Az átlag hétköznapunk átlagosan stresszes lett, a feszültséget pedig azzal próbáljuk kiegyensúlyozni, hogy folyamatosan jutalmazzuk magunkat
Black Friday, Singles Day, Cyber Monday - nem telhet el nap anélkül, hogy ne bombáznának valami kihagyhatatlannak tűnő akcióval. Akarva-akaratlanul is úgy érezzük, hogy kimaradunk valamiből, ha nem vesszük meg a karácsonyfás szeletelőt a halloweeni tökös, a húsvéti nyuszis és a citromos mellé. Ezzel nem csak a környezetünket, de a lelkünket is leterheljük, olyan problémákat fedünk el, amik megoldásra szorulnának. Képletesen mondva, nem látjuk a futártól az őszi erdőt. A túlvásárlás lelki oldaláról és a megoldásról F.Takács István, a Mindset Pszichológia pszichológusa mesélt nekünk.
Az utóbbi években jól látható volt, hogy egy szép napon évvégi akciók tömege fog ránk zúdulni és megjelentek az elképesztő tárgyakkal hirdető oldalak is, amik elkezdték egy teljesen más irányba terelni a társadalmat. Az érzelmeinkre és alapvető szükségleteinkre akarnak hatni és nem kell ahhoz patológiás esetenek lennünk, hogy befolyásolás alá essünk.
“Ezek a hirdetések ugyanis ahelyett, hogy minket szolgálnának, igényt teremteni hivatottak és arra ösztönöznek, hogy impulzívan, érzelmi döntések mentén vásároljunk, nem mérlegelve sem a bankszámlánk egyenlegét, sem azt, hogy valójában szükségünk van-e az adott dologra” - kezdett bele a témába F. Takács István. Vannak olyan tudatos vásárlók, akik eltántoríthatatlanok, vannak, akik élményt, vagy szórakozást keresnek és vannak, akiknek érzelmi biztonságot jelent az, hogy telepakolták a kosarukat minden földi jóval.
Venni, venni - de meddig?
A fogyasztói társadalom egyes országokban már régóta képviselteti magát, míg vannak olyan helyek, ahol sokként zúdult az emberekre és gyorsabban hozta el azokat a változásokat, amikre az elődöknek öt, vagy hat évtizede volt felkészülni. Ehhez a jelenséghez csatlakozott több komoly krízis, mint a világjárvány, az energiaválságot (is) okozó háború és a környezeti katasztrófák, ami újabb és újabb globális frusztrációt teremtett. Az átlag hétköznapunk átlagosan stresszes lett, az így generált feszültséget pedig azzal próbáljuk kiegyensúlyozni, hogy jutalmazzuk magunkat.
Egy csomag csipesz hatszáz forint a sarkon, miért rendeljem meg négyszázért Kínából avagy így (nem) jártam a Temuval
A szakember szerint a vásárlás aktusától várjuk és kapjuk meg a stressz csökkenését és rövid időre azt a biztonságot, amit más téren elvesztettünk. A könnyen és gyorsan megszerzett tárgyak végre valami olyasmit jelentenek, ami felett uralkodhatunk, amit birtokolni tudunk és ami nem fog eltűnni, mert még csak le sem bomlik a következő 500 év alatt. Egy rövid időre megnyugszunk, pár nap, vagy hét múlva viszont újra nyomás alatt érezzük magunkat és ismét a shoppingoláshoz nyúlunk.
Így kerül a kosarunkba egy esős keddi délutánon a tök formájú macskás jelmez 2 dollárért, majd következő szerdán a csillag alakú párna a kádba 1290 forintért.
A biztonság igényéhez kapcsolódik az is, hogy hirtelen elkezdünk mindent felhalmozni magunk körül. István elmagyarázta, hogy az életünk során forgatókönyvekben gondolkozunk és igyekszünk kiszámítani, mi történhet velünk, azzal az ambivalens tudattal, hogy a jövő teljesen kiszámíthatatlan.
Clickbait, vagy valós rossz hírek kerülgetnek és félni kezdünk attól, hogy lassan az alapvető igényeink kielégítése is veszélybe kerülhet. Nem lesz hol laknunk, nem lesz mit ennünk és nem tudunk mobilisak lenni, hiszen nem fog a rendelkezésünkre állni a megfelelő anyagi fedezet ahhoz, hogy szükség esetén gyorsan helyet változtassunk. Elkezdünk logikus és kevésbé logikus dolgokat halmozni, hogy ha bekövetkezik a legrosszabb, akkor legyen hova nyúlni.
Annyira erős ez az alapvető félelem, hogy még a legstabilabbnak tűnő embert is meg tudja téveszteni. A stabilitás és a megélhetés elvesztése mellett nagyon fontos szerepet játszik a csoporthoz való tartozás is, amit még az őskorból hoztunk magunkkal, amikor nem volt mindegy, hogy a többiekkel tartunk a barlangban, vagy a fűben szunyókálva bízunk abban, hogy a kardfogú tigris megevett már egy mammutot vacsorára. Bizonytalan időkben ez a fajta igény egyre erősebb lesz, amit jól láthatunk a számtalan, néha egymást nem igazán dicsőítő online, vagy valós csoportnál.
Ez a jelenség megjelenik a vásárlásoknál is, különösen, amikor posztolni kezdünk róla. Fontos dolog lesz az, hogy a macska parádézott-e már a télapós jelmezében a boszorkánysapka után, amit cukin gyűlölt és fontos lesz az, hogy a csoport tagjai, amihez tartozni akarunk, elismerően nyilatkoztak-e róla. Védekezünk és védelmet várunk egyszerre.
Mi a megoldás?
A vásárlástól való függésnek is elég sok fokozata van, úgyhogy pár vicces párna még nem fogja azt jelenteni, hogy kikötünk valamelyik reality-ben, ahol éppen két néni takarítja ki a lakásunkat, de azért nem árt még idejében tenni ellene. A pszichológus szerint fontos, hogy keressünk valakit, akivel tudunk beszélni a valódi problémáról, hogy mi az, ami igazából stresszel, mi az, amit el akarunk fedni magunkban.
Keressünk egy barátot, vagy ha úgy érezzük, hogy nagyobb a baj, egy szakembert, aki segíthet minket visszatérni a lelki egyensúlyunkhoz. Ezek mellett pedig bevethetünk pár banálisnak tűnő, de annál hasznosabb trükköt, mint a bevásárlólista készítése olyan pillanatban, amikor semmi sem tud zavarni és a háromnapos várakozás, ha valami olyat látunk, amire szükségünk ugyan nincs, de hétfőn nagyon megtetszett.
Ha csütörtökön is tetszik, akkor valószínűleg tényleg vágyunk rá, ha nem, akkor úgyis csak a szekrény szomorú lakója lenne, mi pedig a tárgyak rabjai.