A yin jóga lenne az érzelmi és testi blokkok feloldásának kulcsa?
A gyógyulás sokféle formát ölthet: egy különleges mozgásforma, egy szakember által irányított és kontrollált beszélgetés vagy egy alternatív terápia is kiutat jelenthet a mindennapi mókuskerékből. Öngyógyító sorozatunkban olyan különleges módszereket próbálunk ki és mutatunk be, amelyek – újdonságuknál vagy hatékonyságuknál fogva – alternatívát jelenthetnek egy sötétebb periódusban. Ilyen yin jóga is, amely egyszerűségénél fogva hozzásegíthet az elengedéshez. Feltéve, ha hagyjuk, hogy tanítson.
Már az elején szeretném leszögezni: a legkevésbé sem vagyok kibékülve az elengedés kultúrájával. Ha (a felnőtt életem során) minden, jó szándékkal odavetett „Engedd el!” felszólítás után kaptam volna egy ötforintost, mára gazdag ember lennék. A probléma ugyanis nem ott kezdődik, hogy ne tudnám, bizonyos, velem történt eseményeket, fájdalmas tapasztalatokat, vagy emberi konfliktusokat mielőbb érdemes lenne „szélnek ereszteni”. A probléma az, hogy nem tudom a módját. Pontosítok: eddig nem voltak meg hozzá a megfelelő eszközeim. A yin jóga által viszont végre rátaláltam egy olyan módszerre, ami – úgy fest, elindított az őszinte elengedés útján.
Elengedés a jóga szőnyegen
Sokadik perce tartom ki a gyermekpózt. A csípőmben eddig soha nem tapasztalt, feszítő érzés keletkezik: próbálom kimozgatni magam, de nehezen enged. Azonnal elkezdek agyalni. „Ez így normális?” „Fájnia kell?” „Vagy én csinálok valamit rosszul?” „Vajon mennyi idő van még hátra?” – és így tovább. Jógaoktatóm, Bagdal Szilvia ugyanebben a pózban fekszik előttem, és – mintha hallotta volna a gondolatban feltett kérdést, hangosan „válaszol”. „Időbe telik, mire az ember észrevesz a testében olyan felesleges feszültséget, vagy izommunkát, amelynek nem kellene ott lennie. Engedd, hogy a tested jelezzen!” A hallottakra átértékelődik bennem a csípőmben érzékelt feszültség: azt inkább fontos útjelzőnek tekintem, amivel érdemes lehet a továbbiakban foglalkozni.
Az elkövetkezendő egy órában Sziszi szinte folyamatosan olyan inputokat ad, amivel – szinte láthatatlanul – terelget végig az ászanákon, miközben mély, a meditációhoz hasonló állapot jön létre bennem. Az átéltek hatására felélénkül a kíváncsiságom az irányzat iránt. Mennyiben más a yin jóga, mint az összes többi jógairányzat, és mi köze van az elengedéshez?
Yin kontra yang
Bagdal Szilvia szerint a legfőbb különbség az, hogy – ellentétben a többi jóga irányzattal –, a yin jóga a megállás és a lelassulás jógája. „Ebben a stílusban a test nagy része pihen, csak egy-egy ízületben jön létre egészen mély nyújtás,” – magyarázza Sziszi, aki egyúttal hozzáteszi: nem véletlen, hogy yin jógán főképp „föld közeli” pózokat gyakorlunk, magyarán olyan ászanákat veszünk fel, amelyek ülő vagy fekvő helyzetben kivitelezendők.
A pózokat ugyanakkor hosszú ideig (akár 5-10 percig) tartjuk ki úgy, hogy az ellazultsághoz jellemzően pici, ízületi feszültség is társul. Ezeket lassú, mély kilégzésekkel, sóhajtásokkal oldhatjuk fel. Sziszi szerint a yin jóga a kezdők és haladók jógája is lehet, hiszen egy kötöttebb ember könnyedén tudja követni és kivitelezni az egyszerű instrukciókat, míg egy haladó jógás számára az jelenti az igazi kihívást, hogy ne menjen el (már) az első pillanatban a megerőltető végpózig, hiszen azt tíz percig képtelen lesz fenntartani.
„Van az a mondás, miszerint: amit megtanulsz a matracon, azt viszed magaddal az életben. Ez a yin jógára is éppúgy igaz! Ha ezekben a pózokban, és a kivitelezéskor felmerülő, nem annyira szimpatikus szituációkban megtanulsz bizalommal, könnyedséggel és finom energiákkal létezni és elengedni az elvárásaidat és a kérdéseidet, akkor nagy valószínűséggel az élet nehezebb szituációit is ugyanígy fogod viselni.”
Mentális előnyök
Sziszi nem állít valótlant: bár tény, hogy az egész napos gép előtt görnyedés után nagyon jól esik a testemnek a mozgás, elvitathatatlan, hogy a jóga mentálisan (is) jó hatással van rám.
„A yin jóga tulajdonképpen a kimerült elme oázisa,
– él egy hangzatos metaforával a jógaoktató, aki szerint egy-egy yin jóga egy kilencven perces meditációnak is beillhet, hiszen végig arra kapunk instrukciót, hogy a pillanatban „létezzünk”. „A többi jógastílusnál is megvan ez a hatás, de mivel ott »mindig van mit csinálni«, a cselekvés gyakran elviszi a figyelmet a belső munkáról. Yin jógán viszont megállunk, ami olykor sokkal nehezebb, hiszen az elménk nem szereti a csendet. Ilyenkor rendszerint fecseg nekünk az elme: cikáznak a fejünkben a gondolatok. A yin jógának hála, ráeszmélhetünk arra, hogy mennyi, felesleges gondolat bukkan fel ilyenkor az agyunkban!” A yin jóga kitartott pozícióinak ugyanis épp az a lényege, hogy csak szemlélők legyünk a saját „fejünkben”, ne bonyolódjunk bele a gondolatokba, azok értelmezésébe és különböző megoldási lehetőségeibe.
Demenciával vagy Alzheimer-kórral élő családtagod van? Egy friss kutatás reményt adhat számotokra is
Ez az irányzat lényegében egy tükröt tart elénk, hiszen általa rádöbbenünk, mennyi felesleges gondolat születik meg az agyunkban napi szinten, és hogy azok mennyi energiát elszívnak tőlünk. „A következő lépés, hogy elfogadjuk, hogy ez teljesen normális. Mindannyian így működünk! A yin jógagyakorlás során aztán el tudjuk engedni az elengedés »megtalálását« is,” – magyarázza Sziszi, aki szerint az elengedés görcsös vágyát is érdemes ilyenkor szögre akasztani. „Yint átélni yanggal nem lehet. Elengedni akarattal, cselekvéssel, kifundált taktikákkal nem lehet. Elengedni csak úgy lehet, ha beleengeded magad a létezésbe,” – teszi hozzá, egyúttal aláhúzza: mentálisan épp ezért tekinthető haladó szintű gyakorlásnak a yin jóga, hiszen szükséges hozzá az a fajta belátás, hogy – elvárások nélkül – egyszerűen csak jelen legyünk a jógamatracon.
Természetesen nem egyetlen alkalomtól kell várni a megváltást, de a jógaoktató szerint már egy-egy sikeresen kivitelezett póz is olyan siker-emléklenyomtatot hagy az agyban, amely miatt a következő alkalommal magabiztosabban állunk majd a jóga szőnyegre. Az elengedés gyakorlása mellett plusz adalék, hogy yin jóga után jellemzően kellemes nyugalom lesz úrrá a gyakorlón. „Ilyenkor egyfajta optimizmus keletkezik, miszerint a világ csodálatos, hiszen amilyen végtelen kifelé, ugyanolyan végtelen bennünk, befelé,” – magyarázza a jógaoktató.
Bár a yin jógaalkalmak első fele jellemzően az önmagammal való küzdésből áll, tény, hogy a jógamatracon tapasztaltak közelebb vittek ahhoz, amit a 21. századi ember elengedésnek titulál. A tapasztalat hatására ismét megállapítom magamban: nehezemre esik elhinni, mennyi olyan dolog létezik a világon, amely a maga egyszerűségénél fogva képes arra, hogy lenyugtassa az elmém és lecsendesítse a teljesítményre ösztökélő kisördögöt. Mindössze egy csepp nyitottságra és az előítéletek lefaragására van szükség ahhoz, hogy kipróbáljam és megtapasztaljam, vajon működik-e.