Azért olyan nehéz a „maradjak vagy menjek” kérdése egy párkapcsolatban, mert nem mindig egyszerű és egyértelmű a válasz

Nem könnyű egy olyan kapcsolatban élni, ahol sok a probléma, vagy valamiért nem érzed jól magad, mégis nehéz eldönteni, hogy maradj benne, vagy inkább kilépj belőle. A közös élet felszámolása veszteségekkel jár, másrészt gyakran abban sem vagyunk biztosak, hogy valóban ezt szeretnénk. A „maradjak vagy menjek” kérdése éppen ezért olyan nehéz, mert nincs rá egyszerű és egyértelmű válasz.

Egy ilyen helyzet rengeteg őrlődéssel jár, sokszor embert próbáló, viszont a megküzdés a növekedés útja lehet. Mit tehetsz ilyenkor magadért és a kapcsolatért? Erről a témáról beszélgettünk Udvari Judit párterapeutával.

Kapcsolati ambivalencia

Épp a Netflix Bármit, csak ezt ne (Nobody wants this) sorozatát nézem, melyben régi kedvencem, Adam Brody játssza azt a sármos rabbit, aki izgalmas románcba keveredik egy tőle eléggé különböző, kissé kaotikus podcasterrel (Kirsten Bell). A jelenet a következő: Noah és Joanne pár hónapja járnak, mikor egy családi találkozón Noah bedob egy olyan viccet, amitől Joanne arcáról lefagy a mosoly. Egyetlen egy szó, egy hanglejtés, ami kiváltja azt a jól ismert reakciót: „el se hiszem, hogy engedtem, hogy azokkal a kezekkel hozzám érjen” – panaszolja Joanne a testvérének utána, a kerti medence szélén ülve.

Milyen kár, hogy szakítania kell Noah-val. A jelenet azért is zseniális, mert egyszerre nevetünk Joanne-on és közben pontosan tudjuk, hogy mit érez. Míg kívülről abszurdnak tűnik, hogy emiatt szakítson valakivel, akiért öt perce még odavolt, a vonzalom és a kiábrándulás ilyen típusú hirtelen váltakozása belülről elég drámai. Tizenhat és harminchat évesen is.

A biztonság illúziója: Miért nehéz továbblépni a karrierben és a szerelemben?

Pontosan ezt nevezzük kapcsolati ambivalenciának, amikor egyazon emberrel merőben ellen tétes érzéseket élünk meg: vonzalmat és undort, utálatot és szeretetet, ellágyulást és dühöt, izgalmat és unalmat. Hogy ebből mennyit bírunk elviselni egy kapcsolatban, az nagyban múlik a személyes preferenciánkon vagy akár a kötődési stílusunkon, de bizonyos mértékben ez minden felnőtt, egészséges kapcsolatnak a része, és végső soron elkerülhetetlen.

Vannak párok, akik nagyon nagy személyes különbségekkel képesek együtt élni, például más-más vallási háttérrel, akár erősek abban, hogy tartalmazzák az ambivalenciából fakadó feszültséget, és különbségeikkel is biztonságosan kapcsolódnak. Vannak viszont, akik jobban érzik magukat egy hozzájuk hasonló emberrel. A nap végén ez is egy önismereti kérdés, hogy mi a skála melyik részén helyezkedünk el.

Kötődési problémák

Van olyan is viszont, amikor a közelség megélése bárkivel nehéz, mert nincsenek erről jó tapasztalataink vagy mintáink. Ilyenkor nem kapcsolati ambivalenciáról, inkább ambivalens kötődésről beszélünk, ami azt jelenti, hogy a kettősség belülről, gyerekkori élményekből fakad, és nem vagy nem csak az objektív jelenből. Ezt például onnan ismerhetjük fel, ha a „menjek vagy maradjak” kérdés minden párkapcsolatunkban felüti a fejét, és egy nehéz, nem szűnő dilemmaként folyton jelen van.

A jó hír az, hogy terápiával ez nagyon jól gyógyítható, felnőtt korban is meg lehet tanulni biztonságosan kötődni. Az említett netflixes sorozat például ennek egy könnyed és szerethető története két ember között.

Hogyan hatnak gyermekkori tapasztalataink a felnőtt kapcsolatainkra? – Bak Laura pszichológussal a kötődéselméletről

Az egyikben egy nagyon mély rossz érzés alakul ki

Nézzük most azokat a helyzeteket, amik viszont valóban a kapcsolatról, két ember találkozásáról szólnak. A legjobban induló kapcsolatban, nagy szerelemben is tud olyan történni, hogy valami egyszerűen félremegy. Amikor ezeket filmen nézzük, azok a legszívszorítóbb szerelmi történetek: kívülről mindig olyan jól látszik az, ami belülről sokszor csak egy megfoghatatlan, nagyon mély, rossz érzés.

Sokszor nem tudjuk, hol csúszott el az egész, csak azt vesszük észre, hogy elhidegültünk, vagy azon gondolkozunk, meddig bírjuk így tovább, és egyáltalán megéri-e. Udvari Judit klinikai szakpszichológus és pár terapeutával beszélgetve megtudtam, hogy egy párterápiában ezekre fényt lehet deríteni, és a történet nem feltétlen végződik szakítással. „Ilyenkor átnézzük mi az, ami miatt összekerültek, mi az, amit várnak ettől a kapcsolattól, ezek mennyire közösek.

És akkor elkezdődik az, hogy megtaláljuk, vannak-e a történetben sebek, fel nem dolgozott elakadások. Lehet, hogy egyébként ez egy jól induló és nagyon jó kapcsolódás, amiben abszolút benne van a potenciál, de van benne valamilyen csalódás vagy félreértés, amiben az egyik fél elakadt, és ezt nem tudta úgy kitenni, vagy a másik nem tudott erről úgy gondoskodni. Ez ki szokott rajzolódni a folyamat során, és van olyan, hogy ha ez feloldódik, akkor megszületik az elköteleződés.”

Ellenkező kimenetelű történet is létezik: „pont egy háromalkalmas terápiába jött ilyen céllal egy pár, ott egyébként megcsalás is volt a történetben. Olyan heves erővonalak alakultak ki, már ahogy beszéltek róla; az egyik támadott, a másik folyamatosan magyarázkodott. Az egyiknek nyilvánvalóvá vált, hogy bármiről beszélünk, ezek az erővonalak lesznek, és ez túl nehéz.

Amikor egy moderált párterápiás helyzetben is ugyanaz kijött, mint otthon, akkor rálátott, hogy ezen nagyon nehéz lenne változtatni, mert bármilyen témát szedünk elő, igazából a kapcsolat ilyen. Ott éppen gyerek és házasság előtt – ő azt választotta, hogy nem.”

„A megsebzett lélek gyermekkori sebe okozza a bajt” - így hatnak sémáid a párkapcsolataidra