Tanuld meg elengedni a testedben lévő feszültségeket, és szabadítsd fel a rejtett energiáidat a szomatikus testmozgás segítségével
Az emberi test működésének megismerése és megértése régóta foglalkoztatja a tudósokat, orvosokat és táncművészeket. Gál Eszter táncművész és táncpedagógus közel harminc éve foglalkozik testtudati munkával, amelynek támogatásával mélyebb szinteken kapcsolódhatunk saját szómánkkal, vagyis testünkkel.
1997 óta nemcsak a táncosoknak, hanem bárkinek segít, aki szeretne harmonikusabban és tudatosabban létezni a testében, illetve szakmai tudását a 2023-ban indult Somatic Dialogues Acedemy oktatójaként adja tovább. „Úgy vagy jó, ahogy vagy, csak dolgozz magadon, hogy meglásd, hogyan élhetsz könnyebben a testedben”, ahogy a szomatikus munka jelmondata is tartja.
A szomatika rövid története
A szomatika szó Thomas Hannától ered, aki a görög soma, vagyis „test a maga teljességében” kifejezésből alkotta meg. A szomatikus vagy testtudati munka lényege, hogy mozgás közben vagy nyugalmi helyzetben a testi érzékelésre irányítjuk a figyelmünket. Az így létrejövő testtapasztalat kizárólagosan a sajátunk, hiszen a szómánk csak a miénk, és rajtunk kívül soha senki nem fogja tudni, mit érzünk valóban a testünkben.
A testem nem (csak) én vagyok - a modell-look társadalmi kontextusa
Az egészség ilyen típusú megközelítése több mint százéves múltra tekint vissza. Az úttörők nemzedéke orvosokból, pszichológusokból, színművészekből, filozófusokból és gimnasztika tanárokból állt, akik célja a testben való jóllét mellett önmaguk gyógyítása volt. A testismeret szorosan összefügg az orvoslással, idegtudománnyal, és a fő kérdés mai napig az, hogy hogyan mozogjunk könnyedebben, szabadabban és hogyan éljünk egészségesen, minél hosszabban.
Rudolf Von Laban például azt vizsgálta, hogy a gyári munkások között miért van olyan, aki bizonyos idő alatt mozdulataival több produktumot képes előállítani, mint mások. A mozgásanalízissel pedig a hatékony munkavégzés titkát szerette volna feltárni. A sok kutatást követően megjelent az új generáció, a táncosok nemzedéke. Nekik köszönhetően jutott el oda a szomatikus munka, amelyet ma is ismerhetünk.
Az ötvenes és hatvanas években az előadó- és táncművészek elkezdték tudatosabban és gazdaságosabban használni a testüket, részben azért, hogy kevesebb sérülés történjen. Olyan testrenddel kezdtek el dolgozni, amitől könnyebbé vált a mozgás. A célt pedig a testükben való jóllét jelentette, amely segítette őket kiteljesedni a művészetben, önkifejezésben. A kérdés nem az volt, mire lehet még képessé tenni a testet, hanem hogy mit mond.
A szomatika komplex iskolái
A szomatikus munka nem feltétlenül jelent mozgást, hiszen sok és többféle iskolája létezik. Egyes esetekben például elég egy széken ülve végezni a vezetett ellazulást. Megfigyelések alapján ha a testünkre koncentrálunk, a figyelem általában a légzésre irányul elsőként, amely segít „megérkezni”, tudatosítani a jelen pillanatot.
„A szomatika segít a táncművészeknek, hogy képesek legyenek bármilyen mozgásrendszerhez kapcsolódni. Azonban nemcsak nekik szól, hanem bárkinek, akit érdekel a saját testének mélyebb szinteken való megismerése” - emelte ki Gál Eszter. Elmondta, hogy a szomatikus megközelítés lényege a rendszerszintű gondolkodás, például ha fáj a térdünk, akkor nem feltétlenül a térdet átmozgató gyakorlatokat kell végeznünk, hanem a teljes testünkkel dolgozva oldhatjuk fel a problémát.
Az egyik hazánkban is jobban ismert szomatikus iskola a Joan Skinner nevéhez fűződő Skinner-féle ellazulás. Lényege, hogy a testünkben lévő, úgymond felesleges feszültségek elengedésével olyan energiákat szabadítsunk fel, amelyeket mozgás közben újból felhasználhatunk. A technika fókuszában az ellazulás, a dinamikus testrend, a mozgástechnikai fejlődés és a kreatív alkotói folyamat áll.
Ezt a módszert, ahogy a Body-Mind Centeringet® inkább előadóművészek, táncosok alkalmazzák, hogy minél önkifejezőbbek lehessenek, miközben vigyáznak a test egészségére is. „A szomatikus iskolák egyben gyógyító rendszerek, amelyeket a szakemberek pszichoterápián vagy mozgás- és táncterápián is alkalmaznak, de bárki számára elérhetők” – monda Gál Eszter.
Hozzátette, hogy hazánkban is elérhető a Feldenkrais módszer, amely során egyszerű gyakorlatsorok mentén figyeljük meg testünket, és bizonyos mozgások mentén, akár hangosan kimondva tudatosítjuk, amit érzünk a mozdulatok végrehajtása alatt. A másik ismert lehetőség az Alexander-technika, amelyben főleg a nyak, a fej és a vállak kapcsolatát szemléljük, a testtartás javítását célozva.
„A szomatikus rendszerek sokszor egymás mellett működnek. A Somatic Dialogues Academy képzésünk például a Body-Mind Centering®, a Laban Bartenieff Movement Analysis® és a Skinner Releasing Technique® iskolákra épül, kiegészülve kontaktimprovizációval” - hangsúlyozta a szakember.
Szomatika és más mozgásformák
„Egyéb mozgásformákkal ellentétben a gyakorlás legtöbbször a „nem csinálással” kezdődik. Megfigyeljük testünkben a mozgásaink kivitelezésében berögzült mintákat, amelyek általában problémát vagy épp sérülést okoznak. Ezeket tudatosítjuk, majd új mintákat alakítunk ki.
Ez gondolatban, úgymond elképzelt irányok mentén történik a testben, azaz a mozgást nem végezzük, csupán figyeljük, hogy az elképzelt, vizualizált mozgás mit okoz bennünk. Engedjük, hogy újratanuljunk és új ideg-izom kapcsolat épülhessen ki.” A számunkra szimpatikus szomatikus iskolák neveivel érdemes oktatókat, közösségeket keresni, hogy nekiláthassunk a gyakorlásnak.
Az órák legtöbbször csoportosan zajlanak, így nem egyedül, hanem másokkal együtt vagyunk a folyamatban. Irányítottan könnyebb gyakorolni, viszont bizonyos elemeket, például a Skinner-féle ellazulásban használt egyik képet, az elképzelt fejfonalakat bárhol gyakorolhatjuk. A módszer lényege, hogy gondolatban „függesztjük” önmagunkat, fejtetővel az ég felé törekszünk, így könnyítve a testtartást, a mozgást és akár a súlyérzetet is.
Gál Eszter elmondta, hogy az órákon ott helyben is érezzük a gyakorlás hatását, de a tanultak később is visszaköszönnek, sőt idővel beépülnek az életünkbe.
A szomatikus munkának nincsen egy bizonyos végcélja. Azt gyakoroljuk, hogy belekerüljük a folyamatba, és maga a folyamatban lét fejti ki hatását.
„A tudatosság csíráit ültetjük el, amelyek a rendszeres gyakorlás eredményeként kihajtanak. Ez pedig a teljesség irányába vezet” - magyarázza az oktató.
A szomatikus iskolák irányokat mutatnak, sokszor nem is szabják, hogy konkrétan mit kell csinálni, és nem is számít, hogyan néznek ki a mozdulataink. Nincsenek ászanák vagy erősítő gyakorlatok, hanem mélyebb szintű tudatosítás. Akár a villamoson utazva vagy mosogatás közben is megfigyelhetjük egyes testrészeinket.
Az érzékelt dolgok mentén képesek leszünk informálódni arról, mi történik bennünk, és a szerzett tudással felszabadíthatjuk testünket a rosszul rögzült minták fogságából. Ha eljutunk odáig, hogy minden nap mozgással és odafigyeléssel teszünk testi egészségünkért, jó úton haladunk.