Terápiás zene nem létezik, bármilyen műfaj képes hatékonyan működni terápiás környezetben - beszélgetés Paár Julianna zeneterapeutával
A zene globális nyelv, amely bár sokféle, mégis mindenki kapcsolódik hozzá kortól, nemtől, identitástól, vallástól és földrajzi koordinátáktól függetlenül. Világrajövetelünk előtt, már az anyaméhben megismerkedünk a zeneiséggel és a ritmikával, hiszen elég, ha édesanyjánk szívdobogására gondolunk.
Nagyon kevés olyan ember van a világon, aki ne játszana hangszeren vagy hallgatna zenét saját szórakoztatására. Életünk jelentős részében jelen van a melódia, azonban nemcsak élvezeti, hanem terápiás hatással is bír.
Hogyan zajlik egy zeneterápiás ülés? Milyen problémákra nyújthat megoldást? Létezik terápiás zene? Paár Julianna zeneterapeuta segítségével választ kaphatunk ezekre a kérdésekre, és megtudhatjuk, miért kifejezőbb a dallam, mint a szavak.
Fókuszban a komplexitás
A zeneterápia olyan sokféle és összetett, mint maga a zene világa. Személyre szabottan lehet csoportos vagy egyéni, aktív vagy receptív. Emellett önmagában is megállja a helyét, de egyaránt történhet más szakterületek bevonásával is. Első alkalommal a képzett zeneterapeuta felállítja az anamnézist, a terápiás keretet, és a klienssel meghatározzák a célokat. Ezen a ponton kiderül, hogy milyen módszerek mentén veszi majd kezdetét a terápia.
Iványi Orsolya: Ilyen az ötvenéves női test tabuk nélkül - Az erős az új 50
Kétfajta metódust különböztetnek meg, amelyeket legtöbbször komplexen alkalmaznak további művészetterápiás lehetőségekkel kiegészítve. Aktív esetben, amikor a kliens vagy a csoport az improvizáció és a zeneterápiás hangszerpark segítségével olyan zenei folyamatokat hoz létre, amelyen keresztül a résztvevők motívumaival és elakadásaival dolgoznak. Receptív megközelítést alkalmazva pedig a hallgatott zene által keltett belső érzések, érzetek és képek révén zajlik a munka.
„A zeneterápia egy olyan terápiás módszer, amelyben a zene az önkifejezés eszközévé válik és közvetítő közegként szolgál. Olyan univerzális nyelv ez, amely nonverbális jellegéből fakadóan a különféle tudatalatti, nehezen verbalizálható lelki tartalmak is kibontakozhatnak és felszínre kerülhetnek a terápiás térben” - foglalta össze Paár Julianna.
Játssz és hallgasd!
Az alkotás készsége és igénye mindannyiunkban megvan, de sokszor nem merünk élni vele. A zeneterápiás üléseken azonban szabadjára engedhetjük virtuóz énünket, előképzettség nélkül is. A szakemberek olyan hangszereket adnak a kliensek kezébe, amelyeket rövid gyakorlás után bárki kellemesen megszólaltathat. Ilyenek például a különféle csörgő-zörgő hangszerek, a szanszula vagy a résdob.
Carl Orff német zeneszerző, a híres Carmina Burana megalkotója nevéhez fűződik ez a zene- és élménypedagógiai módszer. Lényege, hogy olyan elemi hangszereket szólaltathatunk meg, amelyek izgalmas dallamvilágúak, kifejezők és magas zenei élménnyel szolgálnak a kezdők kezei között is.
Julianna elmondta, hogy az alkalmakon nemcsak zenélnek, hanem a szituációkat sokszor megpróbálják verbalizálni vagy egyéb módokon felszínre hozni, azonban a zeneterápiás folyamatban a legtöbb helyzet, elakadás és probléma zenei hangok formájában lát napvilágot.
A legózáshoz hasonlóan apró elemekből hozzuk létre a produktumot.
„Fontos kiemelni azonban, hogy a megalkotott darab, amely improvizáció révén, terápiás keretek között született, nem az esztétika funkciójával jön létre. Nem kell olyannak lennie, mint egy koncertnek vagy egy előadásnak, amely gyönyörködtet és szórakoztat, hanem a legfontosabb funkciója, hogy kifejező és őszinte legyen, valamint azt a lelki minőséget formálja meg, amellyel az aktuális résztvevő dolgozik.”
Létezik-e terápiás zene?
A válasz röviden: nem. Ahány ember, annyiféle idegrendszeri huzalozottság, ízlés és szocializációs környezet van. Ez a három pedig erősen meghatározza, hogy milyen zenék fognak vonzani vagy épp taszítani. „Mindenféle műfaj képes hatékonyan működni terápiás helyzetekben. Ha alkotóelemeire bontva vizsgáljuk a zenét, akkor a klasszikus darabokat mondhatjuk a legharmonikusabbnak, legrendezettebbnek, de ettől még nem feltétlenül lesznek megfelelők az összes kliensnek” – mondta Julianna, majd hozzátette:
minden esetben az adott személyhez vezető műfajokat, dallamokat kell megtalálni.
A sok év vagy akár évtized alatt kialakult traumák és problémák feldolgozásához nagyban hozzájárul a zeneterápia, viszont hosszabb távú elköteleződést jelent. A szakember elmondta, hogy nyolc-tíz alkalom, amire a terápiás folyamatban lévők olyan dinamikai íveket tudnak létrehozni, megélni és feldolgozni, amelyekben már tapasztalható a fejlődés iránya és minősége.
„Heti rendszerességű alkalmakat javaslunk, és minimum egy órás időtartammal. Ez már elég hatékony dózist jelent, ahol valójában a zene a hatóanyag.”
Bölcsőtől a koporsóig
A zeneterápia sokféle célt szolgálhat, köztük számos lelki és testi probléma gyógyulását támogatja. „Magyarországon is rengeteg területen találkozhatunk zeneterápiával, köztük a koraszülött osztályokon, a gyermek-felnőtt pszichiátrián, az onkológián, a hematológiai és őssejt-transzplantációs osztályon, a pulmonológián, a rehabilitációs intézetekben, a hospice házakban és az idősgondozásban. Ilyen esetekben főleg csapatként dolgozunk más szakemberekkel és orvosokkal” - emelte ki Julianna.
Hozzátette azonban, hogy nemcsak olyan esetben lehet hatékony a zeneterápia, amikor valamilyen betegséggel kell szembenéznünk, hanem az egészséges emberek mentálhigiénés megsegítésében, a személyiségfejlődésben és az önismereti munkában is nagy szerepet játszik. Legtöbbször csoportosan, hat-tizenkét fővel zajlik egy alkalom, de akár tizenhat-tizennyolc résztvevős is lehet, ha például a fókuszban a csapatépítés vagy a kommunikáció fejlesztése áll.
A közös terápiás cél képes vezetni és egyben tartani a csoportot.
Kisebb létszámú vagy egyéni foglalkozásra pedig akkor kerül sor, ha olyan problémával küzdünk, amellyel nagyobb közösségben nem lehet jól dolgozni. Ilyen például a gyászfolyamatok feldolgozása, a generalizált szorongással vagy deszocializációs problémákkal küzdők helyzete.
Három kiemelt terület
- Afáziában érintettek: Itthon a Semmelweis Egyetem Rehabilitációs Klinikán is alkalmazzák a zeneterápiát, azoknál a betegeknél, akiknek a beszédközpontjuk sérült. A zenés tevékenységek, a közös éneklés nagyban segíti a rehabilitációjukat, a verbalizáció technikai megsegítése által.
- Demenciával küzdők: A zenés tevékenységek, köztük a közös éneklés, a mozgásos-zenés feladatok és a zenés improvizációs helyzetek nagyban segítik a mobilizációt, a kognitív képességek aktivizálását, a szociális készségek megerősítését és a kompetencia-érzés támogatását.
- Autizmussal élők és különféle indulatkezeléssel, figyelemzavarral küzdő egyének: Közös figyelmi fókusz alakul ki a zenei folyamatok hatására, emellett megjelenik a megosztott affektív állapot. Ez azt jelenti, hogy a résztvevők érzelmileg is egymásra hangolódnak, ami nagyban segíti az empátiás készségeinket és az érzelemkifejezésünket, ezáltal a társadalmi integrációt is.