Slow living: A tökéletesség hajszolása kiégéshez vezet, ezért keresik egyre többen a lelassulást - szakértőkkel beszélgettünk
Az életmód, ami próbál a rohanó tempónknak ellentartani, minimum érdemes a figyelmünkre. Ha csak egyszerűen lefordítjuk a slow life-ot, még nem tartunk ott, hogy megértsük a lényegét, ezért cikkünkben három különböző terület szakértőjét kérdeztük, akikben az mindenképp közös, hogy a maguk módján a „lassú életet” népszerűsítik.
Herendi Kata pszichológus, a Pszichoforyou online magazin vezető szerkesztője, a 20 önismereti kérdés és válasz – Pszichológiai kézikönyv önmagadhoz című könyv társszerzője azt tapasztalta, sokan idegenkedést éreznek először hallva a slow életmódról. „Úgy gondoljuk, olyasmiről van szó, ami számunkra nem megvalósítható, mert egy lassúbb élet túlságosan eltér a pörgéstől, amihez hozzászoktunk.
Pedig a lassítás nem azt jelenti, hogy mostantól boldog mosollyal az arcunkon, lábat lóbálva nézegetjük a felhőket. Sokkal inkább arról szól, hogy felülvizsgáljuk szokásainkat, és egyensúlyba hozzuk az életünk különböző területeit. Ha gyakran van olyan élményünk, hogy ’atyaég, már megint eltelt egy hónap, hová tűnt ez az idő?’,
ha sokszor vagyunk fáradtak, feszültek, bizonyára sokat tanulhatunk a slow szemléletből.
Ugyanez igaz akkor is, „ha úgy érezzük, mindig a számunkra legfontosabb dolgok kerülnek az utolsó helyre tennivalóink végtelennek tűnő listáján.” Farkas Lívia, az urban:eve blog szerzője ennél is tovább megy. „A minél több inger megélése nem mindenkinek célja, és nem is mindenkinek tesz jót. A rengeteg külső inger okozta elváráshalmaz viszont már senkinek sem kellemes élmény. A slow life hozzáállás alapvetően segít átkeretezni azt, hogy mit miért csinálunk.
Amint nem az az életünk súlypontja, hogy még termelékenyebbek legyünk a munkahelyen, hanem az, hogy jól érezzük magunkat a saját életünkben, könnyen le tudjuk választani, hogy mi az, ami tényleg minket szolgál.”
Martha Stewartot a pokolba repítette a férfiak irigysége, de még így is ő a világ első számú influenszere – Elmondjuk, miért!
Krajcsó Nelli a Slow Budapest és a SlowTime online mindfulness meditációs platform alapítója. Mindfulness meditációs trénerként igyekszik felhívni a figyelmet a tudatos jelenlét fontosságára, amihez vissza kell vennünk a gyorsulásból. „Amikor stresszelünk, aggódunk valamin, rengeteg gondolat rohamozhat meg minket a vészforgatókönyvekről, ez "gyors" érzéshez vezethet: szeretnénk, ha gyorsan véget érne a nap, a hét, a hónap, a projekt és a többi.
Kapkodunk, el szeretnénk menekülni helyzetekből vagy észrevétlenül sokat agyalunk azon, hogyan lehetne megváltoztatni azokat. Szintén gyorsulást válthat ki, ha pozitív érzéseket, kapcsolódásokat, amelyek az életünkből hiányoznak, más dolgok megszerzésével és felhalmozásával pótoljuk, ami folyamatos mókuskerékben rohanást eredményez. Az önismeret, tudatosság, éberség hármasa segíthet felismerni mindezt, lehetőséget adva számunkra a változtatáshoz.”
Kiegyensúlyozottabb élet
Katát arról kérdezem, hogy az irányzatnak léteznek-e veszélyei a személyiségre nézve. Például, ha egy negatív történést nem hessegetünk el, hanem hosszan foglalkozunk vele, ahogy a boldog pillanatoknál is kívánatos, nem terheli-e meg érzelmi életünket. „A lassítás segíthet, hogy kiegyensúlyozottabban éljük meg mindazt, amit tapasztalunk, az élményeinkhez fűződő érzelmeket is, úgy a negatívat, mint a pozitívat.
A negatív érzéseket sokszor egyszerűbbnek tűnik elfojtani, elterelni róluk a figyelmünket, ám nem szabad elfelejtenünk, hogy a szomorúság, a harag és a többi nehéz érzés ugyanúgy az életünk részei; nélkülük egyetlen tapasztalás sem lehet teljes. A kérdés tehát nem az, hogyan szabadulhatunk meg tőlük minél gyorsabban, hanem az, hogyan kezelhetjük őket. A slow szemléletben számos olyan dologgal találkozhatunk, amelyek segítenek ebben: ilyen például az önegyüttérzés, a hála gyakorlása, vagy a tudatos jelenlét.”
Lívia hangsúlyozza a fokozatosságot az új életmód kialakításánál. Stílszerűen mondva: lassan érhetünk csak el eredményt. És e kérdéskör kapcsán az is eszünkbe jut, hogy egyáltalán létezik-e kívánatos szintje a slowlivingnek. „A tökéletes slow life paradoxon. Pont az elképzelt tökéletesség hajszolása az, amiben sokan kiégünk, és ami miatt eleve rengetegen keresik a lassulás lehetőségét. Akkor tudunk lelassulni, tudatosabb életet élni, ha gyakoroljuk a teljesítménykényszer és a maximalizmus elengedését.
Ez nehéz egy olyan világban, ahol minden azt harsogja, hogy a kétszáz százalék az abszolút minimum, amit teljesítenünk kell. Ezért nem lehet csettintésre átváltanunk az évtizedes kondicionálást. Egyenként kell felépíteni az öngondoskodás egyes elemeit, és az emlékeztetőket, amik segítenek hosszú távon egy élhetőbb élet felé haladni.”
Kis lépésekben érdemes haladni
Kata is hasonló véleményen van a célok tekintetében. „A slow szemlélethez nem tartozik kőbe vésett recept, amit betartva tökéletesen lelassulunk – mindenki akkor és annyit vehet ki belőle, ahogy helyesnek látja. Ha valaki számára fontos, hogy egyedül tölthessen időt, az ő lassításában valószínűleg nagyobb hangsúlyt kapnak majd a csendesebb tevékenységek. Ám ha valakinek más a habitusa, és jobban érzi magát társaságban, teljesen természetes, ha ő a slow szemlélet jegyében több baráti vacsorát vagy közös kirándulást iktat be a programjai közé.
Negatív élményt főként az jelenthet, ha fejest ugorva egy számunkra viszonylag idegen életformába, egyszerre próbáljuk átalakítani az összes szokásunkat. Ekkor frusztrációt érezhetünk, megjelenhetnek kudarcélmények. Stresszt jelenthet számunkra, ha nem sikerül elég gyorsan lelassítanunk. Ezért fontos hangsúlyozni, hogy kis lépésekben érdemes haladni, fokozatosan olyan változásokat bevezetni, amelyek hosszabb távon is fenntarthatók számunkra.
Ha eleinte úgy tudunk lassítani, hogy reggel, ébredés után egy könyv mellett iszunk meg egy csésze teát ahelyett, hogy a telefonunkon görgetnénk a híreket, máris nagyon sokat tettünk magunkért.” Nelli szerint:
érzékszerveink segíthetnek, hogy az itt és most történéseire koncentráljunk, ami lelassít, feltölt és boldogabbá tesz.
Ezt az a kutatás is bizonyítja, amit Matthew A. Killingsworth és Daniel T. Gilbert 2010-ben végzett. Az ötezer fős minta a 18-88 éves korosztályból, összesen nyolcvanhárom országból került ki, és az derült ki belőle, hogy a résztvevők ébrenlétük alatt negyvenhét százalékban másra gondoltak, mint amit éppen csináltak”.
Elmélyülni életünk eseményeiben
Ha már a koncentrációnál tartunk, kíváncsi vagyok, hogy egy pszichológus szemszögéből nézve a slow life miként befolyásolja figyelmünket. „A mai világban ezerfelé szóródik szét a figyelmünk, olykor azokban a pillanatokban is, amiket a maguk teljességében lenne az igazi megélnünk. A lassítás sokat segíthet abban, hogy más minőségű figyelmet tapasztalhassunk meg: arra összpontosítsunk, amire valóban szeretnénk, és ne csak azok a dolgok tépjenek minket ezerfelé, amik éppen hangosan követelik figyelmünket, ám valójában nem is lényegesek.
A figyelem működését gyakran hasonlítják a reflektoréhoz: mi magunk irányíthatjuk, mi lesz az, amit megvilágítunk vele. Egy másik érdekes hasonlat a világhírű pszichológus, Alison Gopnik nevéhez fűződik. E szerint a gyerekek figyelme úgy működik, mint egy lámpás: nem csupán egy dolgot, hanem egyszerre sok mindent megvilágít. Hiszen a világban annyi az érdekesség, a szépség, aminél érdemes elidőzni!
Ahhoz, hogy optimálisan fejlődhessenek, a gyerekeknek szükségük van arra, hogy ezeket a pillanatokat megélhessék, felfedezzék a körülöttük lévő világot, és saját tempójukban gyakorolják a fókuszált figyelmet. De nekünk, felnőtteknek sem árt, ha tanulva tőlük, megéljük, milyen úgy igazán elmerülni valamiben – elválasztani a lényegeset a lényegtelentől, a fontosat a sürgőstől”- figyelmeztet Kata.
Arra, hogyan kezdjünk „lassítani”, Lívia elmondja, nem az a lényeg, hogy lassabbak legyünk, hanem az, hogy erőfeszítés- és erőlködésmentesen tegyük dolgainkat. „Mert minek lelassulni, ha közben ugyanúgy feszengünk és szorongunk, csak hosszabb ideig? A slow living a hozzáállásunkban dől el, és nem a használt tárgyak milyenségében. Ugyanúgy lelassulva kertészkedik, aki műanyag tejfölös pohárban csíráztat, és nem veszi meg a bambusz palántázó szettet.”
Praktikáit firtatva, Lívia a naplózást említi mint ideális slow life tevékenységet. „Az egyes napok és hetek végén reflektálni a mindennapokra már önmagában segít, hogy tudatosabban nézzek az életemre, és ne csak sodorjanak az események. Nemcsak felírom a gondolataimat, hanem ecsetkalligráfiával készített feliratokkal, színes matricákkal, kinyomtatott fotókkal is díszítem, afféle kollázst készítve az adott napi, heti érzéseimről, hangulatomról. A naplózás így lesz az öngondoskodásom alapja:
rögzítem a mindennapok eseményeit későbbi önmagam számára, ugyanakkor elmélyülhetek az életem eseményeiben.