Lakókocsival a világ körül - Ilyen az artisták nem mindennapi élete belülről
Az artisták élete nem mindennapi. Sokat utaznak, lakókocsiban élnek, a családjukkal együtt vándorolnak cirkuszról cirkuszra. Nagy Ferenc és Németh Zsófia egy pár a színpadon és a valóságban is. Másfél éves kislányukkal, Ramival lakókocsijukban töltötték az elmúlt egy évet Franciaországban, majd a nyarat itthon, a Balatonon.
A nappaliban, a kanapén ülök, Zsófi kávét főz a konyhában, Rami a hálószobában játszik Ferivel. Úgy tűnhet, mintha egy családi házban történne mindez, mi azonban egy húsz négyzetméteres lakókocsiban, alig néhány méterre vagyunk egymástól. Az ablakból a cirkusz sátorra látni, néhány lépés csak a kulissza bejárata. Az utazó cirkuszok régi hagyománya ez a megoldás.
Az artisták így a világ bármely pontjáról érkezhetnek, és mint egy nagy család, élhetik mindennapjaikat a cirkusz területén, amíg az aktuális produkció tart. Feriék nemrég jöttek haza Franciaországból, ahol kilenc hónapig a világhírű Arlette Gruss cirkusszal turnéztak. Lakókocsijukkal bejárták az egész országot, Párizstól Bordeaux-ig. Az interjúnk alatt a Balatonon, Zánkán vagyunk, ahol a Fővárosi Nagycirkusz produkciójában szerepelnek.
Munkából fakadó bizalom
Zsófi és Feri két rönrád kerékre készítettek egyedi műsort, melyet Rolling Wheelnek neveztek el. A rönrád karikára főleg sportként, nem művészetként szoktak tekinteni. Ritkaságnak számít a cirkusz világában, ez lett a sikerük záloga. Karrierjüket azonban eleinte több mélypont is nehezítette. Az eredeti formáció négy főből állt, majd hárman maradtak, később duóként kellett újragondolniuk a jövőjüket.
Kik állnak a lencse túloldalán? – A divatfotográfia legkiemelkedőbb alakjai
„2012-ben kaptunk egy lehetőséget Franciaországban, egy parkban léphettünk fel. Csak annyi pénzünk volt, hogy vegyünk egy lakókocsit. A fizetésből épp hogy ennivalóra telt, mi mégis nekivágtunk. Reménykedtünk benne, hogy felfedeznek minket, és további lehetőségeket kapunk.”
Hét évig csak munkakapcsolat volt közöttük. A munkából fakadó bizalom, a sok együtt töltött idő hozta össze őket. Miután egymásra találtak a magánéletben is, elkezdték önmagukra formálni a szerelemről szóló produkciójukat. „Ez a történet rólunk szól” - mondja Feri. „A sztori az, hogy szeretek játszani a karikákkal, mint egy kisgyerek. Emellett találkozom egy nővel, aki tetszik nekem, és én is tetszem neki.
Zsófi próbálja felhívni magára a figyelmet, de én olyan vagyok az elején, mint a legtöbb férfi. Féltem a szabadságomat, szeretnék valahol a karikákkal játszó gyerek maradni, de közben utána is vágyakozom. A végén engedek a csábításnak, és megcsókolom.”
A produkció az elmúlt tíz évben több változtatást is megért. Feri szerint a közönség befogadóképessége ugyanis nagyban befolyásolja egy darab sikerét. „Nagyot változott a világ az elmúlt tizenhét évben. Eleinte a szám csak trükkökből állt. Aztán kipróbáltunk egy magyaros vonalat, de azt láttuk, hogy igazából két meghatározó stílus létezik a cirkuszban: a horror és az erotika. A horror verzióban például minden csupa vér, és Zsófit a végén lelövöm.
Az sem volt rossz megoldás, de rájöttünk, hogy nekünk az erotika áll jól.
Ezzel a show-val bejártuk szinte az egész világot. Európa majdnem minden országa, az Arab Emirátusok, Dubai, Abu-Dzabi, Katar, Japán, Kína, Dél-Korea, Tajvan is megvolt. A stílus mellett a közönség türelme is befolyásoló tényező. Az eredeti hat és fél perces számunkat az utóbbi években négy percre kellett lehúznunk.
A közönségnek úgy kell éreznie magát a produkciót nézve, mintha a telefonját görgetné. Irgalmatlan sok információ kell, folyamatosan szórakoztatva kell érezniük magukat, különben elveszítik az érdeklődésüket. Számunkra elképesztő, mennyire megváltoztatta az ember figyelmét az okostelefon” - mondja Feri.
A cirkusz a biztonságot jelenti
2020 őszén kislányuk született, majd a tíz hónapos Ramival vágtak neki egy háromnegyed éves útnak Franciaországban. A sors úgy hozta, hogy Rami az első kisvárosban kezdett el járni. „Izgultunk, hogy fogja bírni a próbákat, a fellépéseket, a helyváltoztatásokat, de meglepően könnyebb volt, mint amire számítottunk” - mondja Zsófi, majd Feri folytatja. „Számára a cirkusz biztonságot jelent. Félelem nélkül járkál a sötét kulisszában, nem fél az emberektől, a hangos zenétől.
Amikor a színpadon vagyunk, tudja, hogy apa és anya nem tud vele foglalkozni, már megszokta. A korához képest érettebb, és mi ezt annak a különleges helyzetnek tudjuk be, hogy egész nap hármasban vagyunk.” A cirkuszokkal Raminál idősebb gyerekek is utaznak. Ez nem jelenti azt, hogy számukra ne lenne biztosítva az óvoda, vagy az iskolai oktatás. „A nagyobb gyerekek reggel ugyanúgy elindulnak iskolába. Esetükben ez egy kamiont jelent, ami iskolának van kialakítva a cirkusz területén.
Ebben nem különbözik az életük, azonban a sorsuk már vegyesebb. Látunk olyat, mint nálunk is, hogy nincs erőltetve a cirkusz, csak mert a szülők artisták. És van, akinek már ilyen kis korban sincsen választási lehetősége, cirkuszban fog dolgozni, ha felnő” - meséli Feri. „Rami is imádja, ha dobálom, vagy ha egyensúlyozhat a kezemen, ettől még a saját akarata fog érvényesülni.” Az iskolába járásnak van egy másik opciója is.
A gyerekek egy adott városban tényleg beülnek egy iskolai osztályba tanulni addig, amíg a cirkusz tovább nem áll. „Ebben az esetben kétféleképpen is elsülhet a dolog. Vagy a cirkuszi gyerek lesz a sztár, akit állandóan kérdeznek a kalandos életéről, vagy kiközösítik, mert egy összeszokott csapat nem fogadja őt be arra a néhány hétre. Mindenesetre egy nagy előnye van ennek az életformának. Egy artista gyerek három-négy éves korára ugyanannyi nyelvet tud, mint ahány éves” - mondja Feri.
Sem Zsófi, sem Feri nem artista szülők gyermeke. Mindketten mozgékonyak voltak, szertornáztak, táncoltak, sportoltak. Zsófit eleinte megijesztette az artistaképzés lehetősége. „Anyu látta a tévében, hogy az Állami Artistaképző Intézet felvételt hirdet. Az intézet szóról nekem az árva gyerekek jutottak eszembe, azt hittem, engem is intézetbe akarnak küldeni, könyörögtem, hogy ne tegyék!” - meséli mosolyogva Zsófi.
„Megnyugtattak, hogy ez egy iskola. A felvételin húzódzkodni, egyensúlyozni, táncolni kellett, karikát pörgetni. Nézték a ritmusérzéket és a lazaságot. Láttak bennem fantáziát, és felvettek.” Feri Makón született. A dédnagyapja cirkuszokban zenélt. Az apja szeretett volna artistának tanulni, de a családnak nem volt pénze a taníttatására. „Emlékszem, apával néztük a tévét, egy dokumentumfilmet adtak az artistaképzőről. Elmesélte a sztoriját, majd hozzátette, hogy »Próbáld meg!«
Nagyon beleéltem magam, levelet írtam nekik, felhívtam őket, de lévén, hogy már tizennégy éves voltam, túlkoros, először elutasítottak, majd a sportolói múltamra való tekintettel mégis adtak egy esélyt a felvételire.”
Mit hoz a jövő?
Artistának lenni nem csak utazásból áll. Komoly alázat és szorgalom kell hozzá, ha pedig szabadúszóként próbálkozik valaki, a folyamatos önmenedzselés és kapcsolatépítés sem elhanyagolható tényezők. Hogy ki meddig tud aktív lenni, változó. Amikor Zsófi várandós lett, el kellett dönteniük, mennyi időt fognak kihagyni, hiszen a szerződések konkrét időszakokra szóltak.
„A terhesség vége felé elvállaltunk egy munkát. Tudtam, hogy a szülés után három hónappal már előadásunk lesz. Amikor Rami kéthónapos volt, elkezdtem felkészülni. Egyébként az egész terhesség alatt tornáztam, nem álltam le. A szülés után eleinte ijesztő volt, mennyire nem tudtam megcsinálni a trükköket. A hasizmomat szinte teljesen újra kellett építeni. Tudom, hogy vannak nők, akiknek az anyaság is elég, de nekem szükségem volt a színpadra ahhoz, hogy újra önmagam legyek.” mondja Zsófi, majd Feri hozzáteszi:
Szerintünk nem szabad semminek megváltozni azért, mert született egy gyerekünk.
Éppen fordítva. Azt kell mutatni neki, hogy ambícióval, energiával telve dolgozunk, szeretetből. Ha ilyen családban nő fel, ő is ilyen felnőtté fog válni.”
A családalapítás mellett a másik fontos kérdés, vajon ki meddig szeretne artista maradni. Szerencsére ebben a kérdésben is konszenzus van közöttük. „Sokat beszélgetünk erről. Hatalmas dilemma, mit fogunk csinálni, ha abbahagyjuk. Már most ki kell találnunk, mert elmúltunk harmincévesek, és nálunk ez már viszonylag soknak számít a szakmában. Azt mondogatom, még öt évünk van. Meglátjuk. Addig csináljuk, ameddig szívből tudunk dolgozni.
Fura érzés nap mint nap látni a fiatal, huszonéves tehetségeket. Nekünk velük kell tartani a tempót. Azonban a mi szakmánk nem csak a trükkökről szól. A művészeti oldalára meg kell érni, és mi most éljük meg igazán ezt az oldalt is” - mondja Feri. Az őszi pihenő után, télen a világhírű Flic Flac cirkusz lesz a Rolling Wheel következő állomása, ahol három hónapig láthatja majd őket a közönség.