Egy lépés hátra, két lépés előre – Amikor az újrakezdés erősebbé tett
Tudom, milyen elbukni. Tudom, milyen a mélyponton ülni, és azt hinni, hogy innen nincs visszaút. De azt is tudom, milyen erővel felállni, amikor minden ellened szól. Az újrakezdés nem könnyű – de megéri. Mert ha mersz egy lépést hátra lépni, hamar rájössz: kettőt ugrottál előre. Te is képes vagy erre. Tóth Laura pszichológussal beszélgettünk a mikéntekről.
Ha te is voltál már a padlón, pontosan tudod, miről beszélek. Az újrakezdés nem egy diadalmenet. Nem egy inspiráló idézet egy motivációs poszteren. Hanem félelem. Bizonytalanság. Azt érzed, hogy elbuktál, és közben fogalmad sincs, merre indulj. De van egy titok, amit kevesen mernek kimondani: az újrakezdés nem a vég, hanem az esély arra, hogy erősebben térj vissza, mint valaha.
Kudarc nélkül nincs siker
Az élet nem egy egyenes vonal. Inkább olyan, mint egy hullámvasút – tele emelkedőkkel és zuhanásokkal. De minden mélypont egy lehetőség arra, hogy újratervezd, újragondold és újult erővel folytasd. Amikor hátralépsz egyet, az nem kudarc, hanem stratégia. Időt adsz magadnak, hogy tanulj, fejlődj és készen állj egy erősebb visszatérésre.
Volt, hogy én is mélyen voltam. Nem volt kiút, se remény, úgy éreztem. Kudarc kudarcot követett és mintha egy örvény húzott volna lefelé. Minél jobban próbáltam küzdeni ellene, annál mélyebbre süllyedtem. Ismered azt az érzést, amikor minden erődet beleadod, mégis csak egy helyben toporogsz? Mintha egy láthatatlan fal állna előtted, amit képtelen vagy áttörni.
Az írás és olvasás gyógyító ereje – hogyan segíthet az irodalomterápia a lelki immunrendszer megerősítésén
Aztán eljön a pillanat, amikor már nincs erőd küzdeni. Elcsendesedsz. Megállsz. És akkor, ott, a mélyponton, elkezdesz máshogy látni mindent. Már nem csak a kudarcot látod, hanem a leckéket is. Rájössz, hogy minden veszteség tanított valamit. Hogy minden fájdalom mögött ott lapul egy felismerés.
Én is így voltam ezzel. Egy nap, amikor már tényleg azt hittem, hogy nincs tovább, megkérdeztem magamtól: mi van, ha nem az előrelépést kellene erőltetnem, hanem először hátralépni egyet? És ekkor történt valami. Ahelyett, hogy a múltban ragadtam volna, elkezdtem előre tekinteni. Megértettem, hogy az újrakezdés nem azt jelenti, hogy a semmiből kell építkeznem, hanem azt, hogy a múlt tapasztalatait felhasználva egy erősebb verziómat hozhatom létre.
Elkezdtem kis lépéseket tenni. Először csak egyetlen döntést hoztam meg. Aztán még egyet. És még egyet. Nem volt könnyű. Néha visszaestem. Néha kételkedtem magamban. De minden egyes nap egy kicsit közelebb kerültem önmagamhoz. Ma már tudom: az a lépés, amit akkor hátrafelé tettem, valójában nem visszalépés volt, hanem egy új lendület.
Te is képes vagy erre. Bárhol is tartasz most, akárhány kudarcot is éltél át, tudd, hogy nem vesztettél el semmit. Minden fájdalom, minden veszteség, minden kihívás csak egy újabb eszköz, amivel építheted azt a jövőt, amit megérdemelsz. Nem az határoz meg, hányszor buktál el, hanem az, hogy hányszor állsz fel.
A modern világban már mindent lehet művészetnek nevezni, de mégis mennyire lehet műremek egy firka, egy félkör vagy egy festékpaca?
A változás nem terhet, hanem szárnyakat ad
Sokunk számára az újrakezdés gondolata egyenlő a félelemmel: a bizonytalanság, a kudarc és az ismeretlen út árnyéka vetül rá. De miért félünk annyira attól, hogy új lapot nyissunk az életünkben? Miért érezzük úgy, hogy a nulláról indulni vereség helyett nem lehetőség?
