Mit jelent ma szinglinek lenni, és mennyiben múlik ez a saját döntésünkön?

Dr. Rövid Irén szociológus elkészítette Magyarország szinglitérképét, tapasztalatait cikkünkben összegzi
Dr. Rövid Irén szociológus elkészítette Magyarország szinglitérképét, tapasztalatait cikkünkben összegzi
Fotó: Illusztráció: Rácz Evelin

Bridget Jones és Mark Darcy, Chandler és Monica, Han Solo és Lea – bár kamaszkorunkban az ő szerelmükkel posztereztük ki a szobánk falát, és epekedve vártuk, hogy megérkezzen a saját Darcy-nk, az elmúlt években nagyot fordult a világ. Ma már sokaknak szimpatikusabb Samantha, Erin Brokovich és Robin (aka Rebel Wilson) személyisége, akik a „sanyarú magány” helyett megmutatták, milyen felszabadult lehet egy önálló, független nő. Vajon mennyire valósághű az, amit a filmekből tanultunk a párkeresésről? Dr. Rövid Irén szociológus elsőként készítette el Magyarország szinglitérképét, ami választ ad a kérdéseinkre.

Irén tanulmánya három évvel ezelőtt nyerte el végső formáját a doktori kutatómunkája részeként, – és nem véletlenül – Valentin-nap alkalmából debütált. Az elemző-kutató a saját környezetét vizsgálva jutott el a kérdéshez, amivel szinte mindannyian találkozunk: hogy lehet az, hogy napjaink egyik legfőbb kihívásává vált a párkeresés? Mi az oka annak, hogy sokan nehezen találják meg azt az embert, akivel szívesen leélnék az életüket?

Irén elsőként különválasztotta az „egyedülállók” és a „szinglik” fogalmát – hiszen előbbi statisztikai értelemben az egyedül élőket jelenti csak - , majd a hazai és külföldi kutatásokat felhasználva a népszámlálás eredményeit szűkítette saját szempontjai alapján a 20-39 éves, valamint a 40-49-es korosztályra. Így született meg Magyarország első szinglitérképe, ami településekre bontva mutatja meg, hányan hajtják egyedül nyugovóra a fejüket esténként. Mint kiderült, a szinglik száma és népességen belüli aránya Budapesten és a nagyvárosokban a legmagasabb – Szeged, Debrecen és Pécs is jeleskedik – a fővárosban konkréten minden negyedik fiatal felnőtt egyedül van.

Döntés vagy kényszerállapot?

Vajon minek köszönhető az, hogy így megnövekedett a szinglik száma az utóbbi időben? Irén szerint fontos tisztáznunk, hogy a szingliség többnyire egy „kényszerállapot”, vágyunk társra, de nem találunk számunkra megfelelő partnert, de van, amikor választás kérdése, és az új tendenciák részben összecsengenek a filmekből ismert ambiciózus nők képével.

„Míg korábban a családalapítási vágy játszotta a főszerepet, az utóbbi időben az egyéni érdekek kerültek előtérbe, több helyen és szerepben kell helyt állnunk, mint korábban. Egyre többen döntenek úgy, hogy a karrierépítést a párkeresés elé helyezik, amihez nagyban hozzájárul az is, hogy megnőtt a tanulással töltött idő hossza. Ahhoz, hogy a munkaerőpiacon kedvező helyzetbe kerülhessünk, fontos a jó végzettség. Ez a párkeresés szempontjából is kulcskérdés lehet, hiszen egyre nagyobb a verseny ezen a téren is.

Ha ugyanis a záróvizsga letételéhez mondjuk 5-6 évnyi tanulás kell, automatikusan későbbre tolódik a házasságkötés és a gyermekvállalás, de persze nem szabad általánosítani, lehet, hogy épp az egyetemi tanulmányok idején ismerjük meg az igazit.”

glamour plusz ikon Itt a bizonyíték: a digitális detox a legjobb dolog, amit a mentális egészségedért tehetsz

Itt a bizonyíték: a digitális detox a legjobb dolog, amit a mentális egészségedért tehetsz

Túl okos vagy egy párkapcsolathoz?

„A kutatásom alapján azt tapasztaltam, hogy a szinglik körében az átlagnál jóval több a diplomás. A 20–39 éves szinglik 43 százaléka rendelkezik felsősfokú végzettséggel, holott az összlakosságnak mindössze 22 százaléka diplomás. Ez magyarázhatja a szinglik területi elhelyezkedését is, hiszen sokan a tanulmányaik miatt költöznek nagyvárosokba, és később ott is építenek karriert. Azért érdemes arra is utalni, hogy a nagyobb városokban értelemszerűen ez a fiatalabb korosztály eleve nagyobb számban fordul elő” – meséli a szakértő.

Mások által csinosnak mondott hölgy keresi nem dohányzó párját

Irén idén márciusban a Randivonal társkereső oldallal közös kérdőíves kutatást végzett, az ott regisztráltakkal is felvette a kapcsolatot.

„A Randivonalon végzett kutatásunkból kiderült, hogy az elvárások tekintetében nem a vonzó külső szerepel az első helyen. Persze, fontos, de a többség előbbre sorolta a megbízhatóságot, a szerelmet, az új élményekre való nyitottságot, az intelligenciát és a kompromisszumkészséget. Talán meglepő lehet, de az egzisztencia, valamint a magas iskolai végzettség a lista végén szerepeltek: relatíve kevesen jelölték meg igényként – és közülük is elsősorban nők -, hogy párjuk saját otthonnal rendelkezzen, felsőfokú végzettsége legyen és jól keressen.”

Irén álláspontja a felméréssel kapcsolatban: az emberek több mint harmada a szívére hallgat. A logikus döntés még a tudatos párkeresők esetében sem jellemző, mindössze tízből egy kitöltő hallgat előbb az eszére, mint a szívére, amikor randizni megy. Emellett az is kiderült, hogy minden negyedik társkereső teljes mértékig hisz abban, hogy létezik az igazi, ugyanakkor minden ötödik gondolja úgy, hogy az igazi nem létezik, hanem közös munkával lehet azzá válni.

glamour plusz ikon Steiner Kristóf: „Már nem ahhoz mérem magam, hol vagyok ahhoz képest, ahol mások tartanak”

Steiner Kristóf: „Már nem ahhoz mérem magam, hol vagyok ahhoz képest, ahol mások tartanak”

Miért ilyen nehéz?

Az adatokat nézve egy kívülálló könnyen gondolhatná, hogy ma már gyerekjáték a társkeresés. Irén szerint azonban pont a hatalmas mennyiség és az elképesztő információáradat teszi nehézzé a folyamatot.

„A szüleink korszakához képest megváltoztak az igényeink, a lehetőségeink és a párkeresés módja is. Jobban figyelünk az egyéni érdekeinkre, és több szempontnak kell megfelelnie a jövőbeli párunknak, de talán magunkkal szemben is megnőttek az elvárásaink. Ráadásul túl sok alternatíva, túl sok opció áll rendelkezésre, így folyamatosan a legjobbat keressük, és addig megyünk, amíg meg nem találjuk azt, aki a legtöbb elvárásunknak megfelel. Viszont ez azzal is jár, hogy talán nem becsüljük meg az elég jót. Természetesen nem szeretnék általánosítani, de érdemes végiggondolni, mit várunk el a leendő társunktól és magunktól is.”

Egy amerikai kutatásból az is kiderült, hogy a nők azért vágnak bele nehezebben a párkeresésbe, mert félnek az újabb csalódástól, míg a férfiak jobban félnek a szabadságuk feladásától. Ők – mint kiderült – félnek, hogy a kapcsolatuk miatt lemaradnak egy jobb lehetőségről, így zömében kevesebb férfi, mint női regisztrál a társkereső oldalakra. A fiatalabb, pályakezdő generációnál jellemző probléma a jövedelemből vagy karrierből adódó önbizalomhiány, ami miatt folyamatosan megkérdőjelezik, hogy megfelelő partnerei lehetnének-e a szívük választottjának.

Irén szerint a szerelem kortalan, hiszen a párkeresők között ugyanúgy megtalálhatóak a húszas éveik elején lévő fiatal felnőttek, mint a nyugdíjasok. Bár nem tehetünk egyenlőségjelet minden szingli élet között – hiszen ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk – azt mindenképp érdemes fontolóra venni, hogy pontosan mit várunk el a jövendőbelinktől, és hol érdemes őt keresnünk. Ki tudja? Talán épp ma jön velünk szembe a közértben!