A mentális problémák még mindig tabunak számítanak, pedig a transzgenerációs traumákkal érdemes szembenézni
Mennyire vagyunk tisztában a családunk történetével? Miért fontos az, hogy tudjuk, hogy éltek a nagyszüleink, értsük, hogy miért csattantak el az anyai pofonok, és foglalkozzunk azzal, mit örökítünk mi magunk a saját gyermekeinkre? A transzgenerációs traumákról beszélgettünk Tóth Borbála klinikai szakpszichológussal.
De mi is az a transzgenerációs trauma? „Ez nagyon nehezen megragadható. Az a titka és kulcsa, hogy valami mélyen él a lélekben az előző nemzedékekből – és itt elsősorban a traumákra gondolunk –, amit nem tudunk tudatosan megfogalmazni. Aztán hirtelen előbukkan egy élethelyzet, valamilyen elakadás, valamifajta betegség, vagy egy probléma rossz kezelése, és az emberek nem tudják, hogy ez mit jelenthet.
De ha jó kezekbe kerülnek, és megfelelő szakembert találnak, akkor nagyon szépen felgöngyölíthető, hogy bizonyos tünetek, helyzetek, problémák mögött lehetséges, hogy valamit a felmenőinktől hozunk át, akik mintha téren és időn keresztül átszólnának, és mi tudattalanul visszük tovább ezeket a nehézségeket” – magyarázza Tóth Borbála.
A transzgenerációs traumának több szintje és síkja lehet. Ilyen például, amikor a nők alkoholista, vagy valamilyen szenvedélybeteg párt választanak maguknak, és utóbb kiderül, hogy már a felmenőknél is hasonló történt. „Nyilván ez nem egy tudatos döntés, nem azért választ valaki magának egy alkoholizmusra hajlamos férfit, mert az apja is az volt, hanem ez egy sajátos minta, lenyomat, ami mentén történik a választás, természetesen tudattalanul.
A múlt rejtélyei csak arra várnak, hogy feltárjuk őket - minden, amit a családfakutatásról tudni lehet
És ha egy feltárás során az illető személy rálát erre a problémára, akkor képes lehet tudatos döntést hozni, és akár egy másik kapcsolatban már tud korrigálni a saját érdekében” – mutat rá a szakértő. Vajon a transzgenerációs traumák csak a családokon ívelnek át, vagy van másfajta láncolat is?
„Azt gondolom, hogy akár a nemzeteknek is meglehet a maguk transzgenerációs nehézsége. Elég, ha a mi Himnuszunkra gondolok: «Bal sors a’ kit régen tép,/Hozz rá víg esztendőt,/Megbünhödte már e’ nép/A’ múltat ’s jövendőt!» Ezeket a sorokat Kölcsey az 1820-as években, és az akkori tudása szerinti előző évszázadokra gondolva írta. Ha végignézzük a magyar történelmet, sok helyzetben aktuálisak a Himnusz sorai.