Az a dolgunk, hogy szebbnél szebb nőkkel táncoljunk. Mi lehet ennél férfiasabb? - Pillants be a férfi balettművészek életébe
A balettről az a sztereotipikus álláspont, hogy feminin művészet. Gyönyörű tütükben, spiccen forgó balerinák jutnak az emberek eszébe. A férfi balettművészek éppúgy főszereplői ennek a műfajnak, mint a balerinák, mégis gyakran megfeledkezünk róluk. Majoros Balázs, Rónai András és Leblanc Gergely az Operaház kiváló balettművészei a következő történetekkel bizonyítják, hogy olyan férfiak, akikre érdemes odafigyelni.
Ahogyan az élsportolók esetében, úgy a balett világában is egészen kisgyermek kortól, 10-11 évesen kezdenek foglalkozni a szakemberek a gyerekekkel. Nemcsak fizikailag, lelkileg is igen megterhelő évek várják azokat a növendékeket, akiknek az az álmuk, hogy egyszer balettművészek legyenek.
Állandó küzdelem
Az intézetben töltött időszak sok esetben az egész további karrierjüket, sőt, személyiségüket is meghatározza, ahogyan ez kiderül Majoros Balázs, az Operaház címzetes magántáncosának gyerekkori történetéből is.
Hogyan hat a menstruáció a versenysportolók teljesítményére?
„Én voltam az egyetlen fiú abban az évben, akit elsőre nem vettek föl a jelentkezők közül a Magyar Táncművészeti Főiskolára. Alacsony, duci kisfiúként valószínűleg nem tetszettem a felvételi bizottságnak. Emlékszem arra a percre, mennyire szomorú voltam. 10 évesen olyan dacot szült bennem ez a csalódottság, hogy eldöntöttem, olyan nincs, hogy engem nem vesznek fel. Balett előkészítőre jártam, majd a második alkalommal sikerült bejutnom az intézménybe” - kezdi élményeinek felidézését Balázs.
„Hátrányból indultam, mivel abba az osztályba kerültem, ahova eredetileg mentem volna. Az egész helyzet idegen volt a számomra, nehezen illeszkedtem be. Mindig többet kellett dolgoznom a többieknél, hogy olyan szinten legyek, mint ők. Ha náluk jobb akartam lenni, még jobban bele kellett húznom.
