Önámítás vagy valódi önismereti eszköz? Szkeptikusként kipróbáltam a tarot-t

Megnyerő külsőbe bújtatott szemfényvesztés?

Lehet, hogy felszínes vagyok, de engem sokszor a külcsínnyel be lehet rántani – majdnem bármibe. Ma Deva Padma, az Osho Zen Tarot elismert képzőművészének személyes ihletésű, gondosan megtervezett tarot-kártyája pedig – még mielőtt küldetése szerint „lelki táplálékot és megtisztulást” hozna – maradéktalanul kielégíti az esztétikai igényesség iránti vágyamat is. A kártyák megkapóak, de egyben zavarba ejtőek is.

Az első húzásomra készülve kezdetben ezek a kérdések visszahangoztak bennem: nem vagyok-e megvezetve, illetve nem vezetem-e meg saját magam azáltal, hogy egy pakli szép külsőbe csomagolt „jóskártyára” „bízom magam”?

Továbbá, szövegekkel foglalkozó emberként, a Tarot-kártyákra írt útmutatókat olvasva a lapok üzenetei elsőre túl általánosnak, szinte klisésnek tűntek. Ha ennyire nyitottan értelmezhetőek a lapokra írt „tanácsok”, hogyan lehetnének irányadók? Ezen a ponton elérkezettnek láttam az időt, hogy felkeressem Markó Barbara Elizát, a Tarot Kollektíva című könyv szerzőjét, hátha segíteni tud támogatást nyújtani abban, hogy hogyan és miért érdemes kibogozni a tarot szálait.

Eliza elsőként felidézte, hogy kezdetben ő is szenvedélyesen vágyott a megerősítésre, mindenbe belekapaszkodott, ami ezt látszólag megadta neki. „Ezzel pedig pont a lényeget tévesztettem szem elől, mégpedig azt, hogy a kártya is csak egy eszköz, és én vagyok a kulcs, az én intuícióm.” Ez a mondat ráerősített arra, amit én is éreztem, amikor igent mondtam a tarot-ra a legelején: nem a kártyáktól kell várnom a csodát, hiszen a tarot nem válaszokat ad, hanem kérdéseket vet fel.

És ezek a kérdések sokszor fontosabbak, mint maguk a válaszok.

A tarot mint önismereti eszköz

Egyesek szerint a tarot puszta szemfényvesztés, mások szerint játék, megint mások szerint valódi önismereti eszköz. A tarot-ról az évszázadok alatt festett sokszínű képet árnyalhatja a tény, hogy a kártya nem csak jövendőmondásra szolgál – sőt, sokkal inkább egy tükör, ami segít rávilágítani rejtett érzéseinkre és gondolatainkra.

„Az a táj, ahová beléphetünk a kártya által, igazából bennünk van – a saját belső világunkat járhatjuk be. Ez hasonló folyamat, mint belenézni a tükörbe. Valaki mindig pózba vágja magát, és csak megerősítést keres arra, hogy igen, ma is milyen szép vagyok. A tarot, ha elvárások nélkül húzunk, akkor nagyon jól használható arra, hogy találkozzunk azzal a részünkkel, amit éppen kevésbé látunk” – véli a Tarot Kollektíva könyv szerzője.

Ezt a megközelítést követve elkezdtem értő figyelemmel, elcsendesedve, az előítéleteimet minél inkább háttérbe szorítva húzni a lapokat. Nem azért, hogy konkrét válaszokra találjak, hanem azért, hogy megértsem, mik zajlanak épp bennem, milyen „tájakra” visz a kártya, vagy épp mennyire inspirál arra, hogy mélyebben magamba nézzek. Ma Deva Padma: Szakrális Nő Tarot-jának is ez a célja a leírások alapján.

A hetvennyolc lapból álló kártyacsomag és útmutató a spirituális fejlődést és az önvizsgálatot igyekszik előre mozdítani a női archetípusok hangsúlyozásával. De sikerülhet-e esetemben mindez úgy, hogy a természetfeletti világgal (még) nem vagyok kapcsolatban?

Kell-e a spirituális nyitottság?

A spiritualitását még kereső egyénként felmerült bennem a kérdés, hogy érdemes-e egy olyan tarot-val indítani, aminek már az elnevezése is utal az érzékfölöttiségre? Megismerkedve a lapokkal azonban rájöttem: a szellemekkel suttogás és a pusztán anyagi, érzéki világban való hit között számos köztes út húzódik meg, és a Szakrális Nő Tarot nem erőlteti rám a spiritualitást (már amennyiben ezt megteheti bármi egyáltalán).

Összességében a tarot-t ilyen szempontból vizsgálva, Eliza szerint „nem kell »hinni« a kártyában ahhoz, hogy profitáljunk belőle. A tarot remek asszociációs felületként működik, és jó eszköz arra, hogy egy kicsit elengedjük a tudatos kontrollt.” A cél tehát nem az, hogy higgyek valamiben, hanem az, hogy nyitott legyek arra, amit a lapok felvetnek. És hogy ebben melyik kártyacsomag segíthet leginkább?

„Nagyon sok művészek által tervezett pakli van a piacon, ami szép, de nem igazán enged be archetipikus mélységekbe. Kezdéshez a Rider-Waite tarot-t ajánlom, annak a képi világán keresztül a legkönnyebb belépni a kártyák világába” – tanácsolja a tarot-szakértő.

Egyénileg vagy csoportosan?

A tarot-t lehet egyéni gyakorlatként vagy csoportos helyzetekben is használni, mindkettőnek megvannak az előnyei. Eliza szerint „egyedül is lehet húzni, ha az ember szeretné beépíteni a meditációs gyakorlatába a képeket, de ha krízisben vagyunk, akkor erősebb élmény tud lenni, ha valaki mellettünk van, amikor elindul a párbeszéd a kártyákkal.”

Ami engem illet, az élet számos területén egyedül kell helyt állnom, így úgy gondoltam, hogy a tarot-t egyéni meditációk során alkalmazom. Az ilyen gyakorlatok során realizáltam, hogy a tarot egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy segíti az intuícióm fejlesztését. Eliza segített jobban megérteni ezt az aspektust: „a kártya nem »ért meg« minket, de segít odatalálni ahhoz a részünkhöz, ami képes az önempátiára és önelfogadásra.”

Az egyéni meditációkat követően egy-egy lapot napokon keresztül újra és újra elővettem gondolatban a csendesebb perceimben. Ez segített rávilágítani az elakadásaimra bizonyos helyzetekkel kapcsolatban, például, hogy mi gátol a továbblépésben, vagy, hogy mire figyeljek, mit erősítsek magamban a céljaim elérése érdekében.

A „véletlen” találkozások

A tarot-val való meditatív munka során többször is átéltem a „pont azt a lapot húztam, amire most szükségem van”-típusú érzést. Ez a szinkronicitás egyfajta furcsa katarzist hozott. Ezzel kapcsolatban a Tarot Kollektíva írója azt mondja, pont ez szükséges ahhoz, hogy a legszkeptikusabb emberek is megértsék:

a dolgok a helyükre esnek a világban anélkül, hogy mi a helyére tennénk őket.

A tarot-val töltött idő során rájöttem, hogy a kártyák nem ígérnek csodát, de adnak egy olyan valamit a kezünkbe, amit előnyünkre használhatunk fel. Ahogy Eliza keretezi: „a tarot egy mandala, a dolgok rendjének egyfajta kicsinyített makettje, amin gyakorolhatjuk a világba vetett bizalmunkat”.

Vagyis a tarot nem azért van, hogy megjósolja a jövőt, hanem hogy segítsen jobban megérteni magunkat és a körülöttünk lévő világot. Szkeptikusként arra jutottam, hogy ha elvárások nélkül, „lecsupaszított elmével” közelítek a lapokhoz, és eltekintek a kártyára írt üzenetek olykor klisés megfogalmazásától, a tarot valós támogatást nyújthat bizonyos helyzetekben. Nem a válaszok forrása ez, hanem a kérdéseké – és éppen a kérdések azok, amik elvezethetnek a valódi, mélyebb megértésekhez.