Te élvezed, hogy szingli vagy?
Ha a címben feltett kérdésre igen a válasz, akkor minden rendben! Ha nem, akkor érdemes utánajárnod annak, miért is nem? Egy biztos: a tudatosan vállalt szingliség nem köz-, hanem magánügy.
A tartós szingli életformát tudatosan vállalók valójában boldogtalanok, csak ezt titkolják? Vagy éppen boldogok lennének, de a társadalom konformistább életmódot folytató tagjai felől érkező folyamatos és erőteljes lenézés, kritizálás miatt nem tudnak kiteljesedni? Az igaz, hogy mindenki, aki szingli, lehetne felhőtlenül boldog és kiteljesedett ebben a szerepben? Szerintem egyik állítás sem igaz, és azt is elmondom, miért gondolom így.
Jogod van az érzéseidhez és az életedhez
Volt egy hosszabb időszak az életemben, amikor egyedülálló voltam, és ezalatt csak egyetlen durva kritikára emlékszem az életformámat illetően – amelyet nem szándékosan választottam. Egy első randevún az amúgy nagyon jóképű férfi azzal próbált levenni a lábamról, hogy a beszélgetés egy pontján humorosan megjegyezte: ismeri a típusomat, a harmincéves, macskás nőt.
Ma már talán – természetesen ugyancsak viccelődő hangnemben – azonnal visszavágnék, hogy ha a kínálat az olyanokból áll, mint ő, akkor talán örömmel osztanám meg a napjaimat a macskámmal nyolcvanéves koromig, de ott és akkor inkább hallgattam. Ennek ellenére azt gondolom, hogy ez a kritika, ami amúgy nem is kritika, hanem sokkal inkább egy faragatlan beszólás volt, az önbizalmam leépítésére tett tudatos vagy tudattalan kísérlet, csak és kizárólag azért hatott rám, mert nem éreztem magam rendben az életemet illetően.
Szerintem az, aki negatív kritikával illet mást azért, mert úgy él, ahogyan neki jó, és ezzel nem bánt mást, - például egyedülállóként vagy gyermektelenül -, saját magáról állít ki szegénységi bizonyítványt, és nem szabad rá figyelni. Őszintén? Ha te egy boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban élsz, és imádod a gyerekeidet, eszedbe jutna bántani azokat, akik sem tartós kapcsolatot, sem gyereket nem akarnak? Ezt szinte elképzelhetetlennek tartom.
Mit jelent ma szinglinek lenni, és mennyiben múlik ez a saját döntésünkön?
Ha tehát unod a kritikát, akkor először is, érdemes felülvizsgálnod, hogy miért zavar, amit mások gondolnak. Aztán természetesen frappáns válaszokkal készülni, és nem hagyni, hogy beléd kössenek. A témával kapcsolatos cikkek kommentszekcióit pedig elegánsan kerülni kell: minek idegesítenéd fel magad feleslegesen a foteltrollok miatt? Akik egyébként simán lehet, hogy maguk is szinglik, vagy gyerektelenek, vagy tízéves kisfiúk, vagy chatbotok, vagy bérkommentelők, vagy részegek – ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy semmit sem lehet róluk tudni, és éppen ez adja a lényegüket. Fantomok ne befolyásolják azt, amit magadról gondolsz!
Itt van ugyanakkor a másik zavaró állítás: ha te történetesen nem örülsz annak, hogy minden este egyedül térsz nyugovóra, és senkivel sem tudsz egy romantikusat sétálni a parkban. Vajon akkor bűnös vagy-e?
Meg kellene-e erőszakolnod magad, és igenis élvezni a szingli létet annak határtalan szabadságával?
A kérdés csak költői. Éppen annyira van jogod nem élvezni azt, hogy egyedülálló vagy, mint teljesnek érezned magad társ nélkül. A kérdés mindig az, hogy valóban boldog vagy-e úgy, ahogy vagy, és ha nem, akkor hogyan kereshetnéd meg önmagadban azt, ami a helyzet változásához vezethetne.
A jó társas kapcsolatok
Rengeteg kutatás bebizonyította, hogy a kielégítő társas kapcsolatok (ebbe pedig természetesen a házasság, párkapcsolat is bele tartozik) mentálisan és fizikálisan is boldogabbá tehetnek minket. Az is közhely, hogy az ember (legalábbis a legtöbb) társas lény, és intim szeretetkapcsolatokra is szüksége van. Arról azonban kevés szó esik, hogy mély és szeretetteli kapcsolatokat nem csak szerelmi partnerekkel lehet fenntartani, illetve arról, hogy a rossz házasság és a rossz kapcsolat rombolóbb mentálisan és fizikálisan, mint a szingliség.
Ahogyan azt sem tudhatjuk, hogy a statisztikai adatok pontosan mit is takarnak: vajon azért kevésbé boldog valaki, mert nem házasodott meg, vagy éppen pont azért nem házasodott meg, mert eleve kevésbé boldog, tehát kevesebbet jár el, kevesebbet ismerkedik, kevésbé nyitott más emberek felé. Az biztos, hogy csak azért, mert megházasodik, senki sem lesz boldogabb, ahogyan egy szingli sem lesz automatikusan boldogtalanabb és kevésbé egészségesebb.
Ami a kutatásokból általában hiányzik, az például annak feltérképezése, hogy vajon egy egyedülállónak hány és milyen minőségű szeretetteli kapcsolata van, kikre számíthat nehéz időkben, betegségben, munkanélküliként. Sokszor ugyanis mindössze az erőteljesebb társas támogatás miatt élveznek előnyt a jó házasságban vagy párkapcsolatban élők a szinglikkel szemben. Ezt azért is fontos leszögezni, mert ha nem teszed tisztába magadban azt, hogy mit is jelent számodra szerelmi partner nélkül élni, akkor előfordulhat, hogy a boldogság reményében belemenekülsz egy házasságba vagy párkapcsolatba, amiben nem vagy biztos, vagy benne maradsz egy olyanban, ami rossz.
Itt pedig ki kell térni arra is, hogyha a konzervatív nemi szerepek megváltoznának, vajon változna-e az elképzelésünk is arról, mit kaphatunk egy szerelmi kapcsolatban, és milyen árat kell fizetnünk az elköteleződésért? Sokan talán azért maradnak szinglik vagy válnak egyedülállóvá, mert nem tudnak vagy nem akarnak olyan kompromisszumokat kötni, amelyek talán föl sem merülnének akkor, ha valóban megvalósulna a nemek közötti egyenlőség.
Mert amíg egy kétgyerekes anya fölszabadul a válása után, mert legalább ezentúl nem három, csak kettő „gyerekkel” kell vesződnie, vagy egy konzervatív közegben élő férfi inkább ötvenévesen is egyedül marad, mert nem tartja magát elég gazdagnak ahhoz, hogy eltartson egy feleséget, addig azt is nehéz meghatározni, mit is jelent az pontosan, hogy valaki tudatosan van egyedül (Mindkét példát az életből vettem egyébként).
Az adott társadalmi berendezkedés, hiedelmek és sztereotípiák tehát befolyásolhatják azt, hogyan éljük az életünket és hogyan gondolkodunk magunkról. De mindig van lehetőségünk az árral szemben menni, autentikusnak maradni és nem törődni mások vélt vagy valós véleményével. Ha pedig föltesszük magunknak a kérdéseket, hogy mi hiányzik az életünkből, illetve nekünk mit kellene tenni érte, hogy megkaphassuk, ezekre pedig a lehető legőszintébben igyekszünk válaszolni, akkor elég sok dolog ki tud tisztulni a fejünkben. Érdemes gyakorolni!