Borbély Richárd: „Jean Valjeanról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni”
Borbély Richárd széles körben először az X-Faktorban mutathatta meg tehetségét, az azóta eltelt évek alatt pedig számos nagy szerepben bizonyíthatott már több nagy, budapesti színház színpadán is. Legkedvesebb előadásait a Madách Színháznak köszönheti, ahol szeptember óta a Les Misérables – A nyomorultakban Jean Valjeanjaként bizonyíthat.
Különleges interjúhelyzet ez, mert amikor Borbély Richárd feltűnt az X-Faktorban, mint a műsor kommunikációs menedzsere állhattam mellette, és felügyeltem az első újságoknak adott interjúit. Most én kérdeztem, és rájöttünk, milyen gyorsan ment el ez a tíz év.
Szirtes Tamás úgy fogalmazott A nyomorultak premier utáni fogadásán, hogy vannak a Madách Színháznak jelentős színészei, de nem mindenki lehet vezető színész – te viszont azzá váltál. Mi játszódott le benned, amikor ezt hallottad?
Nagyon jó élmény volt – olyan, amiről nehéz beszélni és nem könnyű megfogalmazni a gondolataimat ennek kapcsán. 17 éves koromban, amikor láttam itt a Madáchban a Volt egyszer egy csapatot, azt mondtam anyukámnak, hogy egyszer itt szeretnék játszani. Mahó Andrea, Miller Zoltán, Nagy Sanyi... 17-18 évvel később pedig megkapom ezt az elismerő mondatot Tanár Úrtól, úgy, hogy ott van a családom és sok olyan ember, aki fontos számomra.
Szakmailag kevés olyan dolog van, ami ennél boldogabbá tudna tenni: abban a színházban, ahol a legszívesebben töltesz időt, azt mondja az igazgató a premiereden, hogy te vagy az egyik vezető színész. Azóta is építkezem ebből. Hihetetlen dolog ez. Azóta sem ocsúdtam fel belőle.
Tíz éve meghoztál egy döntést, jelentkeztél az X-Faktorba. Közelről láttam, mennyire tudatosan voltál jelen. Nem tengtél-lengtél, dolgozni akartál, és minden lehetőséget kihasználni.
Maga az X-Faktorba való jelentkezés is annak az útnak az egyik első lépcsőfoka lett, aminek a mostani helyzetemet is köszönhetem. Játszottam már kis szerepekben erre-arra, de úgy éreztem, több van bennem. Azt gondoltam, hogy ez soha nem fog kiderülni, ha ülök a babérjaimon. Elkapott egy tudatosság, hogy szeretnék változtatni. Néha úgy érzem azóta, hogy gyakorlatilag az ölembe kapok dolgokat, de közben viszont nagyon dolgozik bennem a tenni akarás.
Mintha agyban megteremteném a lehetőségeket, bevonzanám, amiről úgy gondolom, hogy a szakmai utamon fontos következő pont lehet. Sok kis ága nőtt ennek az útnak, szinkron, film, zene... De a fő útvonal a zenés színház maradt, és ennek tényleg az X-Faktor volt a belépője.
A döntő előtt pár héttel estél ki.
Maga a kiesés pillanata nagyon rosszul esett. Édesapám, öcsém és legjobb cimboráim eljöttek a Deák téri Kakasba, együtt sírtunk. De sok idő nem volt búslakodni, meghívást kaptam ide a Madách Színházba A nyomorultak castingra, majd hívott Alföldi Róbert, hogy beajánlott engem, és a zalaegerszegi színházban felajánlották a Doctor Herz főszerepét. Miközben azt játszottam, párhuzamosan próbáltam A nyomorultakat, a 2015-ös bemutatóban megkaptam Marius szerepét.
Próbálkoztam zenekarral is, de a legtöbb energiát a zenés színházba raktam, és ez az építkezés azóta is tart. Bár akadt pár magánéleti hullámvölgy, szakmailag fokról fokra haladtam előre. Egy versenyt megnyerni mindig jó, de vitathatatlan, hogy annak az évadnak Tóth Andi volt az abszolút győztese.
Kilenc év alatt jutottál el Mariustól Jean Valjeanig. Ez nagyon izgalmas.
Több mint izgalmas. Szerencsés vagyok, nagyon sok jó szerep talált meg, ráadásul olyan előadásokban, amik nem „bejáratottak” Magyarországon. A Billy Elliotban, a Rocksuliban vagy ott van Kazinczy Lajos A tizenötödikben, ami szerintem a magyar musicalirodalom egyik legszebb szerepe. Nem egy sokszor, sok helyen eljátszott musicalben, hanem csupa új és friss dologban volt lehetőségem kibontakozni. Bár Mariusra ez pont nem igaz, 1987 óta többször is játszották az országban, de számomra ez egy olyan lehetőségnek bizonyult, hogy azt éreztem, megvethetem ebben a színházban a lábamat.
Jean Valjean most egy korona. Egy barátomtól kaptam egy hihetetlen ajándékot, felkereste az összes olyan magyar színészt, aki előttem ezt a szerepet eljátszotta, és mindenki névre szólóan írt nekem egy üzenetet a karakterhez. Ezt a szerepet nem lehet ímmel-ámmal megcsinálni. Marius is hatalmas feladat, de Jean Valjeanról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Maga a regény is csodálatos, hihetetlen tanulságokkal szolgál. A darab pedig szerintem tökéletes, nagybetűs musical, a világban ez jelenleg a plafon. Hogy 34 évesen ezt a szerepet lehetőségem van eljátszani...
Sütő András a filmekről, amiknek a története szétfeszíti a vásznat
A te bemutatód estéjén a püspököt Vikidál Gyula játszotta, aki ’87-ben Jean Valjean volt. Akinek van vele élménye a darab kapcsán, annak szerintem elképesztően szép pillanatot ad a prológban a kettősötök.
Az, hogy Vikidál Gyulával egy színpadon állhatok, és mint kollégák pedig jóban vagyunk... Ezekre tényleg nincsenek szavak. Se színészként, se civilben. Kérdeztem tőle pár dolgot a szerep kapcsán a próbákon, magától is adott tanácsokat, aztán utána a jelenetben már csak egymás szemébe nézünk, és valami kialakult. Nem kémiának hívnám. Nem tudom mi ez, a művészet sajátossága. Egy fura és gyönyörű dolog. Számomra is hihetetlen és félelmetes látni, ahogy ő püspökként jelen van ebben az előadásban. Csoda az egész történet, a többi kollégával is elképesztő a közös játék.
Három óra alatt kell megöregedned egy harmincas férfiból egy kétszer olyan idős emberré. Nyilván kapsz sminket, parókát, de fejben mennyire nehéz ez? Ezt az utat be is kell járni.
Többen mondták, hogy „szépen” öregszem meg a végére. Azért van annak egy veszélye, amikor egy 34 éves srác próbál egy idős embert eljátszani. Olvastam a regényt, régóta ismerem a darabot, tudom, hogy hol vannak váltások Valjean életében. Próbálom megidézni az emlékeimet, hogy hozzám közelállók hogyan változnak. Megfigyeltem, hogy a környezetemben hogyan viselkednek egyes korosztály képviselői.
Biztosan elfogult vagyok veled kapcsolatban, de a Pretty Womannél is azt éreztem, hogy sikerült úgy beletenned magad, hogy az teljesen stimmel. Most is ezt érzem, miközben két egészen különböző figura. Két más világ. Azért valljuk be, Happy Manként lubickolsz a szerepben.
Igen. (nevet.) Szerencsém van, sok dolog történt az életemben. Azt hiszen, jó a humorom, tudok nagyon vidám, de sokkal komolyabb is lenni, mint a korombeli emberek. Sok szélőséges élethelyzetben mentem el a falig, talán ettől van ez. Egyébként meg ez a színészet: egyik nap Jean Valjean imáját éneklem, a másik nap Happy Manként táncolok.
A Madáchon kívül merre láthatunk, hallhatunk még?
Például az Orfeumban december 23-án délután. Veres Mónika Nikával, Horváth Mónikával és Kocsis Tiborral adunk karácsonyi koncertet.