Innentől kezdve máshogy fogsz gondolni a futásra

Futóklubos FOMO érzés

Bevallom, nem vagyok profi futó. Tavaly nyáron kezdtem el rendszeresen futni, amikor szintén a futással kapcsolatban írtam egy riportot a GLAMOUR magazinba. Az elmúlt egy évben természetesen javult az állóképességem, folyamatosan feszegetem a határaimat, és hallgatva a szakértőkre, még egy rendes futócipőre is szert tettem; de ezek ellenére még keveset tudok a futósebesség optimalizálásáról és az ideális pulzusszám betartásáról.

A futás számomra, mint sok más hobbifutó számára, egy nap végi stresszlevezető eszköz, ami kikapcsol és felfrissít, nem kell rajta sokat gondolkodni.

Ugyanakkor egy magányos sport. Amikor először találkoztam a Running Latte Club videóival rögtön elfogott a FOMO érzése: amíg én a futós lejátszási listámmal egymagamban róttam a szokásos köreimet, addig a városban egy tucatnyi velem egykorú fiú és lány közösen edz és kávézik utána jó hangulatban. A kedvcsináló imázsvideókon látszódott, hogy nem csak maratonra és félmaratonra készülő sportolókról van szó: az energiazselével felfegyverkezett futók mellett ott kocogtak a kezdők is, akik inkább csak a közösséghez való tartozás miatt csatlakoztak a Környei Viktória alapította klubhoz.

A közösség legalább annyira fontos, mint a futás

Viki már hosszú évek óta rendszeres futó, aki szintén egy szóló elfoglaltságként élte meg a hobbiját. „Nekem teljesen őszintén, minden klisé nélkül egy sokkal több, mint egy egyszerű sport: egyszerre mentális kikapcsolódás, feltöltődés és énidő.” - meséli.

Gyakran futás közben elemzek és oldok meg szituációkat, és vallom, hogy a futás nagyon sokat tett hozzá a személyiségfejlődésemhez is.

Majd egy amszterdami út során találkozott egy holland futóklubbal és elgondolkodott rajta, hogy ezt itthon is meg lehetne honosítani. Bár korábban már léteztek a Nike és a New Balance klubjai, azonban azok sokkal inkább fókuszáltak az erőléti edzésekre és a sportra, Viki kifejezetten a közösségépítést szerette volna előtérbe helyezni. Az SNI-s gyerekeket támogató Kikapcs Alapítvány társalapítójaként első kézből megtapasztalta, hogy „mekkora ereje van a közösségnek”, és látta az erre való igényt a kortársainál.

A jóleső edzéseket pedig összekötötte a levezető közös kávézással - úgy volt vele, hogy mind a kettőt szereti, miért ne lehetne mixelni? Mint minden új márka, a RLC is a nulláról indult még, az első hivatalos közösségi futáson februárban mindössze ketten veselkedtek neki a hét kilométeres távnak. A következő alkalommal már öten futottak, majd tizenöten, és pár hét leforgása alatt közel hatvan főre duzzadt a Running Latte lelkes és sportos közössége.

„Nekem is minden várakozást felülmúlt, hogy mennyien vagyunk már, de persze a srácok nélkül ez nem is sikerülhetett volna. Ha bennük nem lett volna ez a nyitottság és bátorság, akkor lehet még mindig egyedül futnék.”

Kipróbáltuk, milyen

Azon a tavaszi napon, amikor először tartottam velük, a Szabadság-híd budai hídfőjéhez volt meghirdetve a gyülekező, a tervezett útvonal pedig a pesti rakparton át vezetett a LUI Budapest pékségbe. A reggel kilenc órai kezdés előtt tartottam a startvonalhoz, az elején még kicsit izgultam is, hogy lehet nem találom meg a többieket, de ez az aggodalom egy másodperc alatt elszállt: hatalmas tömeg fogadott a hídnál, sokan már régi ismerősként köszöntötték egymást, és a zsivajban nem csak magyar, hanem angol, német és spanyol szavakat is lehetett hallani, hiszen nagyon sok külföldi diák és itt élő fiatal is a klub tagja.

Miután Viki üdvözölte a csapatot és ismertette az útvonalat, el is indult a közel negyven ember át a hídon. Bár úgy mentem oda, hogy senkit nem ismertem, de Viki nem túlzott, a Running Latte Club tagjai tényleg nagyon befogadóak és nyitottak. Egy lány akivel az első szakaszon futottam rendszeresen teljesít maratonokat, ő már a közösségi futásra is úgy érkezett hogy előtte futott „egy laza kilenc kilométert”.

Míg az elején egy kicsit feszélyezett, hogy futás közben beszélgetünk és tartottam tőle, hogy talán így majd nem bírom szusszal, de az ideiglenes futópartnerem tapasztalt sportolóként tudta mi az a tempó, amit még tartani tudunk és sokkal jobban bírtam az edzést, mint máskor. Amikor pedig éreztem, hogy kicsit meg szeretnék állni, akkor sem nézett ki senki, voltak többen, akik belesétáltak a távba.

Hátrébb például egy erasmusos lánytársasággal beszélgettem, akik mind a hárman orvostanhallgatók, és hétvégente közösen járnak edzeni, hogy kikapcsolódjanak. Ők is hobbifutók voltak, mint én, őket nem feltétlenül a következő triatlonra felkészülés motiválta, mint egy profibb fiút a sor elején, hanem a közösség, amihez tartoznak, így távol az otthonuktól. Később egy amerikai fiúval kocogtam együtt, aki azt mesélte, hogy egy hete költözött a városba és Instagrammon talált rá a klubra, és úgy érezte itt két legyet üthet egy csapásra: edzhet és közben barátokat is szerezhet magának.

Futás után is együtt a csapat

Ragyogó napsütésben szaladtunk a LUI kávézó felé, akik már fel voltak készülve az érkezésünkre, mivel a szervező mindegyik bejáratott pékséggel és kávézóval már előre leegyezteti, hogy egyszerre többen fognak érkezni. A LUI mellett a Norma Grand, vagy a Salt Bakery egy-egy közös futás célpontja. A letudott táv után kávéval és péksüteményekkel a kézben telepedtünk le a Szabadság térre, ahol kisebb csoportokban beszélgettek egymással és nyújtottak közösen régi barátok, és most összetalálkozott idegenek.

Viki különösen büszke rá, hogy több olyan történet is visszatalált hozzá, miszerint egyedül edző fiatalok a Running Latte kapcsán találtak edzőtársat, vagy éppen romantikus partnert - de egy igazán bátor csapat, akik ott ismerkedtek össze közösen neveztek be külföldi maratonra. Teljes állása mellett vezeti a klubot és szervezi az eseményeket, amelyek rendszeresen egészülnek ki jógával kiegészített nyújtással is a Margit-szigeten.

A már tagok körében jól ismert „Midweek Miles” vagy „Hump Day Hustle” fantázianevű edzések mellett Viki aktívan dolgozik a brand építésén is: különböző kollaborációk útján rendezett már az Oatly-val közös kávézást, illetve tervben van több sport cipő márkával izgalmas, kreatív együttműködések és közös futások. „A továbbiakban a cél, hogy a tagjaink minél izgalmasabb és exkluzív kedvezményekben részesüljenek partnerhelyeink által, és partneri program kialakításán is dolgozunk a kávézókkal, bárokkal, márkákkal, hogy minél exkluzívabb élményt tudjunk adni a tagoknak.”

Az RLC tábora pedig folyamatosan nő, egyre többen kapnak kedvet, hogy közösen fussanak, és ez nem is meglepő - aki egyszer megtapasztalja a Running Latte-életérzést, annak utána a futás már a közösséget fogja jelenteni, nem a magányos edzést.