Toxikus viselkedésminták a párkapcsolatban, amiket talán te is használsz
A toxikus igen felkapott kifejezéssé vált a populáris pszichológiában, manapság szinte minden olyan helyzetre és emberre rásütik, aki és ami kellemetlen érzéseket okoz. Most megfordítjuk a kérdést - vajon mi számít mérgezőnek egy párkapcsolatban, amiről elsőre nem gondolnánk, hogy az?
Egy párkapcsolatban teljesen normális, ha tisztelettudóan konfrontálódunk, ha jogos érdekeinket igyekszünk érvényesíteni, ha nemet mondunk a másiknak, vagy olyan témákról szeretnénk nyíltan beszélni, amelyek kényelmetlenek lehetnek. Mindez önmagában még nem toxikus magatartás. És természetesen egy kapcsolatban megjelenhetnek nagyon nyilvánvaló mérgező jellegzetességek is, amelyek valóban veszélyeztetik testi és lelki jóllétünket, ilyen például a bántalmazás.
Léteznek azonban olyan dinamikák, viselkedésminták, amelyeket gyakran akár teljesen normálisnak is tekinthetünk, vagy éppen észre sem vesszük, hogy használjuk őket (vagy használják ellenünk), ám ugyanúgy toxikusak, és aláássák a kapcsolat normális működését.
A passzív-agresszió az egyik legtoxikusabb
Sajnos még a popkultúra is szeret viccet csinálni bizonyos nem adaptív, káros kapcsolati jelenségekből. Ennek egyik ékes példája a rendszeres duzzogás, amely extrém esetekben odáig is elmehet, hogy valaki napokig nem szól a párjához, míg az ki nem találja, mi a baj, vagy bocsánatot nem kér.
Az angolul „silent treatment”-ként emlegetett viselkedés tipikus passzív-agresszív technika. Azt jelenti, hogy valaki nem őszintén szembesíti a partnerét azzal, hogy valami nem tetszik neki a kapcsolatban vagy a másik viselkedésében, hanem egyszerűen eltűnik, ezzel tudatosan vagy tudattalanul aggodalmat keltve a másikban.
A passzív-agresszív technikák mindegyikére jellemző, hogy az azokat alkalmazók mást mondanak, mint amit tesznek, vagy pedig nem mondják ki, amit valóban gondolnak. A szó arra utal, hogy az illetőnek tudatosan vagy tudattalanul agresszív, a másikat támadó szándékai vannak, de ezt nem nyíltan, hanem elmaszkolva fejezi ki. A silent treatment mellett tipikus viselkedés a bosszúállás, a szarkasztikus megjegyzések, a harag tagadása, de közben a feszült légkör fenntartása, melyből a másik érezheti, hogy valami baj van.
Sokszor még maga a passzív-agresszív fél sincs tisztában azzal, hogy toxikus módon viselkedik.
Gyakori például, hogy önbizalomhiányban szenved, úgy érzi, fájdalma nem fontos a másiknak, vagy képtelen elmondani, mi bántja. Megeshet, hogy fel sem ismeri, hogy haragszik, netán gyerekkorában nem fejezhette ki nyíltan a haragját, és nem ritka, hogy felnőve is ezt a mintát látta (például valamelyik szülője alkalmazta a passzív-agressziót), vagy saját maga tanult bele korábbi kapcsolataiban ennek a technikának a használatába.
Olyan is van ugyanakkor, hogy valaki szándékosan viselkedik így, mert így akar fájdalmat okozni a másiknak, vagy kontrollt nyerni felette. Egészséges kapcsolatokban is előfordul, hogy valaki egyszer-egyszer passzív agresszívnak mondható módon nyilvánul meg - de ha a jelenség rendszeres, akkor az mindenképpen toxikus.
Titkok és őszintétlenség
„Amiről nem tudunk, az nem is fáj” – tartja a közhelyes mondás, ám az emberi kapcsolatokat tekintve ez egyáltalán nem igaz. Egy érett, működőképes párkapcsolat legfőbb alapja az intimitás. Ez többek között a másik előtti feltárulkozást jelenti, azt, hogy őszintén vállaljuk önmagunkat, hibáinkkal együtt, hogy megmutatjuk a sebezhetőségünket, és képesek vagyunk egymáshoz ezen a szinten is kapcsolódni, nem csak a felszínen.
Az intimitásba természetesen az is beletartozik, hogy a másiktól is elvárjuk és elfogadjuk ugyanezt. Az őszintétlenség nem azt jelenti, hogy olykor ne férnének bele apró füllentések, amikkel a másik pozitív önértékelését szeretnénk fenntartani, de ezek tekintetében is oda kell figyelnünk arra, mit miért és mikor mondunk, hogy mekkora tétje van a kimondott szónak az adott helyzetben.
Azonban mérgező titkok közé tartozik, ha a kapcsolatunkban felmerülő érzelmi vagy szexuális problémákat kicsatornázzuk, és a másik tudta nélkül egy harmadik féllel érzelmi vagy testi kapcsolatot létesítünk. Ez nem azt jelenti, hogy megbocsáthatatlan tett a félrelépés, de a kapcsolatnak, mint egységnek rosszat tesz. Hiába hisszük azt, hogy a másik semmit sem tud róla, és képesek vagyunk menedzselni, az ilyen helyzetektől megváltozik a viselkedésünk és emiatt a kapcsolat légköre is titokkal terhelt lesz.
Ráadásul a partnerünk sem fogja érteni, mi az, amit érez. A másik probléma pedig, hogy ilyenkor eltereljük a figyelmet arról, ami nem működik megfelelően köztünk és amit egy külső kapcsolattal akarunk megoldani.
A kommunikáció hiánya
Egy kapcsolat csak akkor virágozhat, ha rendszeresen ápolják, gondoskodnak róla.
Ebbe pedig beletartozik a másik fél érzelmeire, szükségleteire hangolódás, és a mély és őszinte beszélgetések. Egy intim kapcsolatban a kommunikáció nem szólhat kizárólag felszínes dolgokról, mégis sok élettársi kapcsolat vagy házasság süllyed bele abba, hogy már csak a mindennapi problémákról beszélgetnek, és nem kérdezik meg a másiktól, igazából hogy van, mire vágyik, mitől boldog, mi fáj neki.
A hétköznapok sokszor felőrlik az embereket, különösen, ha gyereket nevelnek. Ilyenkor előfordul, hogy a valódi érzéseinket, fájdalmainkat és azokat a dolgokat, amelyek „önző módon” csak róluk szólnak, elrejtjük a társunk – és gyakran önmagunk – elől. Ezek összegyűlnek a lelkünkben, de eltűnni nem fognak, és vagy a fent már említett külső kapcsolatokba csatornázzuk ki, vagy csendben gyötrődünk miattuk, de gyakran megesik, hogy testi és lelki betegségektől kezdünk szenvedni.
Egy másik mérgező kapcsolati működés, ha egy nyilvánvaló problémát - például szerhasználat vagy a szexualitás eltűnése - nem tesznek transzparenssé, remélve, hogy akkor az nem is létezik. Ha egy párkapcsolatban az egyik fél nem tudja (vagy már nem is akarja tudni), mi a másik álláspontja egy mindkettőjüket érintő, fontos témával kapcsolatban, és ő sem tudja vagy akarja elmondani a saját nézeteit, az mindenképpen erodálja a köztük lévő viszonyt.