Minden szakítást meg kell gyászolni, de nem szabad az önsajnálatba belefulladni
Egy fontos emberi kapcsolat véget érése értelemszerűen fájdalommal és veszteségélménnyel jár. Ugyanakkor egy egészséges pszichéjű ember egy átlagos szakítást általában különösebb trauma nélkül átvészel. Az is elég valószínű, hogy életünk egy adott pontján mindannyian átéljük a szakítást. Ilyenkor jó tudni, hogy ez nemcsak fájdalommal, de idővel hasznos tapasztalatokkal is gazdagíthat.
Hogy kinek milyen érzése van egy szakítás után, milyen erős és meddig tart a negatív hangulata, sok faktor függvénye. Ha ő szakított, akkor előfordulhat, hogy szinte alig tapasztal rossz érzésekkel, sőt, felszabadultnak is érezheti magát – ettől függetlenül ilyen esetben is teljesen normális, ha veszteségélménnyel szembesül, különösen, ha hosszú kapcsolatnak vetett véget. A körülmények érthető módon ugyancsak sokat számítanak.
Nem mindegy, hogy egy kapcsolat hosszan vérzett ki, vagy hirtelen lett vége, mi volt a szakítás oka, és milyen élethelyzetben van egyébként az illető, mekkora az énereje, önbizalma, ahogyan az sem, hogy a kapcsolat mennyire volt elkötelezett. A statisztikák szerint a legtöbb ember szakítás után keres először terápiás segítséget.
Dr. Hevesi Kriszta: A házasság lényege nem a gyűrű, hanem a lelki elköteleződés és a mély összetartozás
Nem szégyen segítséget kérni
Egy szakításon természetesen külső segítség nélkül is túljuthatunk, de ha azt tapasztaljuk, hogy rossz hangulatunk, reménytelenségérzetünk két hétnél is tovább tart, emellett komolyan akadályozza a normális életvitelünket - például szignifikánsan csökken a munkateljesítményünk -, vagy aggodalomra okot adó gondolataink vannak, esetleg olyan testi tüneteink, amelyek az egészségünket veszélyeztetik – pl. nagymértékű fogyás, inszomnia, felelőtlen viselkedés és szerhasználat -, akkor mindenképpen keressünk fel szakembert.
Külön ki kell emelni az öngyilkossági szándékot, amelyet más és önmagunk esetében is nagyon komolyan kell venni. Ilyenkor azonnali beavatkozásra van szükség! Hívható a 112-es segélyvonal, illetve a mentő, felkereshető bármely kórház pszichiátriai osztálya vagy a területileg illetékes pszichiátriai gondozó is. Ilyen, illetve bármely más lelki krízis estében nagyon hasznosak az alábbi telefonszámok, illetve szervezetek.
Elsőre kissé ijesztően hangozhat, de az igazság az, hogy akkor válunk készen egy újabb kapcsolatra a szakítás után, ha egy újabb esetleges szakítást is el tudnánk már viselni. Éppen ezért, még egy segítség nélkül, jól átvészelt szakítást követően se menjünk bele túl hamar egy újabb kapcsolatba, adjunk időt magunknak arra, hogy megemésszük a velünk történteket. Ezzel nem csak azt kerüljük el, hogy egy sehova sem tartó, vigaszkapcsolatban találjuk magunkat, hanem a korábbinál érettebb személyiséggel lehetünk újra szerelmesek.
Mazzag Izabella: A mentális betegség nem szégyen
Egy szakítás pozitív hozadékai
Először is, egy ilyen krízishelyzet rámutat arra, milyen erőforrásaink és milyen megküzdési módjaink vannak. Ez pedig árnyalja mindazt, amit magunkról addig gondoltunk. Lehet, hogy korábban zárkózottak voltunk, és most rádöbbenünk, mekkora szükségünk is van a környezetünk támogatására. Ilyenkor gyakran fontosabbá válnak, megerősödnek barátságok, de akár rokoni kapcsolataink is mélyülhetnek, új színezetet kaphatnak.
Sebezhetőségünk kimutatása, érzelmeink megosztása egy kölcsönösen elfogadó kapcsolatot mindig megerősít. A szakítás emellett rámutathat arra, milyen erősek és ellenállók vagyunk, és milyen sok küzdőszellem van bennünk. Ez különösen az első pár, szomorú hetet követően mutatkozik meg, amikor úgy érezhetjük, túl vagyunk a nehezén. Ez kicsit ahhoz hasonlít, mint mikor megmászunk egy hegyet: a csúcsra érve büszkeséggel tölt el az, hogy ezt is kibírtuk, ezen is túl vagyunk, erre is képesek vagyunk.
Ilyenkor gyakran érzik az emberek azt, hogy duzzadnak az önbizalomtól, tettvágytól.
