Iványi Orsolya: Nem kell ahhoz a változókorig elérnünk, hogy megtapasztaljuk, a szexuális vágy nem egy állandó érzés
Ösztrogén-és libidócsökkenés, hüvelyszárazság, hüvelyirritáció, viszketés, diszkomfortérzet, a saját testünkkel való elégedetlenség, önbizalomhiány. Ezek a problémák a nők nagy részét érintik a menopauzában, és sokukat arra ösztönzik, hogy búcsút mondjanak szexuális életüknek.
De mit tehetünk akkor, ha nem akarjuk ötven évesen lehúzni a rolót? Le kell-e mondanunk a szexről a menopauza miatt? Erről beszélgettünk Iványi Orsolya menopauza-szakértővel.
Iványi Orsolya saját tünetei miatt kezdett el foglalkozni a menopauzával, ám érdeklődése olyan sokrétű volt, hogy szenvedélyes kutatóvá vált, és pár év alatt vezetőségi tagjai közé választotta a Magyar Menopausa Társaság. Írt egy könyvet is a témában, amely Mindent a változókorról címmel jelent meg a Jaffa Kiadónál. Emellett pedig workshopokat, előadásokat tart, célja, hogy a nők minél edukáltabbá váljanak egy olyan témában, amely bár legtöbbjüket érinti, az erről való általános tudás mégis rendkívül kevés.
A menopauza is kevésbé viharosan zajlik annál a nőnél, akinek rendszeres a szexuális élete
Különösen igaz ez a menopauza és a szex bonyolult kapcsolatára, hiszen kis túlzással úgy tűnik, hogy a negyven feletti nők szexualitását a társadalom az ízléstelen témák halmazába száműzi. Ezzel párhuzamosan pedig elindulnak a szervezetben olyan biológiai és neurológiai folyamatok, amelyek idővel radikálisan megváltoztatják a nők szexualitáshoz való viszonyát.
De mit tehet az a nő, akinek lecsökken a libidója?
Erre kétfajta válasz kínálkozik.
Első válasz: ha nem akarsz szexelni, ne szexelj!
Furcsamód az a társadalom, amely a női szexualitásról bizonyos kor fölött nem vesz tudomást, másfelől olyan rangra emeli a szexualitást, mintha az, és annak élvezete kifejezetten feladata lenne egy magára valamit is adó emberi lénynek. Nőként nem kell ahhoz a változókorig elérnünk, hogy megtapasztaljuk, a szexuális vágy nem feltétlenül egy állandóan jelenlévő érzés az életünkben. Egy friss kapcsolatnál például mindig sokkal erősebb, mint egy évtizedek óta tartó kapcsolatnál, és ez így normális.
A magam részéről elég fárasztónak tartanám, ha az a szexuális kattogás töltené ki a napjaimat, amit egy friss párkapcsolat kezdetén érzek, hiszen abban az állapotban jóformán semmi mással nem vagyok képes foglalkozni. Miközben, mint tudjuk, számtalan másik értékes dolog is létezik a világon, például magának a párkapcsolatnak is vannak egyéb rétegei. Ugyanakkor a csökkent libidót – egy külső elvárást belsővé téve – az ember lánya hajlamos a frigiditással azonosítani.
Miközben szexelni nem feladat, amit el kell végeznünk, ha mintafeleségek akarunk lenni, hanem azt akkor kell csinálni, ha van hozzá kedvünk.
Ha nincs, akkor nem kell. Már csak azért sem, mert az fájdalmat okoz testileg és lelkileg is, ami nem tesz túl jót a párkapcsolatnak. Ez valószínűleg hatványozottan igaz egy olyan időszakra, amikor az ember ösztrogénszintje radikálisan lecsökken. Szóval ha ezt, az első opciót választod, az is teljesen legitim, nem kell miatta lelkiismeret-furdalást érezni, de érdemes róla a párkapcsolaton belül kommunikálni.
Második válasz: ha akarsz, szexelj!
Oké, ez egy kicsit bonyolultabb dolog. De Iványi Orsolya szerint abszolút van rá megoldás, sőt, különböző érdekeink is fűződnek ahhoz, hogy megoldjuk ezt a helyzetet szexuális egészségünk szempontjából. Illetve úgy gondolja, nagyon is érvényes ehhez segédeszközöket igénybe vennünk.
„Sok szó esik arról, hogy a hüvelyszárazságot lehet kezelni, de sokan úgy gondolják, hogy ez korral jár, és nem foglalkoznak vele. Miközben vannak olyan ösztrogéntartalmú krémek, amik vénymentesek. Mégsem mondják el az orvosok, hogy negyven körül ezt el kellene kezdeni kúraszerűen használni, mert a bőrre, és így a hüvely szövetére is, az ösztrogéncsökkenés hatással van” – mondja Iványi Orsolya.
De a hüvelyszárazság sajnos csak az egyik olyan tünet, ami a korábban jó élményként ismert szexet kellemetlen élménnyé változtatja. Csökkenti a libidót, ha az éjszakai izzadás miatt nem alszunk eleget, de Iványi Orsolya szerint fontos szerepet játszik ebben az is, hogy a menopauza alatt erős érzelmi változásokat élünk meg, amelyek fokozott stresszhez, szorongáshoz vezethetnek. Nem segít az sem, ha valakinek hólyagtúlműködése van, és emiatt állandó diszkomfortérzet tölti ki a napjait.
Ráadásul idővel nemcsak a felizgulásra való képességünk, hanem az orgazmusunk is megváltozhat, intenzitása csökkenhet. Ez a lajstrom elég borús képet fest, de a menopauza-szakértő tapasztalatai alapján léteznek megoldások a kialakult helyzetre, ami elég megnyugtató.
Női Viagra, tesztoszteron, Romana-regények
Itt az idő, hogy meglepődjünk azon, hogy létezik női Viagra és a tesztoszteronpótlás nem kizárólag a férfiaknak való. Ezt – Iványi Orsolya elmondása szerint – azért nem tudjuk, mert a tudomány a menopauzával mindössze harminc évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni, és sajnos a női szexuális diszfunkciókkal nem igazán foglalkoznak még a kutatások. Nőknek szánt készítmény kétféle van, az Addyi és a Vyleesi, ám ezekhez itthon nem lehet hozzájutni.
Kísérletezőbb kedvűek kipróbálhatják a férfi Viagrát, ha találnak orvost, aki felírja off-label nekik. Nőknél alkalmazva, ugyanúgy fokozhatja a nemi szervek véráramlását, így nagyobb érzékenység és stimuláció érhető el, segíthet jobban reagálni a szexuális ingerlésre.
Ez persze nem tuti recept, hiszen a nőknél a szexuális vágy az agyból indul el, így az sokkal komplexebb folyamat, mint a férfiaknál.
Épp emiatt az is megoldás lehet, ha az agyunkat stimuláljuk. Oké, a Romana-regényeket csak viccből írtam, igazán nem kívánom senkitől, hogy azokat a könyveket olvassa. De Iványi Orsolya említ egy érdekes kutatást, amelyben nők erotikus regényeket olvastak hetente háromszor egy órán át, három hónapon keresztül. És lássatok csodát, minden kísérletben részt vevő nőnél változott a felizgulási készség és az orgazmuskészség.
Iványi Orsolya az új trendeket figyelve, a menopauza témájával foglalkozó orvosi kutatásokat megismerve jutott el odáig, hogy magának is felíratott tesztoszteront. Tőle tudom azt is, hogy a közhiedelemmel ellentétben mind a férfiak, mind pedig a nők szervezete termel tesztoszteront és ösztrogént is, csak más mennyiségben.
A Nemzetközi Menopauza Társaság állásfoglalása szerint alacsony libidóproblémára akkor lehet tesztoszteront felíratni nőként, ha HSDD-t (hypoactive sexual desire disorder), vagyis szexuális vágyrendellenességet diagnosztizálnak nála. Ezt a diagnózist akkor állapítják meg valakinél, ha a szexuális problémája mentális problémává válik – például, ha depressziós tünetei vannak miatta.
Iványi Orsolya elmondta azt is, hogy a kis adagokban felírt (a nőknek tizedannyi kell belőle, mint a férfiaknak) tesztoszteron nemcsak a szexuális problémákon javíthat, de egy ausztrál kutatás szerint javíthatja a kognitív képességeket és az izomerőt is.
A szakértő problémaként említette viszont, hogy az orvosok többsége nem igazán követi a nemzetközi trendeket, és legtöbben termékeny nőkre szakosodtak, kevesen értenek a menopauzával kapcsolatban felmerülő problémákhoz, így jelenleg a női tesztoszteronterápia sem igazán ismert Magyarországon.
Ha találunk egy ilyen orvost, akkor a patikusnak újfent magyarázkodnunk kell majd arról, miért nem a férjünk neve szerepel a recepten, majd végül megkapjuk a férfiaknak szánt adagot, és gondolkodhatunk rajta, hogyan fogjuk otthon eltizedelni. „Ezt aztán fél évig kell használni, ha nem történik változás, akkor valószínűleg nem a hormon a probléma a szexuális életünkben” – mondja Iványi Orsolya.
A menopauza mint önismereti utazás
A szexualitás mindig komplikált dolog az életünkben, és nincs ez másképp a változókor beköszöntével sem. Ami talán a legnehezebb ebben az időszakban, hogy bizonyos tekintetben kénytelen-kelletlen el kell gyászolnunk a nőiességünket: egyre kevésbé leszünk a szexuális vágy tárgyai, ami nyilvánvalóan megtépázza az önbizalmunkat.
Másfelől természetesen felszabadító is lehet ez, hiszen letehetünk vele egy csomó megfelelési kényszert, amit a társadalom erőltet ránk – nem kell többé a szó köznapi értelmében szexinek lennünk. Iványi Orsolya egy Margaret Mead nevű antropológust is említ, aki használta azt a kifejezést, hogy „menopauza-lendület”. Mead azt értette meg, hogy ez a szakasz nemcsak tünetekről és hormonokról szól, hanem arról, mi történik velünk, hová tart az életünk.
Ez pedig arra késztethet minket, hogy újradefiniáljuk önmagunkat.
Iványi Orsolya pedig hozzáteszi, ha ez sikerül, előfordulhat, hogy sokkal boldogabbak és elégedettebbek leszünk, mint korábban voltunk.