A Tinder gyökeresen alakította át a szexuális szokásainkat, és nem tudni, van-e visszaút
Swipe, match, repeat - És közben hol maradnak az érzelmek? A “jobbra húzás” egyszerre izgalmas játék és függőséget okozó szokás, amely képes percek alatt döntéseket formálni, de hosszú távon mégis megkérdőjelezi, mit jelent az intimitás.Vajon képes-e egy algoritmus helyettesíteni azt, amit egy mosoly vagy érintés elindít valamit mélyen belül? Most, hogy a technológia kezébe került a szerelem, ki irányít: mi vagy az algoritmusok?
Mint, azt már tudjuk, hatalmasat változott a párkeresés módja és a szexualitás az elmúlt években. Megjelent a Tinder és más, ehhez hasonló randialkalmazások. Ezek az eszközök gyökeresen átreformálták azt is, hogy hogyan gondolkodunk a szerelemről, a szexről és a társas kapcsolatok dinamikájáról. De vajon miért vált ennyire népszerűvé a “jobbra húzás” kultúrája? Hogyan alakította át az online tér a romantikus kapcsolatok természetét? És milyen hosszú távú hatásai lehetnek? Hevesi Kriszta szexuálszakpszichológussal beszélgettünk a témában.
A “swipe és szeress” elve lenyűgözte a legtöbb fiatalt. Az algoritmusok segítségével gyorsan találhatunk magunknak olyan párt, aki közel van hozzánk és az érdeklődési körünk is hasonló. „Ha itt szeretnénk hosszútávú kapcsolatot keresni, ahhoz persze azt is szükséges tisztáznunk, mit, vagy pontosabban kit is keresünk – mivel a randiappok csupán a vizualitásra helyezik a hangsúlyt, miközben valószínűleg a szemünk is becsap: mivel a „csali”, azaz a feltöltött fotó egy hirtelen beállított pillanatfelvétel, ami vélhetően kiemelkedően jól sikerült a többi képhez képest, jellemzően egy ritka pillanatot örökít meg, s igazából semmit nem árul el az illető hétköznapi arcáról, személyiségéről” – magyarázta Hevesi Kriszta.
“Instant gratifikáció” mindenekelőtt
A Tinderen és hasonló applikációkban minden döntés pillanatok alatt megszületik: egyetlen másodperc elég ahhoz, hogy valaki eldöntse, érdekel-e egy másik ember. Ez az “instant gratifikáció” nemcsak a párkeresést gyorsította fel, hanem átalakította a szexuális elvárásokat is. Míg korábban idő és energia kellett egy kapcsolat kiépítéséhez, addig ma az applikációk lehetővé teszik, hogy gyorsan és szinte erőfeszítés nélkül találjunk partnert, akár csak egy éjszakára. Ez azonban egy új problémát is szült: a választás paradoxonát.
A csúf igazság: a randiappoknak nem érdeke, hogy párt találj
A sok lehetőség közül választani ugyanis nem mindig tesz boldoggá, sőt gyakran szorongáshoz vezet. Hevesi Kriszta elmondása szerint minden emberi kapcsolatunk esetében igaz, hogy szeretünk büszkék lenni a barátainkra, családunkra, környezetünkre. Ugyanez igaz a párkapcsolat esetén is: nyújt számunkra egyfajta kiérdemeltség érzést, kiváltképp, ha úgymond “harcolni” is kellett érte. Ahogy az egyik mondás tartja: annál hevesebb a szerelem lángja, minél több akadályt kellett érte leküzdenünk.
Nos, jelenleg nem állít minket nehéz kihívás elé egy randi megszervezése: pizsamában otthon, buszon ülve vagy kávéra várva a sorban – a Tinder ígérete szerint egy “match” formájában bárhol „ránk találhat az igazi”. Tehát nincs igazi erőfeszítés, befektetett munka, így akkora értéke sem egy találkozásnak. „A legtöbben “castingolnak”, azaz szereplőválogatást tartanak – majd rögtön kérik a következőt. S ha az adott partner jó is volt (kedves a lány, jó az ágyban, még okos is stb.), ha van ilyen jó - gondolják, akkor van még jobb, meg még jobb, meg még jobb...
Eldobható, lecserélhető, újabbat lehet “húzni” helyette. Különben sem értek a végére még a keresésnek. És igaz, az elkötelezett párok egyharmada az online térben talál egymásra, de a keresés nehézségét jelzi, hogy a kétharmad viszont nem ezeken a platformokon”- fejtette ki a szakértő.
Ha a szexualitás változásának témáját boncolgatjuk, az alkalmi kapcsolatok elég megosztónak számítanak a társadalomban. Valaki a szexuális szabadság dialdalának tartja, míg vannak akik úgy gondolják, hogy teljesen elidegeníti az embereket egymástól. A Tinder és társai lehetővé tették, hogy az emberek szabadabban kísérletezzenek, és nyíltabban beszéljenek szexuális vágyaikról.
A szexuális preferenciák és identitások sokszínűsége is nagyobb teret kapott, hiszen az alkalmazások gyakran kínálnak speciális szűrőket az érdeklődési körök és az identitás alapján. A gyors tempó azonban felszínességet eredményezhet. Egy mély, érzelmi kapcsolatot kiépíteni rengeteg időt és energiát igényel, amire sokszor nem vágynak azok, akik egy randiappon ismerkednek. Az applikációk arra ösztönöznek, hogy mindig keressük a “jobb” partnert, a tökéletes alternatívát, ami megnehezíti a jelenben való elköteleződést.
Tinder-drog: Könnyen a match-ek rabjává válhatunk
A Tinder és más társkereső applikációk nem csak fizikai szinten de pszichológiailag is hatással van ránk. A “match” megszerzése egyfajta dopamin-löketet ad, ami könnyen függőséghez vezethet. Az applikációk úgy működnek, mint a szerencsejáték-gépek: a véletlenszerű jutalom reménye folyamatosan arra késztet, hogy tovább használjuk őket.
Hevesi Kriszta elmondása szerint a Tinder koncepciója épp arra van kidolgozva, hogy emelje a felhasználók önbizalmát, sőt, emiatt az önmegerősítő bombáért akár függővé is váljunk tőle: hiszen büszkén láthatjuk nap végén, hogy ma is hányan jobbra húztak minket – miközben arról trükkösen nem tudósít, hogy ez az arány mondjuk 6:3200-hoz, mivel több ezren pedig balra húztak. Önértékelésünket is befolyásolhatja ezen appok használata. Egy sikeres “match” pozitív megerősítést ad, de a visszautasítás érzése könnyen rombolhatja az önbizalmat.
„A kiégést, csalódottságot jellemzően az okozza, ha fel akarjuk venni a Tinder tempóját a keresésben ahelyett, hogy jobban megismernénk az illetőt – illetve az, ha mindent elhiszünk, amit a másik „bókként” mond nekünk. Mint egyik fiatal férfi kliensem kérdezte tőlem: De miért van a lány kiakadva azon, hogy azt mondtam, komoly kapcsolatot keresek? Hiszen ez is a játék része! Most mondjam neki azt, hogy arra nem kellenél, csak meg akarlak fektetni?” – mesélte a szexuálpszichológus.
És vajon mi jön a swipe után?
A technológia fejlődésével az algoritmusok egyre nagyobb szerepet kapnak a párkeresésben, személyre szabott élményeket és tudományosan kalkulált kompatibilitást kínálva.. De vajon egy algoritmus tudja helyettesíteni az emberi intuíciót és érzelmeket?
Mit veszíthetünk, ha érzelmeinket adatokra cseréljük?
Képes-e egy algoritmus megérteni azt a pillanatnyi szikrát, amit egy mosoly vagy egy érintés jelent? A kérdés nem az, hogy megváltoznak-e a kapcsolatok, hanem az, hogy hogyan találjuk meg a helyünket ebben az új, digitális világban.
Ahogyan a technológia tovább fejlődik olyan rendszerek születnek majd, amelyek minden változó igényünkhöz alkalmazkodni tudnak és képesek lesznek olyan párkapcsolati tanácsadást nyújtani, ami minden jelenlegit felülmúlja majd. Vajon mennyire hagyatkozhatunk egy mesterséges rendszer döntéseire egy olyan területen, ahol a véletlenek, a kémia és a megmagyarázhatatlan vonzalom is szerepet játszanak?
Az egyensúly megtalálása a gépi logika és az emberi érzések között talán a modern kapcsolatok egyik legnagyobb kihívása lesz. A jelenkori változásokban, randi alkalmazások használatában pedig a kulcs abban rejlik, hogy tudatosan használjuk ezeket az eszközöket, és ne engedjük, hogy teljesen átvegyék az irányítást a kapcsolataink felett.