Városlakóként is lehetséges a zero waste táplálkozás - mutatjuk, hogyan!
A betondzsungel közepén élők számára a zero waste életmód teljesíthetetlen kihívásnak tűnhet, pedig nem kell, hogy így legyen. Sőt, ugyan szinte képtelenség nullára csökkenteni a hulladékmennyiségünket, de attól még tévedés, hogy meg sem próbálhatjuk.
Egyértelmű, hogy jelenlegi mértéktelen fogyasztásunkra féket kell tenni. A zero waste mozgalom ennek az egyik mozgatórugója, de kérdés, hogy városlakóként vagy akár kisebb településen élőként mennyire tudjuk megváltoztatni évtizedek alatt kialakult, kényelmes fogyasztói szokásainkat?
Mi az a zero waste?
A zero waste – azaz nulla hulladék - fogalmát Lauren Singer amerikai egyetemista hozta be a köztudatba, amikor 2015 tavaszán egy TED Talk videóban mutatta be, hogy három év alatt mindössze egy befőttes üvegnyi szemetet termelt. Őt Bea Johnson inspirálta, aki családostul, azaz férjjel és két gyerekkel éli a nulla hulladékosok boldog, vagy épp nehézségekkel teli életét és Zero Waste Home (Hulladékmentes otthon) címen tart előadásokat.
Mindketten az USA-ból származnak, ahol a túlfogyasztás extrém méreteket ölt, és bár Magyarország nem éri el az Egyesült Államok fogyasztási szintjét - hogyan is érné, hiszen tizedannyian lakunk itt, mint a tengerentúlon - , de azért nem a sor végén kullogunk. Van hát miben fejlődnünk. Az Eurostat adataiból kiderül, hogy 2019-ben az Európai Unió 225 millió tonna hulladékot termelt, ami lakosokra lebontva fejenként 502 kilónak felel meg. Azóta ez a szám sajnos nem csökkent.
Ebből a felmérésből az is látszik, hogy az EU államai közül a legtöbbet Dánia termelte (844 kg/fő), a legkevesebbet Románia (280 kg/fő), Magyarország pedig a középmezőnyben van az éves egy főre jutó 387 kilogrammal. Ennek legalább a háromnegyede a kommunális hulladék, melynek jelentős része sajnos ételhulladék és csak a negyede megy a szelektív szemétbe illetve egy része komposztra.
A zero waste főzés nem lehetetlen, csak egy kis leleményesség kell hozzá - egy hétig mi is kipróbáltuk