Rajkai Eszter: A keresztény vallásgyakorlás és a rúdsport nem zárja ki egymást
Egyre többen választják a rúdsportot, mégis sokan vannak, akik az éjszakai életet látják benne. Pedig aki próbálta már, tudja, hogy valójában ez egy nehéz mozgásforma. A rúdsport bőven több, mint egyszerű szórakoztatás. Arról nem beszélve, hogy ez nem a könnyűvérű lányok sportja – ahogy mondani szokták. Rajkai Eszter rúdsportoló és edző története is arról tanúskodik, hogy keresztény értékrenddel is űzhető ez a mozgásforma.
„Kevesen tudják, hogy eredetileg indiai férfiak kezdték a sportot. Azt hiszem, hogy ez önmagában sokat elmond arról, hogy a rúdsport nem egy újkeletű, ördögtől való, erotikus mozgásforma” – kezdi a beszélgetést Rajkai Eszter, aki sportolóként és edzőként a mai napig találkozik a rúddal kapcsolatos negatív sztereotípiákkal. Mielőtt kibontanánk ezt a kérdést, ismerjük meg Eszti történetét.
Szerelem volt első látásra
„Korábban falmászó voltam, de a Covid alatt bezártak a falmászó termek, ezért új mozgásforma után néztem. Már nagyon hiányzott a sport, amikor egy barátnőm említette, hogy rudazik, és miután kinyitottak a termek, én már nem a falmászó terembe mentem, hanem a rúdsport terembe” – kezdi a történetét Eszti, majd hozzáteszi, hogy mindig is szerette volna kipróbálni ezt a mozgásformát, de valamiért sosem jutott el odáig, amikor viszont végre elment egy rúdtánc órára, rögtön beleszeretett.
„A rúdtánc azonnal magával ragadott. Tetszett, hogy fizikailag kihívást jelent, miközben mégis gyorsan fejlődtem. Nem is volt kérdés, hogy ott leszek a következő órán.” Innentől kezdve biztos volt, hogy Eszti folytatja a sportot, bár ez nem mindenki számára volt ilyen egyértelmű. „Emlékszem, hogy amikor elmentem az első rúdtánc órára, nem mertem elmondani a szüleimnek, csak annyit mondtam, hogy edzésre megyek, azt már nem tettem hozzá, hogy milyen edzésre.
Később, amikor már magabiztosabb voltam, büszkén mutattam, nekik, hogy mit tanultam. Eleinte megdöbbenve fogadták, de mára ők is büszkék rám” – meséli Eszti, ezzel is megerősítve, hogy a legtöbb embernek a rúdról elsőre valóban nem a sport jut eszébe.
Sztereotípiák vs. valóság
Nem titok, hogy a rúdtánchoz rengeteg előítélet kapcsolódik. Az legtöbben inkább csak szexuális kontextusban gondolnak rá, holott valójában rendkívül komoly fizikai erőt és technikai tudást igénylő sportágról van szó. Mégis a legtöbb rúdsportolónak sok előítélettel kell megküzdeni. „Még mindig kapom a kérdéseket, hogy miért csinálom ezt, és hogy pontosan mi is ez a sport.
Eleinte valóban feszélyezett a kérdés, hogy beszélhetek-e róla egyáltalán, de mára megtanultam, hogy rázzam le magamról a negatív véleményeket. Rájöttem, hogy nem tudom megváltoztatni a másokban élő előítéleteket, a hozzáállásomon viszont tudok változtatni.” Eszter szerint a rúdsporttal kapcsolatos sztereotípiák egyik oka, hogy az évek során különböző ágazatok kapcsolódtak a rúdhoz, itt van például az úgynevezett „exotic pole”, amely inkább a táncra és a mutogatásra fókuszál, ezt láthatjuk a filmekben is, amikor a sztriptízbárban táncolnak a lányok.
Ugyanakkor itt van a rúdsport része is, ami teljesen másról szól, ez sokkal inkább egy saját súlyos erőnléti edzés, amely minden izomcsoportot igénybe vesz. Kérdezem is Esztit, hogy vajon minden exotic rudas képes olyan bonyolult mutatványokra, mint a sportolók, és viszont? A válasz: igen is, meg nem is. „Aki rudazik, az nyilvánvalóan ismeri az alapmozdulatokat, a kérdés már csak az, hogy ki milyen irányba viszi tovább ezeket.”
Van, ahol tabunak számít?
Az egyik legérdekesebb kérdés Eszter esetében, hogyan képes összeegyeztetni a vallásos életét a rúdsporttal. Ugyanis minden sporteredmény ellenére a keresztény közösségek az átlagosnál is elutasítóbbak a rúddal szemben. Ez egyrészről érthető, hiszen a testiség távol áll a keresztény értékrendtől, de ne feledkezzünk meg a mondásról: ép testben ép lélek. „Tény, hogy sok hívő ember sztereotípiák alapján ítélkezik, azt gondolva, hogy ha valaki rúdtáncol, akkor nyilvánvalóan egy bizonyos fajta életmódot folytat. Holott a saját példámból is tudom, hogy ez nem feltétlenül igaz” – mondja Eszti, aki hisz abban, hogy a keresztény vallásgyakorlás és a rúdsport nem zárja ki egymást.
Minden előítélet ellenére szilárdan kitart az értékrendje mellett, és úgy gondolja, hogy a rúdsportot – akárcsak bármelyik más sportágat – lehet tisztelettel és alázattal végezni. „A rúdsport sokmindenre megtanítja az embert, erősebbé, türelmesebbé, elfogadóbbá tesz. Ezek pedig olyan erények, amelyre manapság nagy szüksége van mindenkinek, ezért edzőként mindig arra törekszem, hogy a tanítványaim ne csak fizikailag, hanem lelkileg is fejlődjenek a rúdórák alkalmával.”
Nő a vízben: Hogy jutottunk el az életveszélyes szirénektől a villával fésülködő hebehurgya Arielig?
Kísértések és döntések
Az edző őszintén beszélt a rúdsport kísértéseiről is. „Néhány éve megkerestek egy bécsi klubból, hogy menjek oda táncolni, de nem is válaszoltam nekik. Persze lehet azzal viccelődni, hogy ha egy napra elmennék, akkor néhány óra alatt megkeresném a havi fizetésem, de ez nem az én világom” – mondja Eszti, majd hozzáteszi, hogy ennek ellenére nem ítéli el azokat a rúdsportolókat, akik elfogadnak egy ilyen felkérést. „Sosem tudhatjuk, hogy ki miért dönt a bárok mellett, ezért nem tartom helyesnek az ítélkezést.
Ami viszont engem illet, számomra a sport része, a versenyek és az edzői munka mindent megad, amire csak szükségem van. Tehát ez egyfajta örömforrás számomra, és amikor látom, hogy a tanítványaim is sikereket érnek el, akkor tudom, hogy nekem itt van a helyem” – magyarázza, és végül megjegyzi, hogy a rúdsport jövője egyre biztosabb Magyarországon. Egyre több profi magyar sportoló indul rúdsport versenyeken, és ha ez így folytatódik, akkor talán a rúddal szembeni sztereotípiák is megdőlnek.
Addig is csak azt tudjuk mondani, hogy aki nem hiszi, milyen nehéz a rúdsport, próbálja ki, és utána biztosan megváltozik a véleménye.