Nem attól leszünk boldogok, hogy sohasem élünk át szomorúságot vagy haragot - az számít, hogyan tudjuk ezeket az érzelmeket kezelni
Beszóltak a metrón, és te csak álltál, ahelyett, hogy vissza vágtál volna valami frappánssal? Bárkivel előfordul, ahogy az is, hogy csak órákkal később jut eszébe, mit is kellett volna mondani. De ha a kellemetlen szituáció aztán hetekkel később, minden egyes lefekvés előtt megjelenik a gondolataiban, nem tud tőle elaludni és egyfolytában rágódik a múlton, az egy fokkal nagyobb gondot jelent. Szerencsére van megoldás.
Újra meg újra végiggondolni egy konkrét esetet, vagy megállás nélkül azon aggódni, hogy “mi lesz, ha..” - amilyen csodás a magyar nyelv, a rágódás nagyon találó szó arra, ami ilyenkor történik velünk. De az angolból eredő rumináció is igazán beszédes, hiszen a kérődző állatokat “ruminant”-nak nevezik, és ha belegondolunk, valami ilyesmi zajlik ilyenkor bennünk is. Pedig jó lenne csak simán megrágni és lenyelni a gondot, hogy békében megemészthessük és nem újra “visszaöklendezni” azt, hogy aztán kezdődjön elölről az egész ördögi kör.
Leküzdhetetlen gondolatok
Kökönyei Gyöngyi habilitált egyetemi docens, az ELTE Pszichológiai Intézetének oktatója számos előadást tartott már a téma kapcsán, így mi is őt kérdeztük meg - először arról, hogy mi is ez a jelenség pontosan? A szakértő úgy fogalmaz, hogy rágódás során a velünk történt eseményeken és az ezzel kapcsolatos érzéseken tépelődünk, töprengünk, hiszen szeretnénk megérteni a történteket, az érzéseinket.
Azonban, ha csak mindig egyszerűen újra és újra visszajátsszunk magunkban, hogy mi történt, anélkül, hogy valamilyen megoldást találnánk vagy a továbblépést elősegítő kérdésre (Hogyan tovább?) is fókuszálnánk, akkor a negatív érzelmeink könnyen felerősödhetnek. „Ráadásul a rágódás sokszor a tehetetlenség érzését is fokozza és az önkritikus gondolatokat is felerősítheti. Könnyű ilyen gondolatokkal, mint »Miért nem tudom jobban kezelni a dolgokat?
Miért velem történik ez? Mivel érdemeltem ezt ki?« negatív következtetésre jutni saját magunkkal kapcsolatban, amely könnyen alááshatja az önértékelésünket. Viszont a rágódás akkor válik „problémássá”, ha az egyén elsősorban ehhez a stratégiához folyamodik, amikor negatív élmények érik, negatív érzelmeket él át.”
Magamat választottam mások helyett - akkor most egy önző szemét vagyok?
Nem állítjuk, hogy azonnal be kell fejezni a rágódást, különben az megkeseríti az életünket, de tény, hogy ez a probléma pedig odáig fajulhat, hogy akár meg is akadályozhat minket mindennapi tevékenységeink elvégzésében, megbéníthatja egész életünket. Kökönyei Györgyi a témával foglalkozó két jeles kutató, Susan Nolen-Hoeksema és Edward Watkins meglátásaira hivatkozva állítja: a rágódás könnyen szokássá alakulhat, vagyis amikor valakinek bizonyos eseményekre, érzelmekre ez lesz a megszokott reakciója, automatikus válasza.
Ezen a szinten már észre sem vesszük, hogy rágódunk, máris benne vagyunk a folyamatban, „azonban a szokás szintű válaszokat nagyon nehéz kontrollálni. Továbbá az is előfordulhat, hogy bizonyos esetekben a rágódás miatt nehezen tudjuk az aktuális feladatainkra, pl. a munkákra irányítani a figyelmünket, vagy nehezen alszunk el, mert bizonyos gondolatok nem hagynak nyugton minket.”
Miből fakad a rágódás és hogy változtassunk rajta?
A jelenség forrását ott kell keresni, hogy általánosságban véve az emberek - helytelenül - úgy vélik, a negatív érzelmeket, gondolatokat el kell nyomni. „Az érzelmek, beleértve a negatívakat is, természetes velejárói a mindennapi életnek. Fontos funkcióik vannak, azaz jeleznek nekünk valamit és sok esetben valamilyen viselkedésre is sarkallnak bennünket. Például a bűntudat jóvátételre sarkallhat, a szorongás jelzi nekünk, hogy valamit fontosnak tartunk.” - vallja a szakértő.
Hozzáteszi, hogy a negatív érzelmek kiiktatására nincs mód, és valójában nincs is szükség. Nem attól leszünk boldogok, hogy sohasem élünk át szomorúságot, bűntudatot vagy haragot. Sokkal inkább az számít, hogyan tudjuk ezeket az érzelmeket kezelni, milyen módon tudjuk – ha éppen erre van szükségünk – csökkenteni ezek intenzitását, időtartamát vagy következményeit. A szakember szerint az első legfontosabb az talán, hogy ismerjük fel, hogy már megint csak ugyanazon kattogunk, agyalunk.
Eltelt már több nap, több hét, esetleg évek, és még mindig ugyanazok a gondolatok bukkannak fel a fejünkben.
Fontos, hogy nem az a baj, hogy eszünkbe jut egy múltbeli vagy aktuális esemény, hanem az, hogy ezt követően miként gondolkodunk rajta.
„A »Miért történt?« mellett vagy helyett talán lehet azon gondolkodni, hogy »Mi is történt?« és »Hogyan tovább?« kérdésekre kereshetjük a választ. Bizonyos esetekben az is segíthet, ha megpróbálunk egy külső megfigyelő szemszögéből ránézni az eseményekre.”
Mind rágódunk - mikortól kell szakember segítsége?
Kökönyei Gyöngyi szerint ha nagyon erősen jelen vannak a rágódás mellett hangulati vagy szorongásos tünetek, és a mindennapi működést ezek jelentősen megnehezítik, akkor mindenképpen érdemes szakembert felkeresni. Ugyanis nem ritka, hogy a rumináció során keletkező gondolatok néha olyan elviselhetetlenné válnak, hogy az egyén szabadulni akar tőlük valamilyen módon, például önsértéssel, alkohol vagy más szerek fogyasztásával, valamilyen viselkedés túlzott alkalmazásával.
Ha valaki ezt fedezi fel saját magánál, akkor is érdemes segítséget kérni. Továbbá a szakértő azt is tanácsolja, ha a rágódás „tárgya” valamilyen közeli vagy régi trauma, akkor is szakemberhez ajánlott fordulnunk.