Egészséges mértékben mindenki szorong, így kezelheted a mindennapokban

Természetesen sok esetben a szorongás szubklinikus (azaz orvosi beavatkozást nem igénylő) mértékű, és talán nincs is olyan ember, akit időnként ne érintene. Az alábbiakban arról lesz szó, hogyan kezelhetjük a hétköznapi, nem patológiás szorongást, és mit érdemes tudni róla.

Miért szorongunk?

Ha bármi potenciálisan fenyegeti a jóllétünket, akkor arra félelemmel reagálunk – ez az érzés azért fontos, mert hatására olyan változások következnek be a szervezetünkben, amelyek elősegítik, hogy hatékonyan reagáljunk a veszélyt jelentő eseményre. Például megküzdjünk a ránk támadó kutyával, vagy elfussunk előle. A szorongás egy nagyon hasonló érzés, ám itt gyakran nincs konkrét tárgya a félelemnek, inkább csak egyfajta balsejtelem.

Például tudjuk, hogy a főnökünk szeret mindenkit kiosztani az értekezleten, ezért a meeting előtt már kényelmetlen testi tünetek – például szapora szívverés, izzadás, izomfeszülés – formájában jelentkezik nálunk a szorongás.

A főnökünk még nem szidott le minket, tehát nincs konkrét veszélyhelyzet, ám a szervezetünk már felkészül a szituáció adekvát kezelésére. Lámpaláznál hasonlóan érezhetünk. Nem sültünk még bele a szövegünkbe – ez jó eséllyel be sem fog következni -, de már felkészülünk. Úgy tűnik, szorongásszintünk meglehetősen állandó. Tehát vannak olyan emberek, akik gyakrabban, kisebb stresszorok hatására is átélnek szorongást, míg mások még fenyegető helyzetekben is nyugodtak.

Van, aki egy hullámvasútra nem mer felülni, más pedig autóversenyzőként keresi kenyerét. Amíg egyik állapot sem túlzó – tehát valaki nem extrém módon szorong, illetve nem extrém vakmerő, addig ezek csak izgalmas egyéni különbségek. Emellett az is megfigyelhető, hogy fenyegetettség-érzetünk, és az, hogy adott helyzetben mekkora szorongást élünk át a hatására, attól is függ, mennyire tartjuk magunkat alkalmasnak a stresszorral való adekvát megküzdésre. Minél inkább, annál kevésbé szorongunk.

Így urald!

Néhány tipp, amivel úrrá lehetünk a hétköznapi helyzetekben jelentkező – tehát nem patológiás mértékű - szorongáson.

1. Keressünk fel mentálhigiénés szakembert! Ahogy a bevezetőben írtam, van az egészséges mértéket már meghaladó szintű szorongás, és vannak diagnosztizálható szorongásos kórképek, de ez nem azt jelenti, hogy hétköznapi helyzetekben, kezelhető mértékben jelentkező szorongással nem kereshetünk fel szakembert. Adódhat például egy olyan szituáció, amely újfajta megküzdési módokat kíván, amelyhez szükség lehet professzionális külső támogatásra. Például mindig is nagyon izgulós vizsgázók voltunk, aztán hírtelen, tíz év után a munkahelyünk elküld minket egy továbbképzésre, ahol újra vizsgahelyzetbe kerülünk. Felnőtt fejjel lehet, hogy már azt érezzük, szeretnénk jobban kezelni a drukkot.
2. Ismerjük fel, mikor fogunk szorongani! Az már fél siker, ha előre tudjuk, hogy bizonyos tipikus helyzetek – repülőút, orvosi vizsgálat, első randevú – szorongást fognak kiváltani belőlünk. Ha ez kezelhető mértékű, akkor már az rengeteget segít, ha tudjuk, hogy meg fog történni, és elfogadással reagálunk rá. Sokszor ugyanis a szorongástól való félelem tesz minket még feszültebbé.
3. Igyekezzünk kerülni a szorongást okozó helyzetekben az érzetet tovább fokozó dolgokat! Például a randira inkább úgy induljunk, hogy tíz perccel előbb érkezzünk, mintsem, hogy még azzal is idegesítsük magunkat, hogy késésben vagyunk. Vagy a nagy vizsga előtt inkább aludjunk rendesen, ahelyett, hogy reggel három kávét iszunk, ami csak növeli a pulzusunkat. Ha orvoshoz megyünk, jó előre készítsük össze a leleteinket és tervezzük el, mivel és milyen útvonalon megyünk, hogy rendben odaérjünk. Ezek csak példák, a lényeg az, hogy ha eleve aggódunk, akkor igyekezzünk ne szaporítani a minket érő stresszorokat.
4. Az előző ponthoz kapcsolódik, hogy jó, ha a nagyobb szorongást okozó események előtt kellő felkészülést adunk szervezetünknek. Ha kicsit félünk a repülőutaktól, akkor lehetőleg már előtte pihenjünk, végezzünk valami kellemes tevékenységet, együnk rendesen tápláló ételeket és a többi. Minél inkább kizsigereltek vagyunk fizikailag és mentálisan, annál erősebben élhetjük meg a szokásos kisebb szorongásainkat is.
5. Egyes kutatási eredmények szerint a koffein, a nikotin és egyes kábítószerek rontják, vagy akár ki is válthatják a szorongást, míg az egészséges, vitamindús étkezés és a rendszeres sport enyhíthetik még azok tüneteit is, akik már valamilyen klinikailag is diagnosztizálható szorongásos zavarban szenvednek. Emellett bizonyos meditációs vagy relaxációs technikák is sokat segíthetnek a szorongás kontrollálásában. Érdemes ezekről tájékozódni, és alkalomadtán bevetni őket.
6. Ne felejtsük el, hogy minél többször kerülünk egy potenciálisan fenyegető helyzetbe, amit megoldunk, annál könnyebben fogjuk azt kezelni, azaz annál kevésbé szorongunk miatta a jövőben. Ha egy új munkahelyre kerülünk, ahol hetente kell prezentációt készítenünk, pár hónap múlva már vélhetően nem fogunk szorongani az újabb megmérettetés előtt, és ha élethelyzetünk hirtelen megkívánja, hogy folyton repülőre üljünk, egy idő múlva már valószínűleg fapofával várjuk majd a felszállást. Tehát tulajdonképpen nem a stresszor változik, hanem másképp értékeljük, mennyire vagyunk képesek megküzdeni vele, hiszen, a fent felsorolt esetekben például, van egy múltbeli tapasztalatunk arról, hogy megoldottuk a helyzetet. Ilyen értelemben tréningezhetjük is magunkat a szorongással való megküzdésre.