Bárány Judit divattervezői tevékenységében ott van a színházi jelmezek drámai esztétikája, a vizuális történetmesélés, de a magyar népi motívumok és funkciók átfordítása is
Lehullott textildarabokból összeállított extravagáns kabát, vibráló, geometrikus mintázattal tarkított kétrészes szett, patchwork részletek és áttört struktúrák – az új generáció egyik legtehetségesebb tervezőjével, Bárány Judittal, a vizuális történetmesélés nagymesterével értekeztünk az időutazásról, hazai és külföldi sikereiről, valamint a színház és divat összekapcsolódásáról.
Bárány Judit legújabb kollekciója éppen csak levonult a Budapest Central European Fashion Week New Generation szekciójának bemutatójáról, röpke három héttel később megérkezett a milánói divathétre. A prezentáció előtti, izgalommal teli órákban felkerestem telefonon, majd Judit – gyakorlott időutazóként – nosztalgikusan visszaemlékezett karrierjének legelső momentumára. „A családunk női ágán alapvető tudásnak számít a varrás és kötés ismerete, így édesanyám és nagymamám által már egészen kiskoromban elsajátítottam a varrógépi és kézi varrás technikáját.” Eleinte nem csábította a divat, szíve sokkal inkább húzott a színészet felé.
Drámatagozatról színházba, de máshogy
A drámatagozatos középiskolai évek után végül magyar nyelv és irodalom tanszéken folytatta tanulmányait, mellette – kezdetben kedvtelésből – elvégzett egy kétéves varrás felnőttképzést. Ezután visszatért a színház világába, azonban nem színészként, hanem varrónőként vált a produkciók részévé. A jelmezek kivitelezése magába szippantotta, így elindult a divattervezés rögös útján, majd nem sokkal később felvételt nyert a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem textiltervezés tanszékére.
A hároméves alapképzést egy féléves londoni kitérő szakította meg, mely során kizárólag kötött anyagok tervezésére fókuszált. Körvonalazódott autonóm divattervezői tevékenysége, amelyben minden, számára fontos komponens összpontosult: a színházi jelmezek drámai esztétikája, a vizuális történetmesélés, a magyar népi motívumok és funkciók átfordítása, valamint a fenntartható gyártási metódusok.
Ruha, ami egyben művészet
Nem hétköznapi férfiöltözékek kerültek ki kezei közül, és arra a kérdésre, hogy készített-e valaha olyan ruhát, amely nem rezonált a tervezői hitvallásával, azt felelte: „igen, egyedül talán akkor, amikor női ruhát terveztem.” Az első darabokhoz sokszor verseket társított, a tervezési folyamat során mesékből inspirálódott. A Mome Fashion Show-n bemutatott, debütáló kollekciójában többek között kézi kötési, és más tradicionális technikák alkalmazásával készült darabokat mutatott be.
A ruhák az ember és idő viszonyára, és annak újragondolására reflektáltak, valamint a meditatív lelassulás gyakorlatát példázták. Huszonnégy darabból álló férfiruhakollekciójának megtervezése során Major Kamill kortárs képzőművész munkáiból merített – a ruhák koncepciója a kézi és digitális technológiák között létrejött dinamikus párbeszédre, valamint a modern munka és ősi kulturális értékek összekapcsolódására épült.
A divat elméleti megközelítése a mai napig aktívan motoszkál benne: volt osztálytársával, Aczél Sárával egy saját szervezésű divatperformansz keretein belül a divat elidegenítő hatásainak levetkőzésére tett kísérletet. „Sokan félnek a divatbemutatók jelenségétől, mert attól tartanak, hogy nem elég divatosak. Olyan divatbemutatót akartunk létrehozni Sárával, amelyben több különböző művészeti ág találkozik, érdekes, és olyan embereket is bevonz, akik nem érzik magukat komfortosan a nagyobb divatrendezvényeken.”
Judit egy korábbi interjú során megemlítette, hogy tornacipőben és kockás ingben vett részt élete első bemutatóján. Érdekelt, hogy ez az első, meghatározó élmény implikálta-e későbbi kezdeményezését. „Tudatosan nem. De tény, hogy nálam minden az őszinteségre és önazonosságra épül. Nem szeretnék a terveim egyszerűségéből és őszinteségéből veszíteni, csak mert egy újabb mérföldkőhöz érek, vagy épp más helyekre jutok el, mint korábban.”