Beleszerettek Tenerifébe, hétszer nyaraltak ott, mielőtt végleg kiköltöztek volna
Konczlik Lilla és párja, Piskor Zoltán Pite hosszú éveket töltöttek a show-biznisz világában, majd túl a negyvenen úgy döntöttek, nyomnak egy újratervezést, és kiköltöztek Tenerifére. Most egy egészen új területen, a turizmusban egyengetik Sunwhere Tenerife vállalkozásukat; utazásszervezéssel és programokkal teszik felejthetetlenné a szigetre érkezők nyaralását.
A spanyol életérzés már az első, szigetre tett látogatáskor megfertőzte őket, de a kiköltözés előtt hétszer tértek vissza feltöltődni. Lilla elmeséli, miért is ejtette őket rabul Tenerife, és hogyan egyengetik turizmusra épülő családi bizniszüket.
Miért döntöttetek úgy, hogy egy másik országban kezdtek új életet?
Korábban mindketten megjártuk a show-biznisz minden szegletét. Én az egyik kereskedelmi tévénél dolgoztam, a párom pedig több, sikeres zenekar menedzsere volt. A munkakapcsolatból barátság, szerelem lett, majd meg született a gyerekünk, egyre több közös munkaprojektünk lett, aztán minket is elért – mint általában a negyvenes életkorban lévő embereket – az a bizonyos életközepi válság.
Hiába értünk el sikereket, talán a túlhajszoltságnak is köszönhető, már nem találtunk benne sem kihívást, sem örömet. Ekkor egy váratlan pillanatban Pite bedobta, hogy: „most van itt az ideje, hogy teljesen új életet kezdjünk!” Nem hittem neki, ma pedig már jókat nevetünk ezen. Az első utazás alkalmával beleszerettünk Tenerifébe, hétszer nyaraltunk itt. Olyan helyet akartunk, ami az Európai Unión belül van, könnyű letelepedni, és ha bármi van, legkésőbb huszonnégy órán belül haza lehet jönni.
Fontos szempont volt az is, hogy olyan hely legyen, ahol mindig meleg van, mivel nem szeretjük a telet.
Tenerifén túl is van élet a Kanári-szigeteken, ahol kedvesebbek az emberek, mint bárhol a világon
Ha meg kellene fogalmaznod, miért szerettél bele ebbe a helybe, mivel érvelnél?
A sziget gyönyörű, mi azt szoktuk mondani, hogy ez a világ legjobb felnőtt kaland parkja. Nyilván a gyerekek is jól érzik magukat, de a felnőtteknek is különös élmény. Kicsit hasonlít a korábbi, Budakeszin töltött életünkhöz, itt ugyanúgy adott az erdő, adottak a hegyek, a városok. A természeti adottságok mellett nagyon megfogott minket a helyiek életszeretete, ők máshogy élik az életüket. Nincs csillogás, pompa, minden egyszerű, nem halmoznak fel dolgokat, mégis kiegyensúlyozottak és boldogok.
Mióta kint élünk, sokkal tudatosabban vásárolunk, százszor meggondoljuk, mire van szükségünk. Az ő életszemléletük szerint „ha a jó az jó, akkor nem kell a tökéletes”. Mindig úgy nézik az adott helyzetet, hogy elsősorban nekik legyen jó és mindenki más csak ezután jön. Teljesen más prioritások mentén élik a hétköznapjaikat, és odafigyelnek arra, hogy valóban éljenek. Korábban éveket töltöttem munka miatt másokkal, ahelyett, hogy ezt az energiát a családomra fordítottam volna.
Amikor az ember benne van a taposómalomban, nem fel tétlenül ismeri fel ezt a tényt.
Pontosan. Amikor hajtasz és sok mindenhez, mindenkihez kell alkalmazkodni, amíg benne vagy a kör forgásban nem minden esetben ismered fel, hogy lemaradsz a saját életedről. Korábban bennem sem merült fel, hogy időnként tudni kell nemet mondani. Csak lépkedtünk előre, aztán Pite váratlanul nekem szegezte a kérdést: „egész életünkben másokat menedzseltünk, mi lenne, ha most magunkat menedzselnénk?”
Hogy jött az utazós vállalkozás gondolata?
Magunkból indultunk ki, amikor mi eljutottunk nyaralni valahová, általában az egy hétből két három nap volt a pihenés, utána zizegtünk, felfedeztünk. Soha nem tudunk egy hétig a homokban vagy egy medence partján feküdni, muszáj menni, látni. Minket minden érdekel: a természet, a városok, az építészet, a helyi emberek, a gasztronómia. Ezen a szigeten minden adott, mindenféle típusú nyaralónak.
Először az volt a gondolat, hozzuk el a barátainkat, majd rájöttünk, másoknak is meg akarjuk mutatni, mi miért szerettünk bele a szigetbe, így találtuk ki: élménymenedzserek leszünk. A mai napig őszintén hisszük, hogy az emberek, akik ránk bízzák a nyaralásukat, jól érzik magukat, maximálisan elégedettek, nincs hiányérzetük. Néha persze találkozunk picit türelmetlenebb vendéggel, aki a rohanó életvitele miatt mindent azonnal akar, de igyekszünk őt is a neki tetsző élménnyel elkápráztatni.
Mennyire szorította vissza a turistákat a járvány?
Ahogy kiköltöztünk, és kitaláltuk az új munkánkat, majd meglett minden engedély, szépen beütött a vírus. 2021 áprilisában érkezett a legelső vendégünk, aztán májusban senki, júniusban-júliusban két-két vendég jött, augusztusban pedig konkrétan kapkodtuk a fejünket, mennyire sokan érdeklődtek. A szállások mellett programokat szervezünk. Körbe megyünk a szigeten, felfedezünk eldugott strandokat, kirándulunk, vitorlázunk, kipróbál hatnak különböző vízisportokat.
A járvány ideje alatt mindent gondosan teszteltünk, csak olyan programot állítunk össze, amit mi magunk is kipróbáltunk korábban. Alapvetően optimisták vagyunk, még a legnehezebb időszakban is derűsen láttuk a helyzetet, annak ellenére, hogy sok vállalkozás ment tönkre. Szerencsések vagyunk, hogy túléltük, most már kijelenthetem, hogy visszaállt minden.
