Szakértő mondja el, mit tehetünk a traumatikus élményekkel
Mind éreztük már, hogy egy nehéz helyzetben lebénulunk, vagy éppen kikelünk magunkból, tehát rosszul reagálunk, már ha egyáltalán tudunk reagálni. De miért fagyunk le, vagy éppen miért veszítjük el a fejünket, ha egy váratlan esemény történik velünk? Dr. Piczkó Katalin pszichiáter segít eligazodni a traumatikus élmények útvesztőjében, mi több, egyenesen megmutatja, merre tovább.
Bármennyire gazdag a magyar nyelv, a trauma kifejezést egyszerre több mindenre használjuk, nem különböztetjük meg a szavak szintjén a tág értelemben vett traumát és a szűk értelemben vett traumát, pedig nagy különbségek lehetnek egyik-másik között.
„Alapvetően azt nevezzük traumának, amikor egy minket közvetlenül érintő eseményre nem tudunk reagálni, mert nincs eszközünk a helyzet, pl. a fizikai vagy verbális bántalmazás kezeléséhez az adott pillanatban, és ez a későbbiekben is nyomaszt vagy szorongást okoz” – kezdi a beszélgetést Dr. Piczkó Katalin pszichiáter, majd hozzáteszi, hogy többféle traumát különböztetünk meg egymástól, de mindegyikben közös, hogy kihathat ránk a jelenben is.
Trauma lehet a háború, a katasztrófa, vagy súlyos testi sértés, de akár az is, amikor egy csecsemővel nem a saját igényei szerint foglalkoznak a szülei vagy súlyosabb szóváltás a párunkkal. Tehát egyénenként változik, hogy mit élünk meg traumaként. De nézzük, mit tehetünk a trauma ellen?
Itt az idő a cselekvésre
Ismerjük az érzést, amikor összetűzésbe kerülünk a párunkkal, de miután jól kibeszéljük magunkat a barátnőnknek, máris jobban érezzük magunkat. Ez pillanatnyilag könnyebbség lehet, hiszen megosztjuk a terhet, viszont ez nem fog feltétlenül változást hozni. Hiszen ha újra és újra belefutunk abba, hogy ugyanarról szól a veszekedés és ugyanúgy nem jutunk közelebb a megoldáshoz, akkor már sémáról beszélünk, aminek a feloldásához szakember tud hatékony segítséget adni.
„Három oldalról közelíteném meg, hogy mikor szükséges szakemberhez fordulni. Az első, amikor a viselkedésben megjelenik egy mintázat. Például gyakran érzünk félelmet, sokszor készenléti állapotban vagyunk és attól tartunk, hogy valami veszély közeleg, miközben a valóságban semmilyen veszély nem fenyeget. A másik, amikor az emberi kapcsolatokban jelenik meg egy- egy séma ismétlődése, például folyton háttérbe sorolom magam, amitől rossz érzéseket gyűjtögetek.
Ilyen az, amikor valaki mindig túlórázik, de közben nyomasztja, hogy mindig ő az, aki túlórázik, mégis aláveti magát másoknak. A harmadik, amikor szélsőségesen reagálok le hétköznapi helyzeteket, például ha a párom csúnyán néz rám, én már rettegek, pedig semmi okom az aggodalomra.” Ha az ilyen és ehhez hasonló esetek mintázatként jelennek meg az életünkben, akkor terápiás munkában van esély átalakítani őket. De hogy kapcsolódik mindez a traumához?
A fel nem dolgozott traumában megélt élmény újra és újra megjelenhet. Gondoljunk bele, hogy hosszan próbálunk elnyomni, elfelejteni egy traumát, viszont amint egy hasonló helyzetet érzékelünk, akkor újra felerősödik bennünk a szorongás.
A kezelésen túl
Amikor feldolgozunk egy traumatikus eseményt, akkor tudatosulhat egy megküzdési lehetőségünk, belső erőforrásunk, hogy könnyebben védjük meg határainkat. Hogy jobban megértsük, miről van szó, szakértőnk egy esetet említ. „Tegyük fel, hogy valakit rendszeresen verbálisan bántalmaz a párja, viszont az illető átalakíthatja az önmagához fűződő viszonyát, hogy képessé váljon, vagy megvédeni a határait, vagy kilépni a kapcsolatból.
Íme 5 természetes alternatíva a szorongás enyhítésére, amelyekhez mindig visszatérhetsz
Ez azt jelenti, hogy sikeresen átalakított egy korábbi mintázatot. A párja ettől nem feltétlenük változik meg, ugyanakkor a kapcsolat megszűnik vagy változik. Az eredeti családból hozott romboló minták felismerése miatt mindenkinek ajánlott legalább egyszer az életében egy önfejlesztés, akár pszichológus, akár pszichiáter, akár önismereti tréning segítségével."
Ugyanakkor nem árt tudni, hogy az önismereti munka során felszínre jöhetnek régi sebek, poszttraumás félelmek vagy transzgenerációs terhek. Felmerül a kérdés, hogy mihez kezdjünk a felmenőink traumáival?
Koncentráljunk a jelenre
„Ha megnézzük az őseink életét, mindenkinél találunk valamilyen traumatikus élményt, és ezek a traumák valahol hatnak ránk, de valójában nem az a fontos, hogy akkor ott, a múltban mi történt, hanem az, hogy ez miként hat rám a jelenben.
Vegyünk egy fiatal nőt, akinek a dédnagymamáját megerőszakolták a háborúban, ilyenkor ennek lenyomata valamilyen formában megjelenhet a férfiakhoz való viszonyulásában. Tehát az kulcskérdés, hogy a múltbéli esemény mit jelent ma a saját életünkben” – magyarázza a pszichiáter, végül hozzáteszi, attól, hogy kognitívan tudjuk, mi történt, még nem lesz változás, ugyanis a változás érzelmekhez kötött.
Az információ nem transzformáció.
Végső soron a változáshoz fontos a megértés, ugyanakkor a helyzethez fűződő érzelmek átalakításához az érzelmi átdolgozás is szükséges. A traumák feldolgozása egy lépéssel kezdődik, de egészen biztos, hogy egy hosszú útra hívja mindazokat, akik bátran kockáztatnak egy kiegyensúlyozottabb élet reményében.