden rendben lesz, bárhogy is alakul a sorsunk. Ez a negyedik Bridget Jones-film viszont nem illik a képbe. Megjelenik benne a fiatal és dögös Tinderes srác (Leo Woodall) és az egyenlőség jegyében a szexi, fekete töritanár (Chiwetel Ejiofor), de az egész olyan lapos és unalmas, hogy rá sem ismerni az eredeti történetre.
„Tényleg elindult egy forradalom, a negyven pluszos nők öntudatra ébredése”- Beszélgetés Iványi Orsolyával, Farkasházi Rékával és Liebhaber Judittal
Bár egy aktuális kérdéskört vizsgál, szerelmi veszteségekkel lezárni egy amúgy nagyon csajos, romantikus vígjátéksorozatot több, mint csalódás. Arról nem is beszélve, hogy még az utolsó képkockákban sem dől el, hogy létezhet-e karakterünk számára egy új, igazi, őszinte nagy szerelem vagy sem.
Van, akinek tetszeni fog
A film számlájára írhatjuk azonban, hogy bemutatja: nem csak a húszéveseké a világ. Arról nem is beszélve, hogy ez a mozi is hozzájárult ahhoz a pozitív fejlődéshez, hogy végre ne csak huszonéves színésznők szerepeljenek romkomokban, hanem akár negyvenesek, ötvenesek is.
Az élet ugyanis annyira változik, hogy már az sem ritka, ha valaki csak a karrierálmok beteljesedése után, a negyedik X betöltése után kezd el randizni vagy családot alapítani. Kitűnően bemutatja ezt a franchise, ami nem próbálja meg habos tündérmeseként előadni a párkeresősdit, hanem a nyers valóságot mutatja be.
Felejtsd el, hogy ötven felett már nem vár rád új kapcsolat: a szerelembe esés fiziológiai élménye nem változik az életkorral
A rajongók, akik az első filmet moziban látták, 25 évvel idősebbek. Valószínűleg a főhősnőhöz hasonlóan túl vannak már egy jó nagy adag csalódáson, felismerésen, boldogságon és mámoros pillanaton; néhány jelentősebb életeseményen, változáson és kudarcon is. Őket biztosan a vászon elé fogja ültetni az új film, mert mindenkinek az életéből hiányzik egy kis Bridget Jones. Az már más kérdés, hogy nem azt fogják kapni, amire beültek.
Hugh Grant karaktere és üdítő frissessége, szexis pimaszsága biztos, hogy ismét mindenkinek tetszeni fog, de bolondos figurájával és a megjegyzéseivel sem teszi annyira izgalmassá a filmet, hogy jó szívvel emlékezzünk rá. Most azt mondanánk, hogy jó lenne még egy film, hogy ne így záródjon a történet, de azt rebesgetik, hogy nem lesz több rész, mert nincs több könyv.
Akárhogyan is legyen: Bridget Jones változott. De vele együtt mi is változtunk, ami épp elég ok arra, hogy végleg búcsút intsünk neki.
