előfizetésem
Hírlevél
Borbély Richárd: „Jean Valjeanról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni”
Borbély Richárd széles körben először az X-Faktorban mutathatta meg tehetségét, az azóta eltelt évek alatt pedig számos nagy szerepben bizonyíthatott már több nagy, budapesti színház színpadán is. Legkedvesebb előadásait a Madách Színháznak köszönheti, ahol szeptember óta a Les Misérables – A nyomorultakban Jean Valjeanjaként bizonyíthat.
Különleges interjúhelyzet ez, mert amikor Borbély Richárd feltűnt az X-Faktorban, mint a műsor kommunikációs menedzsere állhattam mellette, és felügyeltem az első újságoknak adott interjúit. Most én kérdeztem, és rájöttünk, milyen gyorsan ment el ez a tíz év.
Szirtes Tamás úgy fogalmazott A nyomorultak premier utáni fogadásán, hogy vannak a Madách Színháznak jelentős színészei, de nem mindenki lehet vezető színész – te viszont azzá váltál. Mi játszódott le benned, amikor ezt hallottad?
Nagyon jó élmény volt – olyan, amiről nehéz beszélni és nem könnyű megfogalmazni a gondolataimat ennek kapcsán. 17 éves koromban, amikor láttam itt a Madáchban a Volt egyszer egy csapatot, azt mondtam anyukámnak, hogy egyszer itt szeretnék játszani. Mahó Andrea, Miller Zoltán, Nagy Sanyi... 17-18 évvel később pedig megkapom ezt az elismerő mondatot Tanár Úrtól, úgy, hogy ott van a családom és sok olyan ember, aki fontos számomra.
Szakmailag kevés olyan dolog van, ami ennél boldogabbá tudna tenni: abban a színházban, ahol a legszívesebben töltesz időt, azt mondja az igazgató a premiereden, hogy te vagy az egyik vezető színész. Azóta is építkezem ebből. Hihetetlen dolog ez. Azóta sem ocsúdtam fel belőle.
Tíz éve meghoztál egy döntést, jelentkeztél az X-Faktorba. Közelről láttam, mennyire tudatosan voltál jelen. Nem tengtél-lengtél, dolgozni akartál, és minden lehetőséget kihasználni.
Maga az X-Faktorba való jelentkezés is annak az útnak az egyik első lépcsőfoka lett, aminek a mostani helyzetemet is köszönhetem. Játszottam már kis szerepekben erre-arra, de úgy éreztem, több van bennem. Azt gondoltam, hogy ez soha nem fog kiderülni, ha ülök a babérjaimon. Elkapott egy tudatosság, hogy szeretnék változtatni. Néha úgy érzem azóta, hogy gyakorlatilag az ölembe kapok dolgokat, de közben viszont nagyon dolgozik bennem a tenni akarás.
Mintha agyban megteremteném a lehetőségeket, bevonzanám, amiről úgy gondolom, hogy a szakmai utamon fontos következő pont lehet. Sok kis ága nőtt ennek az útnak, szinkron, film, zene... De a fő útvonal a zenés színház maradt, és ennek tényleg az X-Faktor volt a belépője.
