Sok munka, sok alvás, még több utazás — Ilyen a tökéletes szingliélet
Rózsa Melinda közösségi média menedzser és kulturális szervező – munkahelye a laptopja, életformája számára a függetlensége forrása. Tőle hallottam először a kezdő szingli csomagról, mikor az interjúra egy csokirakománnyal érkeztem.
Feministának vallod magad?
Helyesbítenék, szingli kezdőcsomag. Alapvetően feminista vagyok, nyilván.
Miért nyilván?
Ha nincsenek feministák, most nem ülünk itt: te nem írsz, én, nem utazgatok, és nem dohányzom, diplomám sincs, hanem a nyolcadik gyerekemet szülöm. Nem vagyok párkapcsolat-ellenes, bár számomra az eszményi az lenne, hogy egymás közelében lakjunk, és még így is egy olyan társ jöhet csak szóba, akivel hasonló módon gondolkodunk. Szeretek egyedül lenni a bioritmusom miatt is:
sokáig dolgozom éjjel, sokáig alszom, nehezen alkalmazkodom.
Egy időben érdekesen alakult a lakhatásod.
Épp kiderült a covid alatt, hogy a bérleményemből költöznöm kell - miközben jó pár hónapja már be voltunk zárva az országba. Jöttek hírek, hogy szállodai szobákat adnak ki albérleti árakon. Rögtön beugrott, hogy mennyi író lakott évekig szállodában, panzióban. Ha már jött ez a lehetőség, gondoltam kipróbálom. Először egy Szent István körúti szállodába költöztem be egy hónapra.
Volt már ott egy érdekes kolónia, a melóstól az egyetemistáig, komplett családok, mindenki ismert mindenkit: egy pandémia szülte kis „falu” volt, vízforraló és közös használatú mikro komfort fokozaton.
Aztán jött Pécs, majd Eger, de a kettő közt a kilencedik kerületben találkoztunk, egy menő mini apartmanban.
Az egy teljesen újépítésű, külföldi diákokra specializálódott hely volt. Sokan itt rekedtek, arabok, koreaiak, dél-amerikaiak. Az volt a terv, hogy néhány napra jövök haza Pécsről, aztán megyek tovább Montenegróba De nem volt semmilyen járat, így, autó híján elhalasztottam. Közben „véletlenül” lefoglaltam egy hónapot Isztambulban is…
Nem voltak rossz tapasztalataid egyedül álló nőként utazgatva?
Nem. Nagyon sok hasonló, hátizsákos utazóval találkoztam. Általában két napig alszom egy hostelben, spórolásból is, meg, ha úgyis este érek oda valahová, bárhol eldőlök, a következő két napra viszont kiveszek akár egy apartmant is, ahol kényelmesen ellehetek egyedül. Olaszországban két-három éjszakát aludt egy fiatal pár is, ahol én, két kicsi gyerekkel. Utcazenészek voltak, a cuki gyerekek kalapoztak. Szerintem jobban kerestek egy-egy alkalommal, mint én egy hónap alatt.
Mi volt a legegzotikusabb utad?
Az „európai Hawaii”, a vulkanikus eredetű Azori-szigetek az Atlanti-óceán közepén. Megérkezel és tudatosul benned, hogy ezerötszáz kilométerre van a legközelebbi kontinens! Minden ragyogó zöld, autóbusz közlekedés van az ottani, a szolgáltatásaik felől nézve picike nagyvárosokban, csak nem szabad lekésni a járatot, mert fél nap múlva jön a következő.
Eger és Pécs, a picike nagyvárosok az óceán közepén: a benned élő szombathelyi lány kisvárosokban érzi igazán jól magát?
Mindenhol tudom jól is és rosszul is érezni magam, de Eger a szívem csücske. Tetszik a város és a környéke, sokszor jártam ott koncerten, rendezvényeken, de nem volt idő rá, hogy kiélvezzem.
Ráadásul nem volt az a hiányérzeted, hogy Pesten mennyi minden van - vidéken meg semmi?
El tudom tölteni azzal is az időt, hogy nézelődök, kiszúrok kis részleteket, aztán másnap is arra megyek és tök mást veszek észre. Az 5-ös busz ablakából is rá tudok csodálkozni a városra.
Visszajöttél Pestre - és lett egy cicád, Jenő, akivel bebútoroztatok egy belvárosi gangos házba. Keresel majd cica-vigyázót, ha újra beindulsz?
Jenő az utcáról költözött be hozzám, egy ideig kerestem a gazdáját a Facebookon is, de közben nagyon megszerettük egymást. Szerencsére van, akit megkérhetek, hogy gondoskodjon róla.
Pesten zenész körökben is ismert lettél, barátokra, munkára találtál, rövid idő alatt.
Van annak tizenhét éve is, hogy Pestre jöttem. Egy barátnőm épp akkor szakított a pasijával, akivel addig együtt élt Pesten, hát gyorsan kivettünk ketten egy lakást: egy délután alatt eldöntöttem, hogy költözöm Szombathelyről a fővárosba.
A semmire?
Megszereztem az összes létező főszerkesztő email címét és három napon belül a Budapest TV-híradósaként álltam a Parlament folyosóján, ahol próbáltunk képviselőket szóra bírni. Néztek nagyot: akkor épp Anettkától volt hangos a bulvármédia, és mi a nagyon jellegzetes, lila BP-tévés mikrofont toltuk az interjúalanyok arcába.
A Népszavánál is dolgoztál: még elcsípted a lap legendás nevekkel fémjelzett korszakát.
Ők is válaszoltak az e-mailemre, s bár nem volt elég munkaállomás a szerkesztőségben, azt mondták, hogyha meg tudom írni a dolgaimat mielőtt Andrassew Iván beér, délelőtt tizenegyig, délig, akkor dolgozhatok a gépén. Andrassew Szász Pistával meg Várkonyi Tiborral volt egy szobában, mindenki odajárt traccsolni.
A két „öreg”, Várkonyi meg Szász ültek a sarokban és sztoriztak; tátott szájjal hallgattuk őket, miközben Szász Pista a kiürült műanyag poharait próbálta a háta mögé dobni a szemetesbe. Volt, amelyik nem volt még teljesen üres: a tapétán ott voltak a kávé ívek. Aztán átkerültem a publitól a magazinhoz, Szigeti Piroskához.
A Müller Péter Sziámival való találkozás egy újabb korszakot nyitott az életedben.
Előtte már dolgoztam Peter Ogi zenésszel, zeneszerzővel. Mikor Müller Péter Sziámi kiírta a Facebookra, hogy oldalkezelő admint keres, jelentkeztem. Épp volt szabad kapacitásom. Leültünk egy kávéra délután kettőkor, és végül az utolsó busszal jöttem el tőlük. Kiderült, hogy egy hullámhosszon vagyunk – és azóta sok mindenen dolgozunk együtt.
Müller Péter Sziámi a Napidal-projektben vállalta, hogy egy éven át naponta ír egy új dalszöveget – amihez bárki szerezhetett zenét, ami, mint mondtad, neked is egy éven át mindennapos kihívást jelentett. Mi volt a dolgod?
A beérkező dalokat, videókat a dalszövegekkel együtt a Youtube-ra feltenni, kezelni az egész felületet. Most letelt az egy év, a vállalást teljesítettük, jelenleg öthetente van az A38 Hajón Dalműhely Sziámival.
Egyéb munkák?
Mindenfelé írok, a 9 az egyik, a Vágvölgyi András főszerkesztette kerületi újság, oda rendszeresen dolgozom. De van néhány baráti online lap, ahová változó intenzitással írok, például a Harmonet is ilyen.
Tőled tudom, hogy ez volt az egyik első online újság, akkor tájt indult mint az Index elődje, az Internetto. Van valami spirituális vonzalmad?
Nekem szerkesztői vonzalmam van, de érdeklődéssel hallgatom, mások hogyan látják a dolgokat. A Harmonetnél főszerkesztő voltam.
Oda is „macskaságok” kapcsán kerültél, mesélted.
Néhány évvel ezelőtt egy macskás Facebook csoportban találkoztam Gáspár Katival, a Harmonet alapítójával, aki épp egy vegán életmódtábort csinált Horvátországban, és keresett valakit, aki vigyázna két kutyára meg egy macskára. Cserébe egy dunaparti faházat kínált az állatokkal együtt.
Duna is van, kenu is van; nem mondtam nemet.
Az újságírás mellett kampányokban is dolgozol, nem is akármilyenekben.
Igen, többek között az Egyenlő Esélyekért Alapítvány online kommunikációját csinálom a Tapioland programjuk kapcsán, ami egyedülálló Magyarországon. Tápióbicskén megvettek egy régi kúriát, hat hektár földdel együtt, az épületet felújították. Gazdálkodni fognak, első sorban huszonnégy olyan fogyatékkal élő fiatallal, akik az állami gondozásból kerültek ki, és akiknek gyakorlatilag nulla esélyük lenne segítség nélkül.
Stylist: Csillag Szilvia
Smink és haj: Nyírő Fruzsina