Svéd halál-takarítás: A rendteremtés és elengedés skandináv művészete
Első hallásra a „svéd halál-takarítás” nyomasztó kifejezésnek hangzik, pedig egy végtelenül életigenlő és optimista elgondolás. Margareta Magnusson svéd művésznő 2017-ben, 83 éves korában írta meg nagysikerű könyvét „The Gentle Art of Swedish Death Cleaning” (magyar kiadásban: Végső takarítás svéd módra) címmel.
Azóta született néhány kiegészítő könyv a témában, 2023-ban pedig bemutatták a „The Gentle Art of Swedish Death Cleaning” című nyolcrészes sorozat első évadát is, amely nyolc emberi sors bemutatásán keresztül tárja fel ennek a módszernek a gyakorlati lépéseit. A sorozatban egy háromfős svéd csapat – két belsőépítész és egy pszichológus – segíti az otthonok tulajdonosait a halál-takarítás folyamatában végtelen kedvességgel, türelemmel és egy adag morbid, fekete humorral.
Nagyon jó kikapcsolódás végignézni, akár családi programötletnek sem utolsó, mert megindító és fontos témákat érint, amelyek nem feltétlenül jönnek fel a mindennapok során vagy családi összejövetelek alkalmával. Ráadásul nagy löket inspirációt lehet belőle meríteni a szelektáláshoz, lakberendezéshez és kreatív belsőépítészeti megoldásokhoz. A svéd halál-takarítás alappillérei – a változás, az elmúlás és a továbbélés gyakorlati kérdései – nagyon közel állnak a fengsuj életszemléletéhez is.
A halál az életre inspiráljon
A svéd halál-takarítás központi gondolata, hogy bármikor meghalhatunk, és halálunk után a szeretteinknek kell kezdeniük valamit a tárgyainkkal, ami sok esetben rendkívül nehéz, időigényes, energiaigényes és érzelmileg megterhelő feladat. Ezért érdemes még életünkben gondoskodni arról, hogy minél kevesebb munkát rójunk a szeretteinkre, és legyen elgondolásunk a hátrahagyott értékeink jövőjével kapcsolatban.
Hogy gyászoljunk olyat, aki bántott minket?
Ahogy a sorozat több részében is bemutatásra kerül – és fengsuj munkáim során magam is gyakran tapasztalom –, az elhunyt családtagok hátrahagyott ingóságai sokszor évekig állnak, porosodnak emberek otthonában úgy, hogy nem tudnak velük mit kezdeni. Nincs szívük megválni tőlük, de hasznukat sem veszik semmire, ráadásul nap mint nap a veszteség érzését erősítik fel, akárhányszor rájuk néznek. Így a gyász feldolgozásának folyamata is sokkal nehezebbé válhat.
A sorozat ötödik részében van egy megrázó jelenet, amely arra világít rá, hogy ha mi sem gondoskodunk a megörökölt tárgyaink jobb sorsáról, akkor előbb-utóbb mind az enyészetté válnak és szemétdombon fognak kikötni. Jó dolog, ha a szeretteinknek néhány igazán értékes és személyes tárgyát megőrizzük emlékként, amelyeknek jelentése van számunkra, és mi is tovább tudjuk örökíteni őket. Viszont minden mást, amivel nem tudunk mit kezdeni, ne tároljuk az otthonunkban pusztán ragaszkodásból.
Nem leszünk rossz emberek attól, hogy megválunk ezektől a holmiktól, hiszen a szeretteink elsősorban a lelkünkben és a természet őselemeiben élnek tovább. Ha képesek vagyunk elengedni a tárgyakat, hogy új életet kezdjenek nélkülünk, és értelmes helyük legyen a világban, az elhunyt szerettünk szellemi öröksége is tovább élhet!
Az egyik részben például egy elhunyt művésznő alkotásait felajánlották a helyi múzeum számára, ahol kiállítást rendeztek belőlük, és a továbbiakban professzionális körülmények között tárolják és ápolják őket. Így művei muzeális örökséggé váltak, miután évekig porosodtak egy nagy halomban kedvesének dolgozószobájában.
Más epizódokban egy nő az elhunyt párjának terebélyes focirelikvia-gyűjteményét ajánlotta fel nemes célra; egy férfi a halott szüleinek használati tárgyait rászorulóknak adományozta, miután évekig mozdulni sem tudott tőlük a pincéjében; egy idős hölgy pedig fiatalkori díva ruhakölteményeit ajándékozta drag queen előadóművészeknek, akik isteni bulit csináltak a tiszteletére!
Csak a változás állandó
A halálra felkészülni, illetve annak tudatában intézni a dolgainkat, hogy bármikor bekövetkezhet, nem halálfélelem. Épp ellenkezőleg! A buddhista és taoista halál-meditációk is azt célozzák, hogy életünk minden pillanatát teljesebben éljük meg,
megbékélt szívvel gyönyörködve a létezés időtlen szépségében, minden hibájával és fájdalmával együtt.
A svéd halál-takarítás egy jó módszer, amely révén nem maradnak elrendezetlen ügyeink, elvarratlan szálaink. Így a túloldalra utazásunk is békésebb lehet, amikor eljön az ideje, addig pedig az életünk is egyre kevesebb aggodalommal és ragaszkodással telhet. Különösen akkor, ha ezt a módszert nemcsak lakótereink élhetőbbé tételére alkalmazzuk, hanem például emberi kapcsolataink és egyéb ügyes-bajos dolgaink rendbetételére is.
Nemcsak valakinek a halála járhat gyásszal vagy új fejezet kezdésével! Bármilyen új életszakaszba lépés esetén indokolt lehet a svéd halál-takarítás módszerét alkalmazni. A lényeg, hogy olyan lakótereket alakítsunk ki, amelyek a jövőképünk prioritásait és törekvéseit támogatják. Ne hagyjuk, hogy a múlt terhei megrekesszék a fejlődésünket!
Szelektálj úgy, mint egy viking!
Margareta Magnusson könyvében megjegyzi, hogy ősei, a vikingek még ösztönösen értették a svéd halál-takarítás lényegét. Halálukkor mindenkit néhány kedvenc tárgyával, rá jellemző attribútumával temettek el, hogy hasznukat vehessék a túlvilágon. Némi sötét humorral hozzáteszi: ma már mindenkinek olyan sok cucca van, hogy ha folytatnánk ezt a hagyományt, akkora sírhelyek kellenének, mint egy olimpiai úszómedence!
Az írónő azt javasolja, hogy a legnagyobb bútorokkal kezdjük a szelektálást, csökkenő méretsorrendben haladjunk kategóriánként az apróságok felé, és legvégül a fényképek rendezgetéséig – akár a saját otthonunkat egyszerűsítjük, akár elhunyt szeretteink dolgait próbáljuk valahogyan elrendezni. Ezt a módszert alkalmazzák a sorozatban is. Lényeg a lényeg:
bánjunk tisztelettel őseink és szeretteink örökségével, de ne ragaszkodjunk túlzottan a materiális dolgokhoz.
Ünnepeljük az életet, amíg tudjuk, minél több jó érzést és szép emléket hagyva magunk után — és minél kevesebb kacatot. Ez a fő üzenete a svéd halál-takarításról szóló bestseller könyvnek és a nyomán készült sorozatnak.