Bridget Jonest már nem tudjuk úgy ünnepelni, mint 25 évvel ezelőtt
Világszenzációnak indult, elsöprő hírnévre tett szert az első két Bridget Jones film, ami egy harmincas nő párkapcsolati nehézségeit és a klasszikus szingli-lét viszontagságait tárta elénk. Azóta viszont annyit változott a világ, hogy felmerül a kérdés: tud még nekünk valamit adni Bridget Jones karaktere?
Pár nappal ezelőtt mutatták be a Bridget Jones filmek negyedik részét, ami Helen Fielding 2013-as könyvéből merít ihletet. Azt mutatja be, hogyan az immár ötvenes éveiben járó címszereplő hogyan navigál egyedülálló anyaként, két gyerekkel a modern világban, természetesen szingliként. Míg a franchise rajongói izgatottan várták a film megjelenését, addig sokan kételkedtek abban, hogy a legendás Bridget Jones-formula még mindig működik. Sajnos nekik lett igazuk.
Régen receptre írták fel a Bridget Jones filmeket
Az egykor szeretett, de mára ódivatúvá vált Bridget Jones az ezredforduló utáni posztfeminizmust ünnepli – de úgy, hogy közben rengeteget változott a világ, más számít szépnek, jónak, rossznak és humorosnak. Már nem ugyanazokon az obszcén, perverz vicceken nevetünk, mint amiken 1996-ban, az első regény megjelenésekor, ahogyan a testpozitivitás világkorát élve át sem lehet átérezni, miért tartja magát annyira kövérnek a túlzással is csak L/XL-es méretet hordó főszereplő.
A filmeket sorban megtekintve jól látszik, hogy mennyit változott a világ és mennyire más foglalkoztatja a nőket, mint 2001-ben, amikor a legelső mozit bemutatták. Jogosan merül fel tehát a kérdés: tényleg jó ötlet volt egy újabb produkciót forgatni az örök szingliséget bemutató karakterről? A Bridget Jones filmek központi kérdése, hogy hogyan lehet szingliként érvényesülni olyan világban, ahol mindenki azt várja, hogy randizzunk, párkapcsolatban legyünk, gyerekeket szüljünk, házasodjunk és persze, éljünk boldogan, míg meg nem halunk.
A ’90-es évek végén és a 2000-es évek elején, mikor az első könyvek íródtak, szinte minden egyedülálló harmincast ezt foglalkoztatott (erre épült a Szex és New York is), meg persze az, hogyan adjunk le öt kilót a tökéletes külsőért, és milyen is a jó szex. Bridget gondolatait is ezek a dolgok töltötték ki: egészen szerethető módon lavírozott a kaotikus mindennapok, a szerethető, de nagyon is lökött családi-baráti társaság, valamint az idealizált munkahelyi románcok között, mígnem megtapasztalta, milyen a való élet.
Az abszolút átlagos testalkatú, sőt, sokszor kifejezetten csinos, de magát rendkívül könnyen szerencsétlen helyzetekbe hozó, enyhén alkoholista, és cigarettafüggő főhősnő ideje azonban az évek folyamán lejárt. Például amíg húsz évvel ezelőtt kifejezetten menő volt a felnőtt, egyenlőséget és önállóságot maguknak megkövetelő, karrierista, feminista nőknek elszívni napi egy doboz cigit és berúgva énekelni a karaoke klubban, addig mára a másnapos vasárnapok és buliból hazataxizós hányások korszaka végérvényesen lejárt.
Ezek a dolgok ma már nem menők, sőt, kifejezetten cikis és szégyellnivaló, már-már gyerekes, melyek abszolút nem tükrözik a modern felnőtt, önálló és egészséges (valamint, nem utolsósorban szingli) nők viselkedését.
Szomorú melodráma lett a klasszikus romkomból
Ma sokkal menőbb egészségesen élni, magunkra odafigyelni, önismeretet és önszeretet gyakorolni és egy rossz párkapcsolat helyett egyedülállónak lenni – ahelyett, hogy roncsolnánk a testünket és a legnagyobb naivitással, önként vágnánk bele egy amúgy is kudarcra ítélt, toxikus és káros románcba.
