Amikor a test után a lélek is gyógyulásra szorul – élet az abortusz után
2024-ben világszerte mintegy 44,6 millió abortuszt hajtottak végre. Magyarországon ugyanezen időszak alatt több mint 22 ezer művi terhességmegszakítást regisztráltak. A számok rávilágítanak arra, hogy a művi abortusz továbbra is jelentős társadalmi jelenség, amely nemcsak orvosi, hanem pszichológiai, szociológiai és etikai vonatkozásokkal is bír.
Szabó Valéria, a családvédelmi szakszolgálat munkatársa szerint a hozzájuk forduló nők döntését számos pszichoszociális tényező befolyásolja. A tanácsadások során gyakran merülnek fel biztonsági, párkapcsolati és egzisztenciális félelmek.
„A terhességmegszakítást fontolgató nők jelentős része úgy érzi, nem kap megfelelő támogatást a partnerétől vagy a családjától, illetve tart az egyedülléttől” – állítja a szakember. Szabó Valéria hozzáteszi: „A nők döntő többsége tisztán látja önmagát, szerepét és helyét a világban. Tisztában vannak azzal, hogy egyedül maradni egy kisgyermekkel hatalmas felelősség. Nem véletlen, hogy gyakran hangzik el a tanácsadások során a következő mondat:
Egyedül nem tudnám felnevelni.
Történelmi háttér és szabályozás
A művi abortusz kérdésköre nem új keletű. Magyarországon 1956. június 3-án alkották meg az 1047/1956-os törvénycikket, amely kiszélesítette a legalizált abortusz lehetőségét. Korábban erre csak korlátozottan volt lehetőség, még akkor is, ha a terhesség nemi erőszak következménye volt.
Szeretnék előre tervezni, de az endometriózisom miatt sosem tudnom megígérni, hogy ott leszek a következő fellépésemen
Bár a második világháború idején külön rendelkeztek arról, hogy az erőszak áldozatává vált nők jogosultak lehetnek az abortuszra, több feljegyzés is alátámasztja, hogy ezeket az eseteket nem minden esetben követte orvosi beavatkozás.
A döntés lelki következményei
A szorongás, a jövővel kapcsolatos bizonytalanság, valamint a társadalmi elvárások is komoly szerepet játszanak a döntéshozatali folyamatban. Felkai Szilvia párkapcsolati tanácsadó rámutat: a művi abortuszt követő időszak számos esetben lelki megterheléssel jár.
„A veszteség élménye, az önvád, a gyász és a bizonytalanság komoly pszichés terhet jelenthet, még akkor is, ha a döntés tudatos volt” – fogalmaz a szakértő ,majd hozzáteszi: a várandósság alatt a test és a lélek egyaránt változik, így a terhesség megszakítása gyakran a „másállapot” hirtelen és drasztikus megszűnésével jár. A lelki következmények ennek megfelelően nem elhanyagolhatók.
Amikor az okostelefonunk segít kivirágoztatni az elménket: egy magyar applikáció a mentális egészség támogatásáért
Felelőtlenség vagy kényszerhelyzet?
„Még tizennyolc éves sem voltam, amikor terhes lettem. A szüleim tomboltak, az akkori nagy szerelmem szülei szintén. Én pedig iszonyatosan riadt voltam” - kezdi történetét az ötvenéves Bea, akit akkoriban édesanya vitt el a procedúrákra. „Eljött velem a nőgyógyászhoz, aztán az engedélyeztetés folyamatát is együtt csináltuk végig, majd a műtétre is ő kísért be. Bevallom, fel sem fogtam igazán, mi történik körülöttem.
Gimnazista kislány voltam, akinek romantikus álmai voltak, és kész lettem volna életet adni a kicsinek, ahogy a párom is boldogan fogadta volna. Mégsem voltunk elég bátrak, hogy kiálljunk azért, amit szerettünk volna” - tekint vissza a ma már háromgyermekes édesanya, aki azt is elárulja, akkori párjával a kapcsolatuk az abortusz után még pár évig tartott, de már nem volt olyan, mint előtte. „Megszűnt bennem a kislány; helyette úgy éreztem magam, mint egy fiatalkorú gyilkos, aki futószalagon vetett véget egy életnek.
A mai napig elgondolkodom azon, vajon volt-e jogom gyávának lenni.
Szabó Valéria szerint a társadalmi közbeszédben fontos lenne elkülöníteni a felelőtlen magatartást és a valós kényszerhelyzeteket. Mint mondja: „Léteznek olyan esetek, amikor a nők tényleges tájékozatlanság vagy ismétlődő, meggondolatlan döntések miatt keresik fel a szolgálatot. Az ő eseteik mégis ugyanolyan gondoskodást érdemelnek, hiszen a művi terhességmegszakítás pszichés következményei őket is érintik.”
