Vajon könnyebb most távkapcsolatban élni, mint húsz éve?
A globalizációnak „hála” egyre több ember keresi az országhatáron túl a boldogulást, ennek köszönhetően pedig egyre gyakoribbak a távkapcsolatok. Bár az internet és a különböző applikációk lehetőséget adnak a kapcsolattartásra, fontos tisztában lenni azzal, hogy nem feltétlenül könnyítik meg a helyzetet: olykor meg is nehezítik azt. Hogyan kezeljük a távolsági kapcsolattartást? Egyáltalán érdemes-e belevágni egy távkapcsolatba? Orosz Balázs coach, pár- és családterapeuta volt segítségünkre a kérdések megválaszolásában.
Élénken él az emlékezetemben egy történet, amit nemrég egy barátom osztott meg velem. Mindössze néhány hónapja randizott egy lánnyal, amikor kiderült: a kedvesének lehetősége lenne arra, hogy feljebb jusson a ranglétrán, a dolog szépséghibája mindössze annyi, hogy Lengyelországba kellene költöznie. Határozatlan időre. Friss kapcsolat révén tisztában voltak azzal, hogy a döntés érzékenyen érinti őket: bár a barátom a támogatásáról biztosította a kedvesét, elmondta, „régi motoros” révén tisztában van azzal, hogy képtelen lenne távkapcsolatban élni. A példájuk nem egyedi eset: számos ismerőstől hallottam már ehhez hasonló történetet. Tudatában annak, hogy szinte az egész világ ott lapul a zsebünkben a telefonunk révén, felmerült bennem a kérdés: tényleg ennyire ördögtől való 2024-ben a távkapcsolat?
A távkapcsolatok természete
Orosz Balázs coach, pár- és családterapeuta fontos felütéssel válaszol: nagyon nem mindegy, mit nevezünk távkapcsolatnak. „A távkapcsolatnak számos formája létezik. Értelmezésem szerint azt a párkapcsolatot hívhatjuk így, ahol a különélés egy megadott időtartamra vonatkozik, az valamilyen cél érdekében történik,” – magyarázza, és a teljesség kedvéért hozzáteszi: cél alatt valamiféle funkcióra, feladatra gondol, amely miatt a pár egyik tagja meghatározott időtartamra külön él a társától.
Legyen szó például egy egyetemi Erasmus-félévről, vagy egy határozott idejű kinevezésről, esetleges kiküldetésről. A cél persze önmagában a pénzkereset is lehet: különösen a nyugati országhatár mellett élőkre jellemző, hogy egy szezont külföldön töltenek. (A magyarhoz képest szignifikánsan magasabb fizetések miatt például sokan töltik a síszezont Ausztriában vagy Svájcban.) „A kisgyerekes családoknál ebben az esetben érthető, hogy – míg a pár férfi tagja külföldön keresi a betevőt, addig a női tagja itthon tartja a frontot, de természetesen ezernyi forgatókönyv létezik arra, ki-miért vállalja be a távkapcsolatot” – magyarázza a szakértő.
A távkapcsolatok legnagyobb kihívását épp a távolság, pontosabban a fizikai távolság jelenti. Orosz Balázs szerint az ember alapvető vágya a fizikai kapcsolódás, így a legnagyobb félelem a távkapcsolatokat illetően egyértelműen az, vajon milyen gyakran lesz lehetőség a személyes kapcsolattartásra. Emellett a kommunikációs nehézségek – az időeltolódásnak, esetlegesen eltérő napi rutinnak „köszönhetően”, – és a bizalom is fókuszba kerülnek ilyenkor. A technológiai fejlődésnek hála mára egyértelműen könnyebbé vált a távol lévő szeretteinkkel való kapcsolattartás, ugyanakkor – mutat rá Balázs, a képernyő nemcsak segítség, hanem akadály is lehet. Különösen hosszú távon.
Így használd a mesterséges intelligenciát, ha szeretnéd felpezsdíteni a szerelmi életed
Mindjárt hívlak, Kicsim!
„Akárcsak egyénileg, úgy a párkapcsolati életciklusban is vannak különböző fejlődési szakaszok,” – magyarázza a szakértő. Nem véletlen, hogy a párkapcsolatok kezdeti szakaszát rózsaszín ködként jellemezzük: ez a szimbiózis időszaka, amikor szinte tökéletesnek látjuk a párunkat, szívünk szerint minden szabadidőnket együtt töltenénk vele. És töltjük is, ha tudjuk! (Köszi, hormonok!)
A differenciálódás szakaszában ugyanakkor épp az elszakadás a lényeg: hogy újra felfedezzük a saját értékeinket, ezzel együtt elhatároljuk magunkat a másiktól annyira, hogy egyedül is „életképesek” legyünk.
„Ehhez az időszakhoz alapvetően társul egyfajta ijedtség, mert a pár tagjai úgy érzékelhetik, akaratuk ellenére egyre inkább eltávolodnak egymástól. Ilyenkor könnyen beleesünk abba a csapdába, hogy azt gondoljuk, a másiknak sokkal fontosabb a munkája vagy a hobbija, mint mi, magunk, holott csak arról van szó, hogy – miután felszállt a rózsaszín köd –, a szerelmünkön kívül mást is előtérbe tudunk helyezni. Ha a differenciálódás időszakában épp távkapcsolatban élünk, ezek az érzések halmozottan tolulhatnak fel bennünk. Ezt pedig az sem tudja enyhíteni, ha órákig beszélgetünk a másikkal online, hiszen bennünk marad az a bizonytalanság, amelyet – sokszor – csak a fizikai közelség tud elcsitítani” – hívja fel a figyelmet a veszélyekre a terapeuta.
A szakértő szerint minden szakasz különböző kihívásokkal, krízisekkel jár együtt, amelyek fájdalmas tapasztalatokkal járnak. „Ezeket a kríziseket pedig pokoli nehéz – szinte lehetetlen – feloldani a képernyőn keresztül.”
Mi a módja?
Orosz Balázs párterapeuta szerint épp ezért fontos, hogy már az elején tisztázzuk, milyen hosszú időtartamot töltenénk külön, és hogy mi a távkapcsolat esetleges célja? „Fontos tapasztalat, hogy a párok könnyebben gyűrik le a távkapcsolat nehézségeit, ha a különélés közös cél érdekében történik. A közös cél (például annyit pénzt keresni, hogy felújíthassuk a házat) megfelelő motivációt nyújthat mindkettejük számára, így könnyebben kezelik a távkapcsolatból adódó fájdalmas tapasztalatokat és veszteségeket, például, ha nem ünnepelhetik a születésnapjukat azzal, akit leginkább szeretnek,” – magyarázza Balázs, aki szerint tehát az a legfontosabb, hogy már az elején tisztázzuk a különélés hosszát, célját és esetleges buktatóit, hogy felkészülhessünk rájuk.
A szakértő egyúttal azt is javasolja, ha lehetőségünk van rá, szervezzünk minél több személyes találkozót, amelyek elviselhetőbbé teszik mindkét fél számára a különélést. A különböző, apró figyelmességek, esetleges ajándékok üdvözlendők lehetnek: akár virtuálisan, akár offline történnek is, de biztosíthatják a másikat arról, hogy gondolunk rá és értékeljük az erőfeszítéseit!
Ami az online kapcsolattartást illeti: legyünk következetesek, és szánjuk rá az időt és az energiát arra (bármennyire fáradtak vagyunk is), hogy minőségi időt töltsük a másik társaságában online, virtuális randevú keretein belül! „A minőség legyen a vezérelv a mennyiség helyett!” – int a szakértő, aki emellett a rendszeresség fontosságát is kiemeli, biztosítva ezzel azt, hogy ne „essünk ki” annyira a másik életéből.
A bizalom és a nyitottság is ugyanilyen fontos lehet a távkapcsolatban: igyekezzünk őszinték lenni a másikhoz akkor is, ha tudjuk, azzal (esetleg) megbántjuk a másikat! Miután a távkapcsolatok „rákfenéje” a mentális egészségre gyakorolt, negatív hatás, bátran beszéljünk a másiknak a nehéz érzéseinkről, de ugyanígy fogadjuk nyitottan azt is, ha épp a párunk viseli nehezen a külön élést!
Bár a távkapcsolat nem könnyű műfaj, számos példa utal arra, hogy a szeretet és az elkötelezettség bármekkora távolságot képes áthidalni. A technológia ma már segít abban, hogy közel maradjunk egymáshoz, ugyanakkor ne legyenek illúzióink: a párkapcsolatba fektetett munkát sem online sem offline nem lehet megspórolni.