előfizetésem
Hírlevél
Szorongás nélkül kapcsolódni - A csoportterápia ereje
Szerencsére egyre „divatosabb” pszichológushoz járni, ami nem csak azért fontos, hogy saját magunkat jobban megismerjük, hanem azért is, hogy emberi kapcsolataink is javuljanak. Ez utóbbira – és sok minden másra is – remek lehet egy csoportos módszer.
A csoportterápia története közel száz évre nyúlik vissza. Egyik úttörője a pszichodráma alapító atyja, Jacob L. Moreno volt az 1930-as évek elején, de sokat tett népszerűsítéséért a személyközpontú terápiás módszer megalapítója, Carl Rogers, a híres szociálpszichológus, Kurt Lewin, és a ma is élő, világhírű terapeuta-író, Irvin D. Yalom is. Utóbbinak egyik regénye, a Schopenhauer-terápia kifejezetten a csoportozás erejéről szól.
Nehéz és könnyű helyzetben is vagyok, amikor a csoportozás lélektanáról kell írnom, ugyanis három éve magam is lelkes tagja vagyok immár a második csoportnak. Egyfelől tehát van saját élményem, és sok mindent tudok mondani arról, milyen személyes előnyei lehetnek egy emberi közösség erejével gyógyulni, fejlődni, másfelől elfogult vagyok, mert nekem sokat adott ez a terápiás forma. Pszichológusként ráadásul szakmai szemmel is figyelem a folyamatot – habár a saját önismereténél az embernek azért vannak vakfoltjai.
A cikkhez Szabó Gabi kiképző pszichodráma vezetőt, szupervízort, MCC coachot, a Watson Coaching alapítójának segítségét kértem, hiszen ő maga nem csak számtalan csoport tagjaként, hanem azok vezetőjeként is több mint harminc éves tapasztalattal rendelkezik.
Komáromi Alexandra: „India és az indiai tánc segített abban, hogy elfogadjam roma származásomat”
Többféle csoport és módszer
Ma már nagyon sokféle módszerben találunk különböző képesség- vagy önfejlesztő csoportokat, melyeknek más és más célja lehet. Vannak egynapos vagy egy hétvégét felölelő munkahelyi tréningek, vezetői tréningek, kisebb létszámú coaching csoportok, és vannak egyes pszichológiai iskolák módszertanát követő önismereti vagy kiképző csoportok is.
Bár konkrét, specifikusabb célokra létrehozott coaching szemléletű csoportok kisebbek is lehetnek, és egy vezető is tarthatja őket, a nagyobb léptékű, másfél-két évet is felölelők jellemzően tizenöt fő körüli létszámmal dolgoznak, és egy férfi, illetve egy női vezetőjük van. Ha pszichoterápiás csoportról beszélünk, akkor feltétel, hogy az egyik vezető pszichoterapeuta végzettséggel rendelkezzen az adott módszerben (tehát például pszichodráma- vagy személyközpontú pszichoterapeuta legyen).
„Magam is vezetek százötven-kétszázötven órás önismereti pszichodráma csoportokat, ahol a tagok elköteleződnek a rendszeres, céljaikat, témáikat feldolgozó munkára. Ezek erős, intenzív élmények. Léteznek rövidebb idejű, speciális céllal működő coaching csoportok, ahol a csoporttagok hat-nyolc alkalommal dolgoznak együtt, jellemzően egy-egy, a jelenben aktuális kérdésen, a vezető és a csoport támogatásával, cselekvésorientáltan, pszichodramatikus módszertannal.
A különbség ott van, hogy a hosszabb önismereti munkában feldolgozzuk a múltból hozott akadályainkat, míg a coaching csoportban azon dolgozunk, mit tudunk már holnap másként tenni, mit tudunk magunkból a jelenben mozgósítani” – mondja Szabó Gabi.
A százötven-kétszázötven órás csoportokban általában havonta - ritkábban kéthetente, vagy még ritkábban hetente - egy napon (ami általában hétvégére esik) találkoznak a résztvevők. Emellett gyakori, hogy a csoport évente egy-két alkalommal egy hosszabb, teljes hétvégés elvonulásra is elmegy. Ha valaki jelentkezik egy csoportba, akkor részt kell vennie egy első interjún a vezetőkkel.
Ez nem felvételi beszélgetés, elsősorban a motivációjára kíváncsiak, felmérik, hogy mennyire gondolja komolyan a csatlakozást, illetve a vezetők figyelnek az alakuló csoport megfelelő dinamikájára, kiegyensúlyozott összetételére is. Mivel a különböző mentális zavarokkal élők speciális feltételeket igényelnek, ezért a sima önismereti csoportot nem is javasolják nekik, de számukra is több csoportozási lehetőség érhető el.
Ebben az önismereti formában jellemzően az első két vagy három alkalmat követően van lehetőség dönteni arról, hogy maradunk-e vagy sem. Ennyi idő alatt már átlátjuk a módszer lényegét, belekóstolunk abba, milyen élmény együtt dolgozni, megtapasztaljuk saját reakcióinkat, elkezdjük megismerni a többieket.
Ezért változtatja meg Giséle Pelicot esete mindazt, amit a nemi erőszakról gondolunk
Jó esetben azt is látjuk, hogyan illeszthető be az életünkbe a rendszeres találkozás, illetve az is, hogy anyagilag megengedhetjük-e magunknak hosszú távon is, hogy a csoport tagjai maradjunk (bár a csoportozás jelenleg az egyik leginkább megfizethető önismereti forma, és az egyéni terápiánál lényegesen olcsóbb). Az elköteleződés tehát egy komoly döntés, amit érdemes alaposan átgondolni.
Ha pedig igent mondtunk, akkor maradjunk is: ez így tisztességes a többiekkel, a vezetőkkel, és azokkal szemben is, akik nem jutottak be az általában hamar betelő helyekre - a legtöbb önismereti csoport ugyanis zárt, tehát menet közben nem lehet csatlakozni. Ez nem lenne célirányos, hiszen – eltekintve bizonyos speciális helyzetektől – a csoportos önismeret egy folyamat, amelyben emberek egy meghatározott csoportja együtt halad, együtt változik és fejlődik.
Természetesen nagyon sok múlik a vezetőkön is, fontos, hogy ők képzettek és tapasztaltak legyenek, átlássák a csoportdinamikát és jó legyen a „kémia” köztük és a tagok között, illetve egymással is jól kooperáljanak.
Valami mást csinálni
Szabó Gabi saját mesterét, Max Claytont említi, akinél a pszichodráma-vezetés módszertanát sajátította el: „Ő azt mondta, a kérdés mindig az, akarok-e felállni és valami mást csinálni? Ha már ez a gondolat megfogalmazódik valakiben, az jó kiindulópont lehet. Ekkor sem kell egyből elköteleződni, hiszen a különböző módszereket ki lehet próbálni, megtapasztalni, egyik vagy másik mennyire áll hozzánk közel.
A csoport segíthet abban, hogy ránézzünk a kapcsolatainkra, megdolgozzuk azokat a helyzeteket, szerepeinket, amikkel nem vagyunk elégedettek. Kísérletezhetünk új megoldásokkal, kipróbálhatjuk, mit lehet másként csinálni, és az új megoldás hogyan hat a szereplőkre. Mindezt egy egymást támogatni akaró közegben tesszük, ahol önmagunk lehetünk, nem kell figyelni, hogy az, ahogyan viselkedünk, mindenkinek megfelel-e. A csoport elfogadó, kapcsolódó, bátorító.
Egy olyan világ, ahol a legjobb énünket erősítjük.
A csoportnak tehát erőteljes szocializációs szerepe is van. Nem csak kapcsolódhatunk másokhoz, illetve megtapasztaljuk, mi jellemző ránk emberi viszonyainkban, de változni is tudunk, elsősorban pedig jobban elfogadni és szeretni önmagunkat és másokat. Erőteljes élmény lehet felismerni, hogy a problémáinkkal sem vagyunk egyedül.
A modern ember betegsége, hogy úgy érzi, sosem ér a feladatai végére
Sajátos dinamizmus
Szabó Gabi azt is kiemeli, hogy egy csoportban mindenkinek lehetősége van a saját ritmusában „megérkezni”, azaz elkezdeni az önismereti munkát. Nem baj, ha nem rögtön mondjuk el a problémánkat, sőt, az sem, ha nem is rajzolódik még ki előttünk, mivel dolgoznánk szívesen. Már az is nagyon sokat mélyítheti az önismeretünkön, ha másokat figyelünk, hallgatunk.
„Kipróbálhatjuk, el tudunk-e lazulni, tanulni, szorongás nélkül kapcsolódni. A csoportmunkában az a legjobb, hogy mások témái is elindíthatnak bennünk változásokat, kiérlelhetik a saját témáinkat, vagy segíthetnek megdolgozni azt.”
Gabi évtizedek óta foglalkozik pszichodrámával, ez a csoportos módszer tehát különösen közel áll hozzá, mert, ahogy fogalmaz, a dráma számára egy különleges élmény. „Ahogy Moreno mondja: „a pszichodráma az igazság színháza! A módszer, ami a lélek igazságát cselekvéssel tárja fel!" Mert nem csak az a fontos, hogy mit tudunk magunkról, hanem az is, hogy mit cselekszünk magunkért! Egy csoportban, a csoport által, hogyan tudunk megújulni, megváltozni, erősebben kapcsolódni az életerőnkhöz.”
