Sokáig nem vették figyelembe, pedig az első női filmrendező kiérdemelte a helyét a legnagyobbak között
Jelen volt Auguste és Louis Lumière legendás filmvetítésén, és George Méliès-vel egy időben kezdett kísérletezni a narratív filmkészítéssel, mégis ritkábban említjük a nevét, amikor a filmtörténet hajnaláról beszélünk. Ismerd meg Alice Guy-Blaché úttörő filmkészítő, minden idők első női filmrendezőjének felemelkedését.
Alice Guy-Blaché huszonöt éves forradalmi karrierje során közel ezer filmet írt, rendezett, producerelt vagy felügyelt valamilyen formában. Alice Ida Antoinette Guy 1873-ban született Franciaországban. Mindössze huszonhárom évesen lett produkciós vezető, körülbelül tizenöt évvel később pedig ő vált az első nővé, aki filmstúdiót vezetett. De miért csak évtizedekkel később vették őt figyelembe?
Minden egy tündérmesével kezdődött
Alice Guy kezdetben gépírónőként dolgozott, majd 1894-ben felvették titkárnőnek a Comptoir Général de la Photographie nevű optikai és fényképészeti felszereléseket gyártó céghez. 1895-ben a vállalatot új tulajdonosok vették át, amely L. Gaumont et Cie néven működött tovább – a Gaumont napjainkban a világ legrégebben működő filmgyártó cége, amely olyan alkotásokat fémjelzett az elmúlt évtizedekben, mint az Életrevalók (2011), Az ötödik elem (1997), a Nikita (1990) és a Házibuli (1980).
Léon Gaumont titkárnőjeként a fiatal nő a filmipar legendás alakjaival találkozott. 1895. március 22-én is jelen volt, amikor a Lumière-fivérek szűk közönség előtt levetítették A munkaidő vége című rövid némafilmjüket, amely bár egyetlen statikus snittből áll, szenzációs innovációnak számított akkoriban. Alice Guy meg volt győződve arról, hogy a mozgóképet nemcsak tudományos célokra, de történetmesélésre is lehetne használni, így arra kérte Léon Gaumont-t, hogy hadd készítsen saját filmet, a férfi pedig biztosította számára a lehetőséget.
1896-ban debütált is az első rövid némafilmje, amelynek az eredeti változata ugyan elveszett, azonban leginkább az 1900-as La fée aux choux, ou la naissance des enfants, vagyis A káposzta tündér, avagy a gyermekek születése című, szintén egyetlen statikus snittből álló alkotáshoz lehetett hasonló. A filmtörténet 1896 és 1906 között az első és egyetlen női filmrendezőként jegyzi Alice Guyt, aki ebben az időszakban a narratív filmkészítést fejlesztve produkciós vezetőként dolgozott a L. Gaumont et Cie-nél.
Európa és a tengerentúl meghódítása
Az egy-két perces rövidfilmeket később olyan hosszabban kidolgozott alkotások követték, mint a Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című regénye által inspirált Esmeralda (1905), valamint a La Vie du Christ (1906), vagyis a Krisztus élete. Alice Guy a Gaumont Chronophone-rendszerének köszönhetően már két évtizeddel az első hangosfilm (A dzsesszénekes, 1927) megszületése előtt kivitelezte a kép és a hang szinkronizálását, és összesen százötven „hangosfilmet” ajándékozott a közönségnek.
Munkássága során kísérletezett színezéssel, többszörös expozícióval és maszkolási technikákkal is, miközben szakemberek generációit képezte a különféle filmes szakmák elsajátítására. 1907-ben összeházasodott Herbert Blaché francia-brit származású amerikai filmkészítővel, akit rövidesen meg is bíztak a feltörekvő Gaumont amerikai kihelyezettségének menedzselésével. 1910-ben a házaspár George A. Magie-val társulva átvette a New York-i Solax Companyt. Alice Guy-Blaché ekkor ismét történelmet írt: ő vált az első női stúdió tulajdonossá.
A Solax akkora sikerre tett szert, hogy 1912-ben be tudtak fektetni egy New Jersey-i stúdió üzembe – Hollywood kiépülése előtt ugyanis Fort Lee volt a filmgyártás központja. Itt a művésznő hatalmas „Légy természetes” feliratot helyeztetett el, hogy emlékeztesse a színészeket: úgy szeretné látni őket a kamera előtt, amilyenek valójában. Ugyanebben az évben készült el A Fool and His Money című alkotás, amely a filmtörténet első teljesen afroamerikai szereplőgárdáját vonultatta fel.
Sosem tanulta a rendezést, mégis ő készítette az elmúlt évek legfontosabb filmjeit - De ki az a Greta Gerwig?
A nők helye a hetedik művészetben
A költséghatékonyabb hollywoodi filmgyártás térnyerésével a Solax válságba került, Herbert Blaché pedig elhagyta feleségét és két gyermeküket. Alice Guy ragyogó karriert épített fel, az alkotásai pedig olyan legendás filmrendezőket inspiráltak, mint Szergej Eizenstein, akinek elmondása szerint az 1906-os Les Résultats du féminisme, vagyis A feminizmus következményei című vígjáték meghatározó filmélményt jelentett, a neve mégis csak évtizedekkel később kapott hangsúlyt.
Alice Guy-Blaché maga sem értette, hogy a színpadon, a festészetben, a zenében és az irodalomban egyaránt jeleskedő nők hogy hiányozhatnak a mozgóképes alkotók közül, miközben a hetedik művészet tulajdonképpen ezekre a művészeti ágakra épül: „A mozgókép színre vitelével kapcsolatban nincs semmi, amit egy nő ne tudna megtenni épp olyan könnyen, mint egy férfi, és nincs ok arra, hogy ne tudná elsajátítani a művészet minden technikai részletét.” – idézi a The Moving Pictures World 1914-ben.
Bár 1958-ban a francia Becsületrend kitüntetésében részesítették, élete utolsó évtizedeiben a szakmai eredményei aggasztóan kezdtek feledésbe merülni, az őt illető kreditek pedig esetenként szépen csendben a férfi kollégákra szálltak. Az örökségét memoárja megírásával igyekezett megőrizni, az elkészült filmjeinek nyolcvanöt százaléka azonban elveszett. A művésznő 1968-ban, 94 évesen hunyt el az Egyesült Államokban. Munkásságát az elmúlt évtizedekben kezdték igazán értékelni.