Egy csomag csipesz hatszáz forint a sarkon, miért rendeljem meg négyszázért Kínából? Avagy így (nem) jártam a Temuval

A Temu csakhamar versenyhátrányba kényszerítette a hazai piaci szereplőket, erre válaszul az Ecommerce Hungary - a kereskedőket tömörítő érdekvédelmi szövetség - versenyjogi panaszt tett a Gazdasági Versenyhivatalnál piactorzítás gyanúja miatt. Az olyan egyszerű, mezei vásárlót, mint én, azonban elsőre nem ez fogja érdekelni, hanem az olcsóság és a termékek széles választéka. Így én is belesétáltam a Temu-csapdába, ám idejében felébredő lelkiismeretem épphogy visszahúzta a lábamat, mielőtt csattant volna rajta a felesleges pénzköltés és impulzusvásárlás egérfogója.

Vásárolj úgy, mint egy milliárdos!

Így hangzik a cég szlogenje, a Temu pedig kialakításánál fogva arra ösztönzi a betévedőt, hogy árra való tekintet nélkül pakolja kosarába a felületen látott dolgokat, pont, mint azok, akiknek milliárdjaik vannak. Persze van a dolognak hátulütője is, a Rutgers Egyetem kutatója, Wendy Woolson így fogalmazott erről a Voxnak: „Az olcsó dolgokkal az a helyzet, hogy a belépési küszöb nagyon alacsony. A Temu olcsón ad mindent, miközben táplálja az újdonság iránti vágyainkat is. Nem nagy ügy, ha a kézhez kapott termék nem olyan jó, mint vártuk, hiszen már maga a vásárlás is stimulál minket”.

Aki járt már az oldalon vagy kipróbálta az alkalmazást, az tudja, hogy a cipőtisztító krémtől, arcszérumtól, konyhai eszközöktől elkezdve a kompressziós zoknin, olajhőmérőn, szekrénygombon át napelemes kültéri szökőkútig mindent megtalálunk a Temun. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy minden rendkívül olcsó, vagy „épp most” árazták le.

Mivel - sajnos - korábban én is gyakori Shein- és Aliexpress vásárló voltam, és az én figyelmemet is könnyen felkeltik az egyértelműen gyanús, pirossal szedett „Csak Ma Olcsóbb!” és „95%-os Leárazás!” feliratok, ezért úgy gondoltam, teszek egy próbát a Temuval. Mi baj lehet?

Csipesztől a poháralátétig

Már az is nagyon kecsegtető volt, hogy ingyenes szállítást ígért az oldal, így nem kellett bizonyos mennyiségű dolgot bepakolnom a kosaramba, máris megvolt a fejemben a „nem fogok elkölteni egy vagyont” illúziója. Itthon általában tele van az íróasztalom kis sárga Post-It-ekkel, amelyekre cikkötleteket szoktam siettemben felfirkantani, illetve azt, mit kellene venni legközelebb a háztartásba vagy a ruhatáram bővítéséhez, ha legközelebb a belvárosban járok.

A Temura való regisztrációm után átfutottam hát a cetliket, és gondoltam, ha már az oldalon mindent is megtalál az ember, akkor megvásárolom most őket egy füst alatt. Így facsipeszt (a tésztazacskók visszazárásához), öntapadós akasztókat a fürdőszobába, popkulturális témájú kitűzőt a farmerkabátomra, AirFryer-be való sütőpapírt, fekete cipőfűzőt, vicces feliratos nesszeszert és magassarkú cipőbe való sarokpárnát pakoltam a kosaramba. Aztán persze megláttam, hogy vannak bakelit mintájú poháralátétek is, és „jaj, milyen cukik!” felkiáltással beraktam azokat is a többi mellé.

Még időben kapcsoltam

Nagyjából ötezer forintnyi dolgot szedtem össze, és még meg is dicsértem magam, hogy milyen ügyes és felelős vásárló vagyok, nem költök túl sokat, de beszerzem a szükséges dolgokat. Ez volt az a pont, ahol megszólalt egy kritikus hang a fejemben. 335 forintba kerül egy csomag bambusz csipesz, amiben húsz darab van, hasonló kiszerelésben a sarki mindenes boltban hatszáz forint körüli áron láttam a múltkor.

De várjunk, ha ingyenes a szállítás, és közben a csipesz olcsóbb, mintha helyben venném meg, hogy a csudába’ lehet, hogy ilyen alacsonyan tudják tartani az árat? Hogy lehet, hogy a Kínában legyártott, becsomagolt, hajóra vagy repülőre pakolt, Európába utaztatott és a lábtörlőmre rakott csomag olcsóbbra jön ki ennél?

Hol van ebben azoknak a fizetése, akik csomagolják, hol a csomagolás ára, a gyártási költség, az üzemanyag, a futárok munkabére és még a sok dolog, amire laikusként nem is gondolok?

Elkezdett felébredni a lelkiismeretem, éltem a gyanúperrel, hogy a mai világban, amikor minden drágul, hogy a csudába lehet, hogy én csak ennyit fizessek valamiért? Komolyan megéri nekem a kéthetes várakozás, a bő kétszáz forint spórolás, hogy cserébe nem kell elmennem a boltba csipeszt venni? Sőt, ha megnézzük, egyáltalán nem is spórolok, hiszen azok a bakelites poháralátétek úgy úsztak be a kosárba, mint a huzat, pedig alapvetően nem is akartam őket megvenni.

Úgyhogy ennél a pontnál először kivettem a kosárból az alátéteket, de ekkor jelezte a rendszer, hogy minimum vásárlási összeg azért van, különben fel se adják a csomagot. Viszont ekkorra már felzaklattam magam annyira, hogy nem kerestem cserébe más terméket, hanem következetesen kitörölgettem a kosárból a dolgokat, és jól becsuktam a böngészőt.

A Temu a következő napokban sem hagyott nekem nyugtot, sorra érkeztek a „Kosár kedvezmény”, „Kiválasztottak téged!”, „Elfogadod vagy elveszíted” és „MEGLEPETÉS” tárgyú e-mailek, melyekben további akciókkal próbált meggyőzni arról, hogy ugyan véglegesítsem már a rendelésemet. Erős maradtam, nem tettem, helyette leiratkoztam a borzasztóan irritáló levelekről, amiket látva úgy éreztem, ezek teljesen hülyének néznek, aztán pedig töröltem a fiókomat.

Így ért véget tiszavirág életű kapcsolatom a Temuval. Félreértés ne essék, egy pillanatig sem akarom magam szentté avatni, hiszen az elmúlt években sajnos jócskán kivettem a részem a felesleges fogyasztásból, ami a már említett Sheinről és társairól való rendelésekre vonatkozik. Az én sztorim inkább azt példázza, hogy senki sem tökéletes, hogy az utolsó pillanatban is dönthetünk úgy, hogy nem járulunk hozzá valaki más kizsákmányolásához, hogy soha nem késő tudatos vásárlónak lenni.

Ha nekem sikerült, másoknak is fog.