Faragó Ági: Az első lépés, hogy megengedőbbek legyünk saját magunkkal
Az anyaság nem csupán egy szerep, hanem élethelyzet, amely a várandósságtól kezdődik és utána még nagyon-nagyon hosszan folytatódik. De hogyan álljunk helyt ebben az új életállapotban, miközben megőrizzük önmagunkat? Erről kérdeztük a Szimplán Anya weboldal alapítóját, Faragó Ágit.
Faragó Ági hosszú évek óta segíti az édesanyákat, legyen szó fiatal vagy a határozott, jólmenő karriert épített várandós vagy éppen gyakorló édesanya nőkről, elvégre a gyermeknevelés kérdései nem kerülnek el egyetlen anyát sem.
„Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy milyen nehéz feladat anyává válni. Korábban a multik világában dolgoztam, megvolt a magam szabályrendszere, szerettem előre tervezni, kontrollálni a dolgokat. Majd amikor megszületett a kislányom, úgy éreztem, hogy egy új világba csöppentem, ahol semmi sem úgy alakult, ahogy én azt előre elterveztem. Minden a feje tetejére állt, miközben folyton azon gondolkodtam, hogyan legyek jó anya. Végül felismertem, hogy tökéletes anya nem létezik” – kezdi a beszélgetést Ági.
Farkas E. Lina: „Jó lett volna, ha valaki edukál termékenység-témában, ahelyett, hogy azzal nyomasszon, ketyeg a biológiai órám”
Mint mondja, egy olyan társadalomban élünk, amelyben minden a teljesítményekről szól. Kisiskolás korban másról sem szól az élet, mint hogy milyen jegyeket szereztünk, milyen sporteredményeket értünk el, később felnőtt korban pedig a munkahelyünkön várnak tőlünk eredményeket, de a gyermeknevelést nem lehet teljesítményorientáltan végezni. Ennek a munkának húsz év múlva lesz látható eredménye, igazán csak akkor derül ki, hogy jól csináltuk, amikor látjuk felnőtt gyermekeink életét.
De addig is, honnan tudjuk, hogy elég jó az, amit csinálunk? „A gond ott kezdődik, hogy a legtöbben feszültek vagyunk, mert úgy érezzük, hogy nem elég jó az, amit teszünk. Éppen ezért az első lépés, hogy megengedőbbek legyünk saját magunkkal.”
A „jó” anya is kiabál?
Ágitól számtalan édesanya kért már tanácsot, a többség szinte ugyanazzal a kérdéssel kereste a Szimplán Anya Csoport alapítóját. „Hogyan legyek türelmesebb? – kérdezik tőlem az anyák, és látom rajtuk, hogy komolyan aggasztja őket ez a kérdés. Anyaként nagyon nehéz megőrizni a türelmet, hiszen hatalmas lelki és fizikai teher nehezedik ránk, miközben a társadalom elvárja, hogy maradjunk kedvesek és mosolyogjunk. Ez nem lehetetlen állapot, de nem is fenntartható. Erre remek példa a kiabálás.
Még nem találkoztam olyan anyával, aki sosem kiabált a gyermekével
Ellenben nagyon sok olyan anyát láttam, aki a kiabálást egy igazi tragédiaként élte meg, mondván ezzel tönkretett mindent, sőt kudarcot vallott az anyaságban. Távol álljon tőlem, hogy bárkit kiabálásra biztassak, de látnunk kell, hogy ezzel nem teszünk tönkre semmit. Legyünk megengedőbbek magunkkal szemben, és ha éppen úgy reagálunk egy rossz helyzetre, hogy felemeljük a hangunkat, akkor utána ne ostorozzuk magunkat” – magyarázza.
Ági, aki a csoportjába érkező anyákat mindig arra figyelmezteti, hogy a bűntudat helyett az önismeret és az önszeretet visz előre ezekben a helyzetekben. Az önszeretet, öngondoskodás ahhoz kell, hogy jól legyünk, hiszen a kiabálásunk egyik fő oka általában a kimerültség. Az önismeret pedig a probléma gyökerét segít feltárni, ugyanis minden indulat gyerekkori sérüléseinkből fakad. Ha gyerekkorunkban bizonyos helyzetekben elutasítást éltünk meg, azok a helyzetek érzékeny pontokká válnak.
A gyerekeink előszeretettel „nyomkodják” ezeket a „gombjainkat” - felhívják rájuk a figyelmet, hogy aztán meggyógyíthassuk őket. Megkönnyíti a gyerekeinkkel való konfliktusok kezelését, ha ennek tudatában nézünk rájuk, és megpróbáljuk a tanítást látni ezekben a helyzetekben. Jó hír, hogy a nők evolúciósan erre a nyitottságra kódoltak, vagyis képesek vagyunk befogadni és megérteni a helyzeteket. Ezért fontos, hogy megvizsgáljuk a körülöttünk zajló eseményeket és reflektáljunk azokra.
Mi lesz a többiekkel?
Női sajátosság a feldolgozás módja is, hiszen a nők közösségben könnyebben oldják fel az elakadásokat, vagyis az nem vagy csak nagyon ritkán működik, hogy magunkban próbáljuk elfojtani a rossz érzéseket. Ezzel szemben a férfiak számára nem jelent gondot, hogy egyedül feldolgozzák a negatív történéseket, ellenben nem is tudnak olyan aktivitással figyelni, mint a nők.
„A férfiakra is nagy nyomás nehezedik a családban, hiszen nekik kell gondoskodni a betevőről, ameddig az anya kiesik a munkából, majd a munkahelyükről hazaérve azonnal alkalmazkodniuk kell az otthoni helyzethez és kivenni a részüket a gyermeknevelésből, illetve a házimunkából. A mai trend pedig csak tovább erősíti ezt a nyomást.
A szülői feladatok nemcsak a nők számára okoznak nehézséget, hanem a férfiaknak is.
Hogyan tudjuk harmonikusabbá tenni ezt a helyzetet? Nézzük meg, hogy mire van szükségünk és szelektáljunk a programok, feladatok között. Biztosan kell még egy délutáni elfoglaltság?” – magyarázza Ági, majd megemlíti, hogy külső segítséget is bátran bevonhatunk. Mert az ember nem arra lett teremtve, hogy két felnőtt elzártan neveljen egy gyermeket, sokkal természetesebb, amikor több felnőtt nevel együtt több gyermeket.
Amennyiben a külső segítségre nincs lehetőség, mert éppen távol vannak a rokonok vagy nem futja bébiszitterre, akkor is fontos, hogy legalább az anya közösségbe járjon, ez lehet egy baba-mama klub vagy bármilyen más, a kisgyermekes szülőknek szóló csoport. Itt mindenki megtapasztalhatja, hogy nincs egyedül a gondokkal, sőt mások is hasonló problémákkal küzdenek. Ez is csak azt igazolja, hogy bár minden anya helyzete egyedi, egyáltalán nem egyszeri.
„Senki sem tökéletes, hiába igyekszünk minden bajt elkerülni, sajnos lehetetlen, hogy hibák nélkül neveljük fel a gyermekünket. Ezt pedig tudomásul kell vennünk, miközben a tőlünk telhető legnagyobb szeretettel gondozzuk a kicsit” – zárja a beszélgetést Ági.