előfizetésem
Hírlevél
„A szereplés intim szituáció, olyan mint, amikor egy pszichológusnál magunkról beszélünk, csak itt sokan hallgatnak közben” - interjú Ács Dominika fuvolaművésszel
A friss Junior Prima-díjas fuvolaművész és összművészeti alkotó, Ács Dominika fiatal kora ellenére sokat letett az asztalra a komolyzene és összművészet terén. Egy kis faluból jött Budapestre, hogy minél több lehetősége legyen a zenével foglalkozni. Dominikát a küzdelmektől sem mentes, a „prímaságig” vezető karrierútjáról kérdeztük.
Bogányi Gergellyel a pandémia idején szóló estet tartott a Zeneakadémián, Oláh Krisztiánnal pedig duót alkotva szoktak fellépni, de saját formációjával, a ConnecTrioval is rendszeresen koncertezik. Dominika nevéhez olyan neves zenei projekt is fűződik, mint a Margó Fesztivál Kis éji zene programja, melynek művészeti vezetője.
Gyerekkorodban álmodoztál arról, hogy egyszer fellépsz a Zeneakadémián?
Az iskolai feladatokban, ahol le kellett rajzolni, hogyan látjuk magunkat felnőttként, mindig színpadra képzeltem magam. Egy kicsi faluból, Noszlopról származom, mesebeli helyként emlékszem vissza rá, de persze ott nem volt művészeti pezsgés mint, ami egy nagyvárosban.
Már gyerekkoromban igyekeztem kreatív módon kifejezni az érzéseimet, érzékeny kislány voltam.
Pedagógus fejjel tudom, hogy az érzékenységet valamilyen formában felszínre kell hozni, hogy ne legyen belőle frusztráció, akkor én ösztönösen próbálkoztam ezzel. Nem egy konkrét művészeti ág vonzott, sokféle formában fejeztem ki az érzéseimet – ahogy ma is érdekelnek más művészeti ágak a zene mellett.
Elképesztő luxus várta száz éve a Gellért Szálló vendégeit - az utolsó pillanatokban néztünk be a felújítás előtt álló hotelbe
Tizennégy évesen, szüleid támogatásával a fővárosba költöztél. Milyen ambícióktól vezérelve hoztad meg ezt a komoly döntést?
Érvényesülési vágy nem volt bennem, Horgas Eszternél szerettem volna tanulni, akivel tizenkét éves korom körül találkoztam először, az egyik környékbeli koncertjén. Egy pillanat alatt vált egyértelművé, hogy Eszterrel lesz egy közös történetünk.
Milyen nehézségekbe ütköztél a pályád kezdetén?
Az önmagunkba vetett hitet nehéz megalapozni, és ha nincs elég önbizalmunk, elbizonytalanodunk, például azzal kapcsolatban is, hogy tudunk-e majd élni a lehetőségekkel. A színpadi előadás a pillanat művészete, minden egyes fellépésnek nagy a tétje. Kezdetben csalódások értek, mert volt, hogy a zsűri kifogásolta a munkám, és bár igazságosnak tartottam a negatív véleményeket, nem volt könnyű kijönni a mélypontokból.
