Randevúzni házasságban is ér

Vacsora, mozi, egy ital zárásképpen, és legkésőbb öt-hat óra múlva már otthon vagy. Ha ezt néhány nap múlva egy újabb meghívás követi, és az is jól sikerül, akkor már el lehet kezdeni gondolkodni, hogy vajon hova is tart ez az ismeretség. Ha elmúltál harminc, talán még emlékszel erre a folyamatra. Ha a húszas éveidet taposod talán azt sem tudod, miről beszélünk.

Tizenévesek körében - különösen az USA-ban - nem ritka, hogy a pár tagjai saját elmondásuk szerint "járnak", habár élőben még sosem látták egymást. Az elmúlt tíz évben egyre gyakoribbak az olyan első randik, amelyek az ágyban érnek véget, és aztán valahogyan nem is mozdulnak el a „néha összejövünk, és együtt alszunk” szintről. Ma már az a tény, hogy két ember túl van nyolc-tíz randevún, az első szexen és több közös baráton, korántsem jelenti azt egyértelműen, hogy ők egy pár.

Ez csak néhány érdekes változás az elmúlt évek párkapcsolati szokásaiban - de vajon mostanában tényleg erre vágynak az emberek?

A randevúk ma már másról szólnak

A digitális kor előtti randevúk arról szóltak, hogy alaposan megismerd a másikat. Ha valakivel elmentél randizni, akkor persze már korábban is szimpatikusnak találtad és nyilván külsőleg is tetszett - ha csak nem vakrandi volt -, ez azonban csak arra volt elég ok, hogy egyáltalán igent mondj a találkozóra. A találkozón pedig fölmérted, hogy a másik elég jó-e ahhoz, hogy esélyt adj neki.

Randizási szokások, hagyományok átalakulása - mi változott anyáink, nagyanyáink kora óta, és mi nem?

Persze ő is ugyanezt tette veled, miközben udvariasan, a lehető legjobb modorotokat elővéve, gondosan megválogatott ruhákban beszélgettetek egy hangulatos helyen. A randevúknak tehát volt súlya, komolyan lehetett őket venni, sőt: döntőnek bizonyultak azt illetően, mi lesz két ember kapcsolatának további sorsa.

Ma azonban sokkal gyakoribb, hogy a (mélynek hitt) ismerkedés már a személyes találkozó előtt megtörténik e-mailezés, online beszélgetés formájában, és az első randira már azzal a szándékkal megyünk, hogy még utoljára ellenőrizzük: biztosan érdemes-e a másikkal kapcsolatba bonyolódnunk. Ez pedig nagyon rossz stratégia!

Ilyenkor ugyanis már van egy prekoncepciód, amihez hajlamos vagy görcsösen ragaszkodni, és azokra a jelekre figyelni, amelyek alátámasztják előre meghozott döntésedet, miközben figyelmen kívül hagyod azokat, amelyek ellentmondanak annak. Ez puszta pszichológia, és teljesen érthető is. Gondolj bele: megismersz egy fantasztikus humorú, okos, képeken helyes srácot, akivel heteket csevegsz, majd végre élőben is találkoztok, és akkor kiderül, hogy valami nem stimmel.

Mondjuk, botrányosan csúnyán eszik, bunkó a pincérrel, túl sok alkoholt iszik, a randevú alatt folyton a telefonját nézegeti. Ezek általában mind olyan dolgok, amik után vélhetően nem szeretnél a másikkal találkozni, ha ez az első tapasztalatod vele. Ha azonban már úgy mész el, hogy görcsösen szeretnéd, ha ez a dolog sikerülne, hiszen papíron olyan prímának tűnik ez a férfi, akkor nagy az esélye annak, hogy el fogsz siklani a negatívumok felett. Mert a fejedben már megszületett egy történet: te és a végre valahára megtalált igazi, és semmi kedved azt átírni. Pedig

a személyes találkozó döntő fontosságú.

Az illat, a testbeszéd, a tekintet, a hangszín rettentően fontosak a vonzalom kialakulásához, ezekből tudattalanul is, a pillanat törtrésze alatt képesek vagyunk következtetéseket levonni, nagy részüket pedig nem is lehet manipulálni. A virtuális beszélgetésekből mindez általában hiányzik - és még a videóhívás sem nyújt a személyes találkozáshoz hasonló élményt -, ugyanakkor hatalmas teret ad a manipulációnak.

Mit jelent ma szinglinek lenni, és mennyiben múlik ez a saját döntésünkön?

Az internetes ismerkedést ma már nem nagyon lehet és nem is feltétlenül érdemes kikerülni, de arra oda lehet, és oda is kell figyelni, hogy a személyes találkozó még az előtt megtörténjen, mint hogy virtuálisan összemelegednétek.

Milyen az ideális randevú?

Nyilván nincsenek kőbe vésett szabályai az ideális randevúnak, és nem is kell, hogy legyenek. A fentiek tekintetében már az is szuper, ha van klasszikus első randi. Mert azért az fontos. A látszattal ellentétben pedig sokkal kevesebb időt pocsékolsz el azzal, ha minden érdekes emberrel randizol egyszer, és kideríted, érdemes-e még kapcsolatban maradni vele, mintha egyszerre négy-öt emberrel folytatsz hetekig vagy hónapokig tartó internetes flörtölést.

Az első találkozásba nem fér bele minden, annak csupán annyi a lényege, hogy kialakuljon bennetek egyfajta impresszió a másikról. Nem biztos, hogy belefér az, hová jártatok középiskolába, és talán az összes kedvenc filmedet sem tudod fölsorolni, de hallottad a másik hangját, láttad a testbeszédét, talán az érintését is érezted, megfigyelhetted, hogyan viselkedik társas helyzetekben, és általában is, van egy benyomásod arról, milyen vele lenni. Éppen ezért

a vacsora és a mozi és pont olyan jó ötlet, mint az órákig tartó tartó beszélgetés.

Azt a minimális, adatszerű információt, ami annak eldöntéséhez szükséges, hogy újra találkozik-e két ember, egy óra alatt is meg lehet szerezni. És, hogy miért jó megadni a módját, és kiöltözni, vacsorázni menni? Azért, mert ezzel magadnak és a másiknak is megadod a tiszteltet, egyfajta ünnepélyes alkalommá teszitek a találkozást, ami akkor is kellemes élmény lehet, ha nem illetek össze.

„Inspirál, ha valamiről azt érzem, hogy nem elég” – interjú Kerek Dávid színművésszel

Az is szerencsés, ha nem az ágyban végződik a találkozás, ezzel ugyanis nagyon hirtelen alakulhat ki köztetek egyfajta látszat intimitás, ami ismét egyfajta kínzó kötelezettséget ró rátok, hogy ebből már hozzatok ki valami komolyat. Míg ha visszafogjátok magatokat, megmarad a lányregényes romantika, és hagysz teret és időt arra, hogy vágyj a másikra, álmodozz róla.

Házasságban is randevú?

Hát persze! Talán ez az, amit a legkevesebben tesznek meg, pedig fantasztikusan megfűszerezi a hosszú évek alatt kicsit megkopott kapcsolatokat is. Ezt nem kell sokat magyarázni, nincsen semmi trükkje, egyszerűen csak be kell iktatni kötelezően a mindennapokba. Moziba, színházba, vacsorázni minden pár jár, de ennek egy idő után sokan már nem adják meg úgy a módját.