Lelki okai is lehetnek a gyakori szédülésnek - neurológus szakértővel jártuk körül a témát

Forgás és bizonytalanság

„Beszélhetünk úgynevezett perifériás, vagyis fül eredetű problémáról, amely neurológiai tünetként jelentkezik, de fül-orr-gégészeti okokra vezethető vissza. Előfordulhat emellett központi idegrendszeri, belgyógyászati, kardiológiai illetve ortopédiai betegségekből adódóan is, de az egyszerű fronthatás, a vérnyomás ingadozása vagy akár cukorbetegség egyaránt okozhatja” - számolt be Dr. Simon Márta, a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet neurológusa.

Hozzátette, hogy a szédülés tapasztalt jellegének függvényében két fő típusba sorolható: az egyik a vertigo, amely a tipikus „forgó szoba” érzését kelti, másik pedig az irány nélküli bizonytalanság, amely közben nehézkes járás, ájulásérzés és gyengeség léphet fel.

Tünetek felmérése, anamnézis

A doktornő elmondása alapján a páciensek általában a nagyon erős, hirtelen fellépő szédüléssel szoktak leggyorsabban orvoshoz fordulni, de paradox módon ezek többnyire a jóindulatú betegségekhez kapcsolódnak. Gyakran a belső fülben található egyensúlyszervvel függ össze a probléma, amit akár egy középfülgyulladás előzhet meg. Ilyenkor a szédülés intenzitása a mozgás hatására erősödhet, amely hányingert, esetlegesen hányást okozhat.

Lehet szó úgynevezett BPPV-ről, vagyis jóindulatú helyzeti szédülésről is, amely bárkinél jelentkezhet a fej mozgatásával. A neurológus szerint ez kevesebb, mint egy percig tart, de nagyon heves forgó érzéssel járhat, amit a belsőfülben elmozduló kristályok okoznak.

„Kialakulásának gyakran nincs ismert oka, de előfordulhat a fejet ért kisebb-nagyobb ütés következtében. Ritkán, de a belső fület károsító rendellenességek is meghúzódhatnak a háttérben, vagy olyan károsodások, amelyek fülműtét során keletkeznek vagy hosszú ideig a háton fekve, például fogorvosi székben érhetők tetten” - magyarázza a szakértő, aki azt is elárulja, hogy az orvosok ezek mellett a migrénes és a pszichogén szédüléseket szokták megkülönböztetni.

Dr. Simon Márta felhívja a figyelmet, hogy a nehezen viselhető tünet megfelelő kezeléséhez fontos az alapprobléma feltárása, amelyhez részletes vizsgálat szükséges, minden, úgynevezett negatív tünetet fel kell térképezni a pontos diagnózis megalkotásához a következő alapkérdések segítségével:

• Mióta áll fenn, és mivel tudja összekötni a beteg a szédülést?
• Összefügghet-e a szedett gyógyszer módosításával, vagy új gyógyszer kiírásával?
• Milyen egyéb panaszokat, kísérő tüneteket tapasztal az érintett?
• Például van-e hányingere, tapasztal-e végtagzsibbadást, izzadást, gyengeséget, koordinációs nehézségeket?

Ha minden szervi eredetű lehetőséget kizártunk, akkor lelki okok állhatnak a háttérben.

Krónikus szubjektív szédülés

A más néven krónikus szubjektív szédülésként is ismert pszichogén szédülés okai között említhető a pánikroham, a személyiségzavar, a szorongás vagy az alváshiány. Az érintett személyek ez esetben lebegésérzetről, bizonytalan egyensúlyérzetről számolnak be, amely a többi szédüléstípushoz hasonlóan mozgásra fokozódik.

Egy friss koreai tanulmány kimutatta, hogy a szédülés szoros összefüggésben áll a stressz és a depresszió mértékével, amely különösen a nők esetén figyelhető meg. Emellett a kutatás a nemihormonok szerepét is hangsúlyozza a szédülés kérdéskörében, ezek ugyanis okozhatnak migrént, hangulatingadozást, és szabályozzák az idegi hatásmechanizmusokat is.

Hajlamosító tényezők

Bizonyos esetekben nem tehetünk semmit a szédülés megelőzése érdekében, hiszen kialakulhat akár egy vírusos megbetegedés, vérszegénység, vérnyomás- és vércukorszint-ingadozás miatt, habár kezelésekkel és odafigyeléssel javíthatunk a helyzeten. Szintén elkerülhetetlen, ha például olyan ritka autoimmun betegségben szenvedünk, mint a poszturális ortosztatikus tachycardia szindróma.

A betegség velejárója a hirtelen helyzetváltoztatás miatt szélsőségesen megemelkedett pulzusszám, amely folyamatos szédüléshez, nehéz koncentrációhoz, hányingerhez, migrénhez és sokszor ájuláshoz vezet. Más esetekben viszont a helyes életmód kialakításával könnyen megelőzhetjük a bizonytalan térérzékelést.

Többek között a dohányzás elkerülésével tehetünk egyensúlyunk egészségéért, ez a káros szenvedély ugyanis hátrányosan befolyásolja a belső fül vérellátását, így növelve a szédülésre való hajlamosságot. Kiemelten fontos továbbá, hogy kellő időt fordítsunk pihenésre és alvásra, illetve a rendszeres testmozgásra. A szédülést gyakran okozhatja a nyaki gerinc melletti izmok merev, görcsös tónusa, amelyet a számtalan órán át tartó ülőmunka és a számítógép előtti görnyedés is kiválthat.

Erre nyújthat megoldást a vestibularis torna. A jóindulatú helyzeti szédülésre pedig az Epley-manőver gyakorlása segíthet, amely a leghatékonyabb ismert terápia erre az állapotra. A megfelelő kezelés érdekében mindig kiemelten fontos, hogy az orvosi kivizsgálások során feltárjuk kiváltó okokat, és ne elégedjünk meg a tüneti kezeléssel. Az alapprobléma függvényében pedig hozzájuthatunk a megfelelő gyógyszeres vagy fizioterápiás kezeléshez, vagy esetleg speciális diétához.