A szabadúszó tényleg egész nap pizsamában ül otthon, majd ha megunta, elutazik melegebb éghajlatra?
A 20-40 év közötti korosztályból kerülnek ki a legtöbben és ma már a gimnazisták nagy része is freelancerként képzeli el a jövőjét. Vannak szakmák, ahol ezt könnyebben megvalósíthatjuk és vannak olyan területek, ahol bizony kihívást jelenthet vagy egyáltalán nem dolgozhatunk szabadúszóként. A legtöbben az IT területén helyezkednek el, de gyakori a marketinges, a fotós, az influencer, az újságíró vagy éppen a grafikus. És bár rendkívül csábítónak tűnhet a freelancer lét, valójában nem csak abból áll a napunk, hogy egy trendi kávézóban bámuljuk a laptopunkat.
Hogyan képzeljük el akkor a szabadúszókat? Tényleg egész nap pizsamában ülnek otthon vagy egy menő coworking irodában keresik meg a napi betevőt? Igaz, hogy bármikor felülhetnek a repülőre, hogy a téli hónapokra elutazzanak egy melegebb ázsiai területre? Ahány freelancer, annyi megoldás. Nem feltétlenül valós minden, amit a közösségi médiában látunk.
Csak egy laptop és wifi, semmi más
A legtöbb szabadúszónak nincs szüksége másra, mint egy jó internetkapcsolatra, valamint egy strapabíró laptopra. De mégsem ilyen egyszerű az élet. Mindenekelőtt tisztázzuk a fogalmakat. A freelancer olyan szakember, aki nem munkaviszonyban dolgozik az adott helyen, hanem havi teendőket vagy projekt feladatokat lát el vállalkozóként. Amikor az utóbbiról van szó, akkor átlagosan 3-9 hónapról beszélünk, ha azonban napi, heti vagy havi teendőket, akkor másfajta szerződést köt a munkáltatóval.
Horváth Viola: Hiszek abban, hogy az az ember, aki jól van és sikereket ér el a saját célkitűzéseiben, az utána energiát tud fektetni a közösség céljainak elérésére is
Szabadúszó lehet remote és on-site, előbbi esetében a projektfeladatok távolról végezhetőek, tehát számukra könnyen megoldható a digitális nomád lét. Ezek a szabadúszók nem is szívesen látnak el on-site projekteket, és nem ritka, ha a szakember utóbbi típusú munkák esetében drágább díjat ad meg. Ilyenkor ugyanis a munkavégzés a csapattal együtt, közös helyen történik. Tehát bár azt gondolnánk, hogy a vállalkozó azt tesz, amit szeretne, akkor, amikor szeretné, nagyot tévedünk. Bár hozzá kell tenni, hogy hazánkban szinte csak remote munkákkal találkozni ezen a területen.
Sokan abban a tévhitben élnek, hogy aki szabadúszóként dolgozik, saját vállalkozást működtet, szolgáltatást vagy terméket kínál, az a napi feladatait letudja pár e-mailben és szabad az út előtte a nap hátralévő részében. Ha jobban belegondolunk, a freelancernek sem lesz miből fizetni a gázszámlát, ha nem csinál semmit és kávét szürcsölget a munkaidejében. Saját tapasztalatból mondhatom, hogy sokszor többet dolgozunk, mint előtte az irodában tettük.
Nálam nem ritka, hogy egész héten, minden nap, még hétvégén is a laptopot nyomon. Igaz, hogy élvezem, de nem egyszer jutottam el a kiégés határára. Ezzel Lóki Eszter pszichológus is egyetértett. „A rugalmasság és az önállóság sokak számára felszabadító érzés – te osztod be az idődet, olyan projekteken dolgozhatsz, amiket szeretsz, és bárhonnan végezheted a munkád. Ez tök jó, de ott a másik oldala is: a magány, a pénzügyi bizonytalanság és a határok hiánya könnyen stresszhez vagy kiégéshez vezethet.
Ha jól bírod az egyedüllétet, jó vagy időmenedzsmentben, és tudsz határokat húzni a munka és a magánélet között, akkor valószínűleg élvezni fogod. Ha viszont nehezebben kezeled a strukturálatlan napokat, érdemes rutint kialakítani, ápolni a kapcsolataidat, és figyelni arra, hogy ne égj ki.”
Mit mond a tudomány?
A tudomány már többször bebizonyította, hogy egy átlag ember nem tud napi 5-6 órányi munkánál többet hatékonyan ellátni, ez alól a szabadúszók sem kivételek. Én általában délelőtt lenyomok 2-3 órát, majd van egy hosszabb sport- és ebédszünet, délután folytatom újabb 2-3 órával, szintén egy kis mozgás, házimunka, vacsora, majd, ha szükségét érzem, akkor még 2-3 óra este is. Tehát a freelancer lét hátránya, hogy a munkaidő leteltével nem tehetek el mindent és hagyhatom a gépet az irodában.
Vagyis megtehetem, de akkor nem halad semmi, az ügyfelek panaszkodnak és sorolhatnám. Az évek alatt megtanultam, hogy valahol meg kell húzni a határt, de egyelőre még mindig tanulom ezt. A hétvégékből már sokat engedtem, ezzel együtt hétközben is van, hogy egy-egy fél napot kiveszek, de sosem utazom laptop nélkül, sosem nyaralok 1-2 hetet csak úgy, hogy nem foglalkozom a feladataimmal. Ennek tehát van egy másik oldala is.
„A szabadúszás szabadságot ad – de néha talán túl sokat is. Személy szerint nekem is időbe telt, míg ki tudtam megfelelően alakítani mindent, úgy hogy egyik életterületem se sérüljön. Vannak nehezebb időszakok, illetve a háttérben mindig ott a bizonytalanság, hogy máshogy kell mindennel gazdálkodnom mint annak, aki fix, bejelentett munkával rendelkezik. Mindezek ellenére én ezt semmire nem cserélném el, de megértem azt is ha valakinek ez nagyon idegen.” - fűzte hozzá a gondolatait Eszter.
A munkám egy része valóban arról szól, hogy a számítógép felett görnyedek, válaszolok arra a megannyi elmaradt e-mailre és közben kávézom (ami az esetemben matcha, de ez most nem befolyásolja az igazságot). Az ügyfelekkel való kapcsolattartás sokszor rendkívül nehéz, bonyolult, meg kell tanulni velük úgy kommunikálni, hogy megmaradjon a munkám és én se érezzem magam elnyomva.
Megtehetem, hogy többet keresek, árat is emelhetek, ez igaz, de nem szabad azt hinni, hogy ez tényleg minden esetben megvalósítható. Sőt, vállalkozóként nagyon óvatosnak kell lenni. Én például marketinggel és újságírással foglalkozom, de pont ez az a terület, amit érzékenyen érintenek az árak. A cégek számára sosem a marketing lesz a prioritás, tehát nem dönthetek megfontolatlanul az árakkal kapcsolatban.
Fontos a rugalmasság és még ezer más dolog
A rugalmasság hatványozottan igaz rám. Az elején nagyon ragaszkodtam egyfajta munkaidőhöz, de rövid idő után be kellett látnom, hogy ez tarthatatlan. Szerencsére olyan munkáim és feladataim vannak, amik nincsenek órához kötve, csak arra kell figyelnem, hogy a megadott napra elkészüljek, de hogy azon belül hogyan és mikor csinálom meg, senkit sem izgat. A legtöbb szerződésem hosszú távú, a hónap elején, közepén megkapom a listát a munkákról és onnantól én döntöm el, hogy hova tudom besuvasztani azokat.
Annak ellenére, hogy rengeteg hátrányt tudnék felsorolni, mint az időhiány, a folyamatos készenlét, a rengeteg különféle feladat, amihez egy cégnél külön emberek állnak rendelkezésre, még így sem cserélném el semmire ezt a szabadságot. Élvezem ezt a helyzetet, de az is tény, hogy ehhez kell egyfajta személyiség, jelenlét, önismeret, sok kreativitás, némi határszabás és persze rengeteg önfegyelem. Sosem állhatok meg. Folyamatosan képeznem kell magamat.
Szinte minden projekt más, egy újabb mélyvíz, ahol, ha nem ismerem önmagamat és a környezetet, akkor könnyen elsüllyedhetek. Ahhoz, hogy mindig el tudjam látni a feladataimat, ne legyen túl egysíkú, legyen benne kihívás, ahhoz bizony tanulnom kell. Minden egyes nap. Jelenleg például az önismeretem fejlesztése a cél és az, hogy jobban kommunikáljak az ügyfelekkel. Ehhez egy képzést is elkezdtem, ami hónapokon át tanítja nekem, hogyan legyek jobb ember és vállalkozó.
Persze beszélhetünk ennél szakmaibb dolgokról is, mint egy új terület megismerése, egy új idegen nyelv elsajátítása, amelyek mind hozzátesznek ahhoz, hogy vállalkozóként ne vesszünk el a tömegben. Muszáj valamivel kitűnni, olyat kínálni az partnerek és a vállalatok számára, ami miatt mellettünk döntenek.
A freelancer lét egyik hátulütője, hogy szinte folyamatos munkakeresésben van az ember. Sosem lehet megállni, megnyugodni.
Az is igaz, hogy egy idő után már ajánlások útján is lesz munkánk, de sokszor ennél jóval árnyaltabb a helyzet. Szabadúszóként még jobban előtérbe kerülnek a soft skillek. Nem csak a tudásra lesz szükség, hanem kommunikációs, tárgyalástechnikai ismeretekre, szervezőkészségre, problémamegoldásra és persze talpraesettségre. Nem szabad hagyni, hogy eltapossanak, hogy leárazzanak, hogy kihasználjanak. Ezeket a dolgokat fel kell ismerni és idejében lépni, ha nem akarunk a helyzetben ragadni.
Míg egy bejelentett állás esetén gyakran félünk nemet mondani vagy fizetésemelést kérni, addig vállalkozóként nincs megkötve a kezünk. Választhatunk másik utat, dönthetünk úgy, hogy nem dolgozunk együtt tovább az adott munkáltatóval, partnerrel. De, ami a legfontosabb, hogy ugyanolyan dolgozó emberek vagyunk, mint bárki más.