előfizetésem
Hírlevél
Lakókocsival a világ körül - Ilyen az artisták nem mindennapi élete belülről
Az artisták élete nem mindennapi. Sokat utaznak, lakókocsiban élnek, a családjukkal együtt vándorolnak cirkuszról cirkuszra. Nagy Ferenc és Németh Zsófia egy pár a színpadon és a valóságban is. Másfél éves kislányukkal, Ramival lakókocsijukban töltötték az elmúlt egy évet Franciaországban, majd a nyarat itthon, a Balatonon.
A nappaliban, a kanapén ülök, Zsófi kávét főz a konyhában, Rami a hálószobában játszik Ferivel. Úgy tűnhet, mintha egy családi házban történne mindez, mi azonban egy húsz négyzetméteres lakókocsiban, alig néhány méterre vagyunk egymástól. Az ablakból a cirkusz sátorra látni, néhány lépés csak a kulissza bejárata. Az utazó cirkuszok régi hagyománya ez a megoldás.
Az artisták így a világ bármely pontjáról érkezhetnek, és mint egy nagy család, élhetik mindennapjaikat a cirkusz területén, amíg az aktuális produkció tart. Feriék nemrég jöttek haza Franciaországból, ahol kilenc hónapig a világhírű Arlette Gruss cirkusszal turnéztak. Lakókocsijukkal bejárták az egész országot, Párizstól Bordeaux-ig. Az interjúnk alatt a Balatonon, Zánkán vagyunk, ahol a Fővárosi Nagycirkusz produkciójában szerepelnek.
Munkából fakadó bizalom
Zsófi és Feri két rönrád kerékre készítettek egyedi műsort, melyet Rolling Wheelnek neveztek el. A rönrád karikára főleg sportként, nem művészetként szoktak tekinteni. Ritkaságnak számít a cirkusz világában, ez lett a sikerük záloga. Karrierjüket azonban eleinte több mélypont is nehezítette. Az eredeti formáció négy főből állt, majd hárman maradtak, később duóként kellett újragondolniuk a jövőjüket.
Kik állnak a lencse túloldalán? – A divatfotográfia legkiemelkedőbb alakjai
„2012-ben kaptunk egy lehetőséget Franciaországban, egy parkban léphettünk fel. Csak annyi pénzünk volt, hogy vegyünk egy lakókocsit. A fizetésből épp hogy ennivalóra telt, mi mégis nekivágtunk. Reménykedtünk benne, hogy felfedeznek minket, és további lehetőségeket kapunk.”
Hét évig csak munkakapcsolat volt közöttük. A munkából fakadó bizalom, a sok együtt töltött idő hozta össze őket. Miután egymásra találtak a magánéletben is, elkezdték önmagukra formálni a szerelemről szóló produkciójukat. „Ez a történet rólunk szól” - mondja Feri. „A sztori az, hogy szeretek játszani a karikákkal, mint egy kisgyerek. Emellett találkozom egy nővel, aki tetszik nekem, és én is tetszem neki.
Zsófi próbálja felhívni magára a figyelmet, de én olyan vagyok az elején, mint a legtöbb férfi. Féltem a szabadságomat, szeretnék valahol a karikákkal játszó gyerek maradni, de közben utána is vágyakozom. A végén engedek a csábításnak, és megcsókolom.”
A produkció az elmúlt tíz évben több változtatást is megért. Feri szerint a közönség befogadóképessége ugyanis nagyban befolyásolja egy darab sikerét. „Nagyot változott a világ az elmúlt tizenhét évben. Eleinte a szám csak trükkökből állt. Aztán kipróbáltunk egy magyaros vonalat, de azt láttuk, hogy igazából két meghatározó stílus létezik a cirkuszban: a horror és az erotika. A horror verzióban például minden csupa vér, és Zsófit a végén lelövöm.
Az sem volt rossz megoldás, de rájöttünk, hogy nekünk az erotika áll jól.
Ezzel a show-val bejártuk szinte az egész világot. Európa majdnem minden országa, az Arab Emirátusok, Dubai, Abu-Dzabi, Katar, Japán, Kína, Dél-Korea, Tajvan is megvolt. A stílus mellett a közönség türelme is befolyásoló tényező. Az eredeti hat és fél perces számunkat az utóbbi években négy percre kellett lehúznunk.
