A szakember szerint a szexfüggőség sok esetben a szeretet- és az önbecsülés hiányának tünete
Felmentés-e a szexuális zaklatás alól, ha az illetőről kiderül, hogy valójában szexfüggőségben szenved? Egyáltalán létező betegség-e, amikor valaki nem tud megálljt parancsolni a vágyainak? És ha igen, hogyan vezethet ez el mások bántalmazáshoz? Egyáltalán elvezet-e odáig?
Miután 2017 októberében kitört a világraszóló Weinstein-botrány, a hollywood-i színésznőkkel menetrendszerűen erőszakoskodó producer igazán már csak azzal szabadította magára a népharagot, hogy tagadni kezdte az ellene felhozott vádakat, majd „elismerte problémáját”: valójában egy speciális kórban, szexfüggőségben szenved. A legendásból mára leginkább hírhedté vált filmmogul betegségét olyannyira komolyan vette, hogy gyorsan be is vonult az arizonai Phoenix-ben található The Meadows nevű műintézménybe, egy luxus rehabilitációs központba. (Ugyanitt kezeltette magát a zaklatási ügyekbe szintén belebukó Kevin Spacey is.)
A szabad fordításban stílusosan Gyengédség útja névre keresztelt, 45 napon át tartó szanatóriumi program azoknak szól, akik kóros pornófogyasztástól, állandó, kínzó maszturbációs késztetéstől szenvednek, továbbá a kényszeres voyeuröknek, mániákus prostituálthoz járóknak, leállíthatatlan zaklatóknak, kéretlenül fogdosóknak és dörgölőzőknek, illetve nemi erőszaktevőknek.
Nem erőszakos, „csak” szexfüggőségben szenved?
Sokak szerint Weinstein „szexrehabja” nem volt más, mint cinikus képmutatás, egy igazi gazember praktikus kifogása, egy klasszikus bűnöző utolsó menedéke, amitől megértést, és olcsó felmentést remélt. Azt, hogy a producer valóban függőségéből eredően élt vissza a hatalmával, és bántalmazott nőket szexuálisan, hónapokon belül a manhattani legfelső bíróság folyamatban lévő vizsgálata fogja eldönteni.
Bár az előzetes sajtóhírek és a rekonstruált események alapján a betegség-verzió valószínűleg nem áll majd helyt, a szexuálpszichológusok szerint a filmmogul reakciója, és az őt körülvevő hangos felzúdulás abban sem segített, hogy a közvélemény megértse: akárcsak a bántalmazás, a szexfüggőség jelenségét sem szabad elbagatellizálni, nem is beszélve a mentális betegség és az erőszak manipulatív összemosásáról.
Így találtam meg újra önmagam egy abúzus és egy abortusz után
„Tény, hogy a kettőnek van közös metszete, első körben mégis külön kell beszélnünk szexuális ragadozókról, és határsértő, hatalmaskodó elkövetőkről. A két kategóriát döntően más motiválja” - állítja Szőke András pszichológus, az áldozatsegítő Eszter Alapítvány egykori munkatársa. „Az alapvető eltérés az, hogy egy ún. szexfüggő, szexuálisan abnormálisan túlfűtött egyén képtelen kivárni, amíg találkozik egy olyan partnerrel, aki viszonozza a közeledését, ezért rendre megteremti a lehetőségét, hogy kielégítse szexuális igényeit.
Az esetek jelentős részében viszont a hatalom érvényesítése a fő mozgatórugó, amin belül a szexualitás a kontroll és az uralkodás egyik eszköze. A hatalmamban vagy, bármit megtehetek veled, így még a szexuális vágyaimat is úgy elégítem ki rajtad, ahogy akarom. Aki így gondolkodik, abban nincs semmiféle belső gát, ami megakadályozná abban, hogy, mondjuk, megerőszakolja a másikat.”
A szextől várja, hogy értékes legyen
Egyáltalán meddig terjednek az egészséges szexualitás határai, és mikortól kezdhetünk gyanakodni, hogy a vágyak terén valami nem stimmel? Szőke András szerint itt nem létezik objektív mérce, hiszen a szexualitás kapcsolati dolog. A nemi élet normalitása nem attól függ, hogy egy kívülálló mit gondol erről, hanem attól, hogy az adott kapcsolatban résztvevők, a kettejük viszonylatában mit tartanak rendben lévőnek, kölcsönösen élvezetesnek. Ezek a szexualitásnak lehetnek akár egészen szélsőséges megnyilvánulásai is.
Ettől függetlenül, ha valaki mégis nehezen talál olyan párt, akivel megfelelően kiélheti a vágyait, érdemes elgondolkodnia azon, hogy mennyiben van rendben a szexualitása. Arra nem kényszeríthetünk senkit, hogy olyat tegyen, ami nem jó neki, és olyan helyzetbe sem hozhatjuk, hogy ne tudjon nemet mondani. A választás akkor szabad, ha szabadon élhetünk a nemet mondás jogával is. A tiltakozást pedig meg kell hallani akkor is, ha az nagyon halk – figyelmeztet a szakember.
„A szexfüggőség, vagy ahogy én nevezem, szexuális túlfűtöttség az, amikor a szexuális vágy állandóan jelen van rendszeres nemi élet mellett is, átszövi a hétköznapi tevékenységeket, olyan cselekedetekbe és kapcsolatokba is bekúszik, ahol egyébként nem volna helye” – határozza meg Szőke András a függőség lényegét. „Mire a szexfüggőségben szenvedő kliensek többsége felkeres, már rég elfelejtették, milyen nemi vágyat érezni, leginkább már csak a mindent leuraló kényszer van jelen az életükben. Pont, mint az evészavarral küldők, csak ők az érzelmi éhséget, és a valós, biológiai jóllakottságot nem tudják szétválasztani.” - Ezt már Owen Redahan, a Szexfüggőségben szenvedők terápiás egyesületének vezetője nyilatkozta idén áprilisban a Guardian-nek.
A Laurel Központot vezető neves brit szexuálpszichológus Paula Hall pedig arról számolt be a lapnak, hogy a szexfüggőség szinte kivétel nélkül elfed, mögé nézve rendre feltárul egy másik, rejtett probléma. Az aktus, egy forró csetszobai beszélgetés, vagy egy pornófilm megtekintése esetükben csupán ideig-óráig működő fájdalomcsillapító dopamin löket, ami oldja a szorongást, és a különböző érzelmi hiányokat. A szakember szerint a szexfüggőség sok esetben a szeretet- és az önbecsülés hiányának tünete.
Az illető miközben a szextől várja saját fontosságának, értékességének és elfogadhatóságának élményét, csak egyre mélyebbre süllyed a függőség spiráljában, míg végül teljesen elveszíti a kontrollt az élete felett.
Üres pornóképnek tekinti a partnerét
Lényegében a bántalmazó attitűd, a leigázás, a jogosultság tudat és a birtoklási vágy is ugyanebből a mély, sötét kútból ered. „A hatalmaskodás legtöbbször azzal jár, hogy az illetőnek, miközben a külvilág felé erőt és dominanciát mutat, valójában rendkívül alacsony az önbecsülése. Ha ehhez elégtelen önismeret társul, vagyis nem tudok érdemben reagálni arra, hogy nem tartom magam elég értékesnek, annál nagyobb szükségem lesz arra, hogy lenyomjam, megalázzam a másikat” – véli Szőke András a hatalmi helyzetek kialakulásáról, amikor az áldozat alapvető szabadságjogait, és összességében őt magát sem tartják tiszteletben.
Ráadásul a szex és a szexszel való visszaélés sokféleképpen válhat egy bántalmazó eszközévé. A bántalmazó alapvetően énközpontúan áll hozzá a szexhez, az aktus számára elsősorban a saját igényei kielégítéséről szól, mert meggyőződése, hogy a másik tartozik neki azzal, hogy lefekszik vele. Gyakori, hogy partnerét nem személynek, hanem érzelmek és vágyak nélküli puszta szexuális tárgynak, üres pornóképnek tekinti.
„Ha a partnere vissza is utasítja, egy szexuálisan bántalmazó nem feltétlenül alkalmaz konkrét fizikai erőszakot, helyette vádaskodik, sértegeti, frigidnek nevezi, érzelmileg zsarolja, saját szexuális kielégületlensége miatt bűntudatot kelt a másikban. Ahogy az is bevett, hogy valaki pusztán azért csalja meg a másikat, hogy ezzel tapossa sárba áldozata önbecsülését”. – sorolja fel az módszereket Mi jár a bántalmazó fejében? című szakkönyvében Lundy Bancroft, igazságügyi szakértő, egyben évtizedek óta bántalmazók terápiájával foglalkozó amerikai szakember.
Ugyanakkor a legtöbb esetben a zaklatót, a nemi erőszaktevőt a szexuális túlfűtöttség és a bántalmazó attitűd együttes jelenléte hozza létre. „Átmeneti túlfűtöttséget a szexuális élet hiánya is tud okozni, így a legtöbb szexuális bántást nem szexfüggő bántalmazó követi el, hanem olyan hatalmaskodó, akinek nincs rendben a szexuális élete, ezért az egyéb forrásból származó indulatait átszínezi a feltorlódó, kielégítetlen szexuális vágy” – vonja le Szőke András a tanulságot.