Mindenkinek más arcodat mutatod, hogy beilleszkedhess? Lehet, hogy szociális kaméleon vagy
Mindannyian szeretetre és elfogadásra vágyunk. A gondok akkor kezdődnek, amikor a másoknak való megfelelés igénye árnyékot vet a valódi identitásunkra. A szociális kaméleonok profin elemzik a környezetüket, majd a viselkedésüket módosítva hangolódnak rá a többiekre, azonban mindeközben el is távolodnak önmaguktól.
Bizonyos helyzetekben kevesebbet mutatunk a valódi énünkből, ez természetes. Az autenticitás abszolút hiánya azonban az önmagunkkal, és a szeretteinkkel kialakított kapcsolatunkra is rendkívül káros hatással lehet. Rendszeresen mások kedvében járva próbálod szerethetővé, elfogadhatóvá tenni magad? Lehet, hogy te is szociális kaméleon vagy, de egy percig se aggódj, Kollár Anna self-love coach közreműködésével segítünk megtalálni a valódi színeidet!
A beolvadás művészete
A kaméleonok pillanatok alatt képesek megváltoztatni a bőrük színét és mintázatát a környezeti tényezők hatására. Az emberek között járó kaméleonok olyan személyek, akik társadalmi kontextustól függően alkalmazkodnak ahhoz, ahogy szerintük mások észlelik őket. Általában jól kijönnek másokkal, hiszen éles szemmel figyelik, hogy milyen vélt vagy valós elvárásoknak kell megfelelniük ahhoz, hogy kedveljék őket, így a különféle társaságokban egészen más emberként viselkednek.
A szociális kaméleonok jelensége egy skálán mozog, amelynek az egyik végén azok vannak, akiket teljes mértékben hidegen hagy, hogy jó benyomást keltenek-e vagy sem, míg a másik végén azok, akik a beilleszkedés érdekében mindig és mindenhol görcsösen idomulnak hozzá a közegükhöz. Az átmenetben olyan személyeket találunk, akik csak az életük egyes területein, például a munkahelyükön igyekeznek álarcot húzva lenyűgözni másokat, míg hazaérve már a valódi önmagukat adják.
Az önmonitorozás arra utal, hogy az egyén mennyire érzékeny a társas helyzetek elvárásaira, és mennyire alakítja ennek megfelelően a viselkedését. Akinél már gyerekkorában magas szintet ért el ez a fajta védekezés, valószínűbben válik szociális kaméleonná. Ugyanakkor „a szélsőségesen magas szintű önmonitorozók szociopaták és szélhámosok, akik bármit mondanának vagy tennének azért, amit éppen akarnak.” – véli Dr. Mark Snyder, a Minnesotai Egyetem szociálpszichológusa.
Akire kevésbé jellemző az önmonitorozás, az társadalmi következményektől függetlenül hű tud maradni önmagához és az értékeihez. Mindazonáltal az extremitás ebben az esetben sem kedvező, hiszen „a szélsőségesen alacsony szintű önmonitorozók megszállottak módjára, makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy mindig igazuk van.” – magyarázza a professzor. Létfontosságú, hogy képesek legyünk az alkalmazkodásra, de vajon hogyan őrizhetjük meg a valódi énünket mindeközben?
A pozitív belső monológ az öngondoskodás fontos része, így lehetsz kedvesebb önmagadhoz
Légy önmagad, mindenki más foglalt
A kaméleon-jelenség egyfajta megküzdési mechanizmus, amelynek a bizonytalan kötődési mintázatoktól kezdve az alacsony önértékelésig számos oka lehet, és amelynek feloldásához komoly önreflexív munkára van szükség. Kollár Anna self-love coach a megfelelési kényszer szerepét emeli ki: „Dr. Máté Gábor szerint gyermekként két alapvető vágyunk van: az önazonosság és a kötődés. Amennyiben viszont választásra kényszerülünk, inkább döntünk a valahova tartozás érzése mellett.”
Eszerint ha valakit nem bátorítanak egészen kicsi kora óta arra, hogy szabadon mutassa meg a valódi önmagát, akkor az elfogadottság, vagyis a túlélés érdekében az évek során hajlamos lehet kaméleonként a környezetéhez igazítani a személyiségét. A szakértő ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy felnőttként már biztonságos teret teremthetünk magunknak az önazonosságra, a belső gyermekünkkel való kapcsolódásra: „Mi vagyunk azok a felnőttek, akikre gyerekként szükségünk lett volna.”
Nem érdemes úgy leélni egy életet, hogy az ember nem azonos önmagával. Autentikusnak lenni hősies vállalás, amely egyúttal biztosítja, hogy megtaláljuk a számunkra megfelelő embereket, akik mellett látva, elfogadva és szeretve érezhetjük magunkat. Szociális kaméleonként különösen nehéz út állhat előttünk, hiszen korábban talán sosem kapcsolódtunk a vágyainkhoz és a szükségleteinkhez, de kellő tudatossággal, apró lépéseket téve visszatalálhatunk a valódi énünkhöz.
Ki vagyok én? Szeretem a citromos fagyit, vagy csak a társasági nyomás hatására választottam? Ez most én vagyok, vagy csak azért csinálom, hogy megfeleljek valakinek? Kollár Anna szerint miközben az ehhez hasonló kérdésekre keressük a válaszokat, érdemes figyelnünk a testünk megérzéseire: „Ha nem érzed a tested minden porcikájában az igenlést, akkor általában nemleges a válasz, az önmagadról való lekapcsolódás, a saját igényeid elfojtása pedig komoly testi és lelki károkat okozhat.”
„Aki itt magára ismer, annak türelemre, valamint nagyfokú önegyütérzésre van szüksége. Kedvességgel kell fordulnia önmaga felé, és el kell fogadnia, hogy gyerekként a megfelelés volt a megoldás számára – ezen lehet változtatni, de a gyógyulás időbe telik.” – véli a szakértő, aki azt is hangsúlyozza, hogy miközben megértéssel igyekszünk megadni önmagunknak mindazt, amire gyerekként szükségünk lett volna, mindenképp érdemes igénybe vennünk egy pszichológus támogatását is.