Versenysport gyermekkorban: megpróbálja, de meg is erősíti a gyerekeket és a családot a profi szintű versengés
Akit valaha összehozott már az élet versenysportolóval, esetleg maga is az volt, tudja: annak többféle szempontból is személyiségformáló ereje van. Magyar él- és versenysportoló gyermekek szüleivel készülő interjúsorozatunkban arra keressük a választ, vajon mennyire tér el a sportoló gyerekek személyiségfejlődése kortársaikétól, mit adott nekik a sport, és milyen lemondásokkal jár az rájuk és családjuk egészére nézve.
„A versenysport által lettem az, aki vagyok” – nyilatkozta néhány évvel ezelőtt Serena Williams, minden idők egyik legsikeresebb teniszezője, aki hároméves korában fogott először teniszütőt a kezébe. A világ junior ranglistáján jelenleg 136. helyezett, többszörös magyar korosztályos bajnok és magyar válogatott Bíró Melinda története is hasonlóképp kezdődik: édesapja, Dr. Bíró Sándor szerint lányát egy nyaralás alkalmával szippantotta be „magába” a sport annyira, hogy mára ez tölti ki életének jelentős részét.
A büszke édesapával arról beszélgettünk, mennyire fontos a közösség megtartó ereje egy olyan sportágban, amelyben napról napra egyedül kell szembenézni az ellenféllel, de szót ejtettünk a mentális felkészülés fontosságáról és arról is, hogyan formálta a családjuk dinamikáját az a bizonyos, pattogó teniszlabda.
Hány évesen vitték el Melindát először sportolni?
Melindánál már egészen kisgyermek korban kiderült, hogy jó labdaérzékkel rendelkezik. Váltott kézzel tudta például vezetni a labdát Bartos Erika Labda című versére, ötévesen pedig simán tartotta a lépést a két évvel idősebb bátyjával és annak barátaival a helyi fociklubban, ahol együtt fociztak!
Mi volt a szülői motiváció abban, hogy sportolni vigyék?
Szerettük volna, ha minél többet van jó levegőn, de azt is fontosnak tartottuk, hogy gyermekközösségben cseperedjen fel. Prioritás volt számunkra, hogy örömöt leljen(ek) a mozgásban, ez a mai napig csodás élmény számunkra!
A mentális egészséghez nem drága személyi edzőre van szükség, csak arra, hogy rendszeresen sportolj valamit
Miért épp a tenisz mellett tették le a voksukat?
Amikor Melinda öt és féléves volt, egy nyaralásunk alkalmával megmutatták neki a teniszt. Azóta is szerelmese a sportágnak! Ebből kifolyólag nem volt nehéz kiválasztani azt a mozgásformát, amely a legszimpatikusabb számára. A tenisz egy összetett sport, jól megmozgatja a karokat és a lábakat. A végtagok (főképp a karok) összehangolt mozgása szükséges az eredményességhez, nem beszélve arról, hogy mentálisan erős egyéniséget nevel.
Mikor és hogyan körvonalazódott, hogy Melindának érdemes lenne versenyszerűen (is) sportolnia?
A Play and Stay egy nemzetközi teniszprogram (egyúttal egy meghirdetett edzés-, valamint versenyzési program is), amely épp 2013-14 körül „jött be” Magyarországra. Mivel ezeket a Magyarországi versenyeket sorra nyerte, úgy gondoltuk, érdemes lenne külföldi turnékon is szerepelnie. 2017-ben döntőzött, majd 2019-ben megnyerte a Monte Carlói Kinder Plusz Sport teniszversenyt. Ekkor már biztosak voltunk benne, hogy Melindának abszolút helye van a versenysportolók között (is)!
Mennyire tért el a gyermek személyiségfejlődése a kortársaitól a sportolói élet miatt?
Személyiségfejlődés tekintetében azt mondanám, hogy lényegében „kisimul” a kamaszkor. Melinda korosztályában már jócskán növekedik az edzésszám, a versenyek pedig egyre komolyabb koncentrációt igényelnek. Emellett persze szeretne jól teljesíteni az iskolában és példamutató magatartással játszani a válogatottban is! Mindezek mellett egyszerűen nem jut idő foglalkozni a kamaszkor nehézségeivel.
Hogy tudják összeegyeztetni az edzéseket az iskolai kötelezettségekkel?
Egyéni sportág esetén különösen fontos az iskolai közösség, hiszen – miután a pályán egyedül néz szembe az ellenféllel, – óriási szükség van a közösség megtartó erejére. Melinda kezdettől fogva zeneiskolába jár, ahol magas a gyerekek intelligencia-szintje, a hegedűórákon pedig folyamatosan fejlődik a kéz-koordinációja. Amikor a lányunk elkezdett versenysportolóként létezni, áttértünk egyéni tanrendre annak érdekében, hogy tartani tudjuk a megnövekedő edzésszámot. Az iskolánk szerencsére partner volt ebben, és büszkék Melindára és a sikereire!
Hogy látja, mely edzői magatartással motiválható leginkább Melinda? Volt-e már példa arra, hogy véleménykülönbség miatt edzőt, esetleg sportklubot váltottak?
Az edzői magatartás nemcsak a sport szempontjából (a gyakorlatok végrehajtásában, a testfelépítésben) fontos, hanem hozzájárul a gyerek személyiség fejlődéséhez is, hiszen nagyon sok időt töltenek együtt a trénerrel. Ha az edző összhangban van tanítványával, a versenyek ezt abszolút visszaigazolják, az eredmények pedig fenntartják a motivációt mindkettejük részéről. Szerencsések vagyunk, mert azt mondhatom: edzői magatartás miatt nem történt váltás a mi esetünkben. Gyakran előfordul, hogy az edző egy példával demonstrál egy olyan szituációt, amelyből lehet a tudást kamatoztatni vagy éppen azt a rossz tapasztalatot mutatja be, amit el kell kerülni. A leglényegesebb az, hogy minél hatékonyabb legyen a probléma megoldására való törekvés!
Hogy látja, mennyire fontos a szülő aktív részvétele a felkészülésben?
Szülőként aktívan részt veszünk sportoló gyermekünk felkészülésében. Sokat beszélgetünk, átgondoljuk hol-milyen erősségű turnékon kellene pontokat gyűjteni, de persze, mentálisan is támaszt nyújtunk számára, hogy minél előbb kikerüljön a hullámvölgyekből.
Emellett mi gondoskodunk a különböző megmérettetésekre való kijutásról, a szállásokról és mindenről, amely ennek megszervezésével jár. A versenyek előtt együtt tesszük rendbe a sporteszközöket, esetlegesen segítünk bepakolni az időjárási feltételeknek megfelelően stb. Az edzőnk főleg a szakmai részre koncentrál, hogy minél felkészültebben bocsáthassa útra Melindát!
Mennyire támogató a felkészülést tekintve a sportcsapat, az egyesület?
Szeretném aláhúzni: hiába nevezzük egyéni sportnak a teniszt, azt nem lehet „egyénileg” lehozni: kell hozzá a támogató közeg! Hogy mit értünk ezalatt? Az egyesület például olyasmikben tud segíteni, mint például az egész éves pályahasználat, az edzők megszervezése, a hírfelület biztosítása (amin a sikereket nyomon lehet követni). Utóbbi példával szolgálhat a többi gyereknek (azoknak, akik nem jutottak ilyen magas szintre), valamint megfelelő edzőpartnereket tud biztosítani Melinda számára.
Szülőként hogy látja: mit nyer(t) a gyermek a versenysport által?
A versenysport által Melinda már most képes az idejét pontosan, hatékonyan beosztani. Alázatot, monoton munkabírást tanult és azt, hogy a mélységekből is tovább kell tudni lépni. A tenisz által rengeteg külföldi ismeretséget szerzett, ezek közül sokakkal már baráti kapcsolatot is ápol. Azt látjuk, hogy a tenisznek köszönhetően a pályán kívül is jobban tud érvényesülni: határozottabb lett az egyénisége, jobb a kudarc kezelése, hiszen csak kevesen jutnak el a csúcsra, s az odáig vezető út számos nehézséggel jár. Láthatóan szereti, amit csinál, ez pedig jó érzéssel tölti el. Őt is és minket is!
Milyen lemondásokkal jár az Önök és Melinda részéről a versenysport?
Szülői részről azt mondhatom, mivel a versenyek többnyire hétvégén voltak és vannak, sok baráti összejövetel maradt el. De jól kezeltük, mivel beavattuk őket abba, mivel jár ez a sport. Egyre többen kérdezték meg, eleve mikor érünk rá, péntekekre tették át a találkozást vagy arra a hétre, amikor lazább volt a program. Melinda részéről is biztos vagyok abban, hogy számos „buliból” maradt ki, de erre azt mondom, nem a mennyiség a lényeg, hanem a minőség! A közösségnek, azon belül az igaz barátoknak nagy szerep jut, pontosan azért, hogy a lemondást ne hiányérzetként élje meg.
Mennyire befolyásolta a családi életet a gyermek versenysportja? A hétköznapi családi élet mely aspektusai „sínylették meg” a versenysportot?
A mi esetünkben Melinda versenysportja egyfajta kohéziós erővel bír. Mindenkinek megvan a szerepe! A feleségem feladata a megfelelő étrend kialakítása, a ruházat összeválogatása, a kiutazások megszervezése. Általában én viszem Melindát az edzésekre és a versenyekre, illetve én tartom a kapcsolatot a sportág különböző képviselőivel. A párkapcsolatunk szilárd alapokon fekszik, a nehézségeken (is) együtt mentünk keresztül!
Ennek köszönhetően a családi életünk nem „sínylette” meg a versenysportot. A barátaink is inkább felnéznek ránk, mintsem lekicsinyelnék a befektetett munkát. Megtanulták, hogy nemcsak az a siker, ha nyer a gyerek, hanem az is, ha megtett mindent és elismerő helyezést ér el. Ez a fajta visszacsatolás abszolút pozitív hatással bír ránk nézve!
A beszélgetés elején említette, hogy Melindának van egy bátyja. Ő hogy éli meg, hogy Melinda és a versenysport van a családi élet középpontjában?
A fiam szintén teniszező, hazai versenyeken indult. Nyomon követte és aktív szerepet vállat a testvére nemzetközi sikerében: pozitív hozzáállásával, sok együtt edzéssel segítette húgát. Ahogy számunkra, úgy az ő számára is mindig a család volt és van középpontban, hiszen azt a utat együtt vállaltuk. A fiam felismerte sporttevékenységeinek határát, ezért inkább az egyetemi felkészülés irányába ment el. Ugyanolyan büszkék vagyunk rá, mint Melindára!